A komoly klímabeli különbségekkel rendelkező Olaszország több mint ezer szőlőfajtát tudhat magának, persze nem mindegyikből készül bor, vagy nincs mérvadó palackozott mennyiség. Sok kicsi termőterület jellemző az országra, ahol a mindennapok részét képezi a bor. Kevés fehérborral találkozhatunk itt, de amúgy is Itáliát a vörösborai miatt szeretjük annyira (meg persze a pasta, a grappa, a foci és a dzsigolók miatt).  Megtanultuk, hogy mely szőlő bora fekete fiatal korában, Piemont miért szerethető kicsivel jobban mint például Toszkána, és sok-sok dallamos nevű szőlőfajtát analizáltunk.

 

 

Az Ibériai félszigeten először Spanyolországot vettük górcső alá. Itt sem a fehér borokat fogjuk keresni, köszönhetően a klímának. Az ország komoly fejlődésen ment át az elmúlt tíz évben, számos új pincészet született, a borstílus is átalakult- ár-érték arányban igencsak rendben lévő tételekkel találkozhatunk itt. A világ legnagyobb összefüggő szőlőtermő terület is itt található (La Mancha). 

 

Kicsit elidőztünk Portugáliában, majd pedig kóstoltunk: a nyolc tételből álló sort két olasz fehérborral nyitottuk, ezt követte három vörösbor szintén Olaszországból, majd pedig három spanyol és egy portugál. A számomra legkedvesebb a sorban a spanyol La Vendimia Palacios, Remondo, Rioja, 2013 volt: rubin színével, cseresznyés, fűszeres (vanília, bazsalikom, édesgyökér, fahéj) illatával, mely ízében is visszaköszönt, jó savaival, szép egyensúlyával.