Nem egy divatos, romantikus regény kezdődik így - tényleg ilyen volt az Ezerarcú Balaton Winelovers Afterwork a Columbus Hajón. Lehet, hogy túl sziruposra sikerült a bevezető hangulatjelentés, számomra inkább mégis megnyugtató, felüdítő volt az este: a kóstolt borok színvonalához illő, amelyek legnagyobb része igazán tetszetős volt. Kellenek az ilyen lazább, odafigyelősebb alkalmak is; nem hiányzik a tömeg, a tolongás, a fejvesztett locsolás. Kisebb léptékű, barátságos kóstoló, amikor lehet pár komolyabb szót is váltani a termelőkkel, nyugodt, ráérős tempóban végiginni a sort, kinek-kinek ízlése és alkoholbíró képessége szerint.

 

Az ezerarcú Balaton mutatta meg boros szépségeit, kiegészülve Somlóval és Zalával, mivel együtt mozognak, mint Balaton Borrégió. Ez így is van rendjén, még akkor is, ha a Zalai Borvidék egyes részei igen messze esnek a tótól. Senkit nem zavar, jól érzik magukat együtt, és az egyes borvidékek ettől függetlenül fenntartják identitásukat, önálló névként is jól mutatnak. A víz hangulata is megvolt, hiszen a terasz a Dunán ringott - néha nem is kicsit -, és a kilátásra sem lehetett panasz. Jó választás volt a Columbus Hajó, sikerült egy kis részben így is elhozni a balatoni érzést.

 

 

Itt az ideje, hogy beszéljünk a borokról is, a teljesség igénye nélkül, mivel nem is kóstoltam meg mindent a kínálatból. Nehéz kiválasztani az este nagy kedvenceit, de azért megpróbálom.

A fehérborok közül mindenképpen a Dénes Hegybirtok Sághegyi Olaszrizlingje tetszett a legjobban, 2013-ból. Bár a terület Somlóhoz tartozik, ám a bor azért igazán más. A jó savszerkezet megvan, a jelentős test is, de valahogy mégis más a szerkezet, kicsit olajosabb, barátságosabb. Igazán nagy bor, tele erővel, jövővel. Aromájában benne van a vulkáni ásványok adta sós karakter, de van benne sok élénk, kissé édes gyümölcs, a végén pedig egy kis fajtajelleges kesernye. Ez a bor a legnagyobb olaszrizlingek között van, méltó „ellenfele” a Csopaki Kódex boroknak.

A Villa Sandahl nem csupán különleges borneveivel hívta fel magára a figyelmet, hanem azzal is, hogy csak rajnai rizlinggel foglalkozik, és olyan rajnait készít Badacsonyba, amiből még kevés van hazánkban - méltó párja a klasszikus német rizlingeknek, az alap- és a királykategóriákban is. Két friss tételt kóstoltam 2015-ből. A Bella Sunrise egy klasszikus típust képvisel, kiváló minőségben, a pince alapbora. Kerek, maradékcukorral, jó savakkal, kedves ízekkel, jó lendülettel. Kellemesen csúszik a korty, jó az összhang, gazdag citrusok, virágok, gyümölcsös karakter, hűvös ásványok. A Wet Stone a Genezis dűlőből származik, és egy magasabb kategóriát képvisel. A szerkezet tökéletes, pompásan jönnek a rajnai savai, amit szépen egyensúlyoz 6,1 gramm cukor. Citrusos aroma, ásványokkal keverve. Nagyon szép bor, igazi klasszikus.

A vörösök közül egy shiraz, a zalai Bezerics Borháztól hozott igazán lázba. Véleményem szerint egy ritka szép shirazzal van dolgunk, ami sokban hasonlít rhone-i társaihoz. Szerkezetében fajtajelleges, komoly savakkal, erőteljes tanninokkal. Nagyon fiatal még a bor, de minden úgy van benne, ahogyan egy potens két éves shirazban lennie kell. A tanninok szépek, jó az egyensúly, aromában pedig fűszeres, szedres, barátságos és kissé meleg a karaktere. Nagy jövő előtt álló bor.

Ezen kívül még volt sok szép tétel, de ezen az estén ezek voltak a kedvenceim, és nem csak szigorúan szakmai szempontból, hanem „egyszerű”, az élvezetet kereső fogyasztóként is. A fogyasztói élvezetet harminikusan egészítette ki a jó hangulat, a mesés környezet és a kellemes élőzene is. Hamarosan újra Winelovers Afterwork - a Duna másik oldalán!