Azt kijelenthetjük, hogy a legjobb és egyben leghíresebb Pinot Noir (csendes) borok Burgundiából és mélyebben a Côte d´Or-ról (arany lejtő vagy keleti lejtő) származnak. Ez vitathatatlan, ha valaki egyszer is járt arra, és kóstolta - ha nem is a legnagyobb pincék, de a korrekt borászok munkáját -, akkor bizony elismeréssel bólint. Persze, készül ott is kevésbé érdekes és jó bor, de van ez így Hegyalján - és máshol - is, hogy a kitűnő adottságokkal nem élnek vagy éppen visszaélnek.

Burgundia már régóta foglalkozik a Pinot Noirral, egyes bizonyítékok szerint már  a Krisztus előtti IV. században is telepítették a fajtát, bár akkor még Morillon Noir-nak nevezték. Könnyen mutál és számos klónja is létezik, ékes példák erre a Pinot Gris (Szürkebarát), a Pinot Meunier (Schwarzriesling Dél-Németországban) vagy a Pinot Madelin, amely ugyan korábban érik (bár a Pinot Noir is korán virágzik), de nagyon is hordozza főnöke (őse) jellegzetességeit.

A Jura korszakban, úgy 195 millió évvel ezelőtt a mai Burgundia területe teljes egészében a tengerek alatt volt. Ezért a terület igen gazdag megkövesedett tengeri maradványokban, ásványokban. Agyag, homok és kavics képződött az erózió hatására, a vízben lévő kálcium-karbonát márgát és agyagpalát formált. Az "Arany lejtő" elsősorban mészkőből áll, de különböző fajtájú, vastagságú és agyag tartalmú. A talaj jellege nagyon változatos, akár pár száz méter között is óriási különbségek lehetnek, ilyenkor szokták azt mondani: "az út rossz oldalán van" - vagyis, hogy már nem ér annyit a szőlője és a bora. Például Chambolle Musignyben a "Les Amoureuses"  dűlőt egy út választja el a vele szemben, északra lévő "Les Musigny"-től. Előbbi Primeur Cru, utóbbi Grand Cru, sokak szerint viszont Amoureusesnek is olyan potenciálja, mint Grand Cru testvérének. A különbséget nem feltétlenül a minőségben vesszük észre, hanem inkább árban. Vagy "Clos Vougeot", a legnagyobb Grand Cru a legtöbb kis birtokkal (50 hektár több mint 80 tulajdonossal). Tehát itt mindenki készíthet Clos Vougeot Grand Cru-t (clos=körbe van kerítve), ha betartja a szabályokat, de óriási minőségi változásokkal és sajnos kellemetlen élményekkel is találkozhatunk. Ezért mondják:  „nézd a termelőt” - hiszen így közelebb kerülsz a minőséghez. Mára egyre többen palackoznak minőséget és így kevesebb marad a kereskedő házaknak vagy termelő szövetkezetnek az értékesítésre. Ez recept lehet Magyarország egyes klasszikus részein is, de ehhez kölcsönös bizalomra van szükség. A borkereskedőkre, akik folyamatosan el tudják adni a világnak az egyedi borokat és a borászokra, akik tőkével és önbizalommal rendelkeznek a magas minőségi cél elérése érdekében. Egyik nélkül a másik sem létezik.

 

Be kell vallanom amíg Magyarországon voltam soha nem merültem bele a Pinot Noir csodálatos világába. Miért? Lehet, hogy hiányzott a tudás, vagy még túlzottan fiatal voltam, és úgy gondoltam, vannak ennél érdekesebb dolgok is Magyarországon. Bizonyára mindkét állítás igaz. Akkoriban nem kóstoltam még sok külföldi Pinot Noirt, jobban érdekeltek a magyar fehérborok (hungarikumok). De visszatekintve a kóstolási jegyzeteimet, volt azért néhány szép és érdekes tétel, elsősorban Egerből. Az éves borbemutatón az Opera Házban márciusban kóstoltam néhány szép magyar, és Magyarországon elkészült nemzetközi stílusú bort. Nem értettem meg konkrétan, hogy miért kell házasítani egy fajtát ha az nem szeret osztozkodni a hírnéven és egyedül szeretne állni a reflektorfényben. A Riesling is ilyen - és a Pinot Noir is. Csak azért mert az egyiknek jók a savai, másiknak meg a tanninja, akkor adjuk össze őket és hurrá meg van a bor. Szeretem a gulyáslevest és a eper fagylaltot is, de nem hűtöm le a levesemet a tálban egy jégkrémmel.

