Jómagam a NU-ban vettem részt a Borjour szervezete rendezvényen. Miközben a népek nagyja a Rosálián próbált kétes örömöket szerezni magának, addig a belvárosban