A pincében a borász két bor kóstolója között néha beavatja a fogyasztót azokba a feladatokba, amelyeket nem a szőlőben, vagy a pincében kell elvégeznie ahhoz, hogy bort forgalmazhasson. Ezeken a fogyasztó a benne lévő bor mennyiségétől függően vagy csak nevet, vagy szívből felháborodik.

A történelem azt mutatja, hogy a bortermelés egyik korban sem volt egyszerű tevékenység. Az ültetvények telepítése, védelme, a borkészítés és kereskedelem a nagy tőke- és szakértelem-igényű tevékenységek közé tartozott. Mind a szőlőtermesztést, mind a kereskedelmet szigorúan szabályozták és adóztatták. Ez nyilvánvalóan jelentős adminisztrációval is járt. Ezért is maradt fenn annyi emlék a korabeli szőlőművelésről, borkészítésről, borkereskedelemről.

 

Azóta a helyzet csak még bonyolultabbá vált. A globális kereskedelem a borkészítés szabályozására erőteljes hatást gyakorol. Sorozatunk korábbi cikkeiben már írtunk arról, hogy a globális kereskedelem gyakorlatilag már a helyi piacok szintjén is érezteti hatását. Nem mindegy, hogy egy ország a borra különleges élelmiszerként tekint, vagy olyan alkoholos italként, amely egy az élelmiszerek között. Európa még az előbbit vallja a borról.

Ebben az esetben szükség van a többi élelmiszertől eltérő, csak a borra jellemző szabályozásra, ha a hatékonyság oltárán nem szeretnénk a bort is feláldozni. A sokszínűséget, a családi foglalkoztatást megőrizni ma drágább, és kevésbé hatékony gazdasági döntésnek tűnik a nagytételű borkészítéssel szemben.

A borkészítés különösen Európában igen érzékeny a termelés ingadozására, a piaci folyamatok gyors és radikális változására. A kis családi vállalkozások, közepes borászatok a gyors változásra nem tudnak időben reagálni, így hamar tönkremehetnek. Ennek eredménye a szőlőültetvények kivágása, a külföldi borok importjának növekedése lehet.

Ezért szükséges ismerni pontosan a piaci folyamatokat, a várható változásokat, azok hatásait. Európa borfogyasztó többségének érdeke még ma is az, hogy ez a sokszínűség, a borok változatossága fennmaradjon. A globális piaci versenyben az európai borok nagyobb védelme, a tradíciók, a kisebb borászatok megőrzése, a piaci folyamatok nyomon követése nagyobb adminisztrációt igényel, mint azokban az országokban, ahol csak egyetlen szabály létezik, a hatékonyság.

Az EU tagállamai néhány évvel ezelőtt nagyon határozottan, és egyhangúan vetették el azt a reformjavaslatot, hogy a borászatot teljes egészében mentesítsék a különös szabályok alól. Ezzel a bor is az általános élelmiszer szabályozás hatálya alá került volna, annak minden következményével együtt.

Az adminisztrációs kötelezettségek szükségessége nem jelentheti azt, hogy a kötelezettségek ne az ésszerűség határán belül maradjanak. Az adminisztrációs terhek ésszerűtlen mértéke ugyanis hasonló hatást ér el, mint a hatékonyság kizárólagos térnyerése. A hangsúly mégis csak a szőlőtermesztésen és a borkészítésen kell, hogy legyen. Ez nem csak a borászok, hanem a fogyasztók érdeke is.