Szeretem az egyediséget. Képzeljük el például mindenki ugyanabban a ruhában járna. A nagyszerű boroknak tükrözniük kell a termőhelyet, és mindazt, ami azzal jár (4T), mert karakterre van szükségük.

Ahogy említettem, számomra Eger jó gazdának tünik a fajta ápolásában. A Côte d´Or összehasonlításába Egerrel inkább nem megyek bele, mert ugyan mészkő van itt is (plussz még sok más) és a hűvösebb klíma is jól jön a Pinot-nak, de Eger is csak egy van és Burgundia is, ezért nem kell próbálkozni Gevrey Chambertin vagy Volnay-stílusú borok készítésével, ez úgysem fog sikerülni. De Egri (Nagy Eged) és Noszvaji (Nagygalagonyás) borok igenis készülhetnek és készülnek is.

Nagy fába vágom a fejszém, ha erre a kérdésre választ szeretnék adni, mert annyira komplex, mint maga a fajta. Michael Broadbent azt írta egyszer: „lehetetlennek találom leírni az aromáját”. Tanára főzött céklagyökérre hasonlította. Van egy jellegzetes illata, amit memorizálni kell, majd onnan elindulva belemélyedhetünk a részletekbe!

Általában magas savtartalom jellemzi közepes vagy alacsony tanninal. Mivel a héja nem túl vastag és a színe sem túl sötét, ezért a bor színe is általában világosabb rubin és gránát. Ha hideg klímából került vagy túlterhelték (Clive Coates 50 ha/hl alattról beszél!) és rosszul bántak vele, nagyon könnyen el lehet rontani a Föld egyik legnemeseb kékszőlőjét. Zöldes, túlzottan vegetális (egyre kevesebb zöldszárat hagynak meg már az erjesztésnél is), nyers növényi ízek semmiképp nem a korrekt Pinot felé mutatnak. Piros bogyós gyümölcsök (cseresznye, eper, málna, ribizli), korrekt de jó gerincet adó savak, selymes tanninok és érett, édes érzet már mindenképpen nagyobb élvezetet garantál. Akár a földes (minerális), szép fás (a túl jellegeztes új fás és magas égetés nem válik előnyére) és néha az animális jelleget is felveheti. Ahogy látjuk, ez nagyon komplex szakmai kérdéseket vet fel, és nagy odafigyelést igényel a szőlésztől kezdve a borászon keresztül egészen a fogyasztóig. Ugyanis nem a legkönnyebben kóstolandó fajtáról van szó. Megértéséhez idő kell, de ha egyszer eljutottunk arra a pontra, hogy ismerjük - fenominális élvezetet és örömöt generál. Az ízek világában kalandozva nem erőteljes tanintartalmával, céltudatos aromáival vagy akaratosságával fog minket levenni a lábunkról, hanem a kedvességével, sok rétegűségével, bájos de mégis őszinte ízgazdagságával, hiszen folyamatosan fedezünk fel benne valami újat.

Akkor mi köze is van a Rieslingnek (Rajnai, Német Rizlingnek) a Pinot Noirhoz? Az említett Schwarzriesling nem más mint a Pinot Meunier. A Pinot Meunier pedig a Pinor Noir egyik mutációja. (Champagneban ugye a Meunier a másik kékszőlő a Pinot Noir mellett). Tehát akkor mire tudunk következtetni ebből? Semmire, mert a Schwarzriesling nem rokona a Rieslingnek csak névazonosság van köztük. (Úgyanígy nincs kapcsolat az Olaszrizling és a Rajnai Rizling között.) A Rajnai Rizlingből készített német borok és a Burgundi Pinot Noir között pusztán érzelmi kötödés létezik. Egyikben sem a puszta erő fog hódítani, hanem az elegancia, a komplexitás. A termőterület visszhangja varázsolja el a kóstolót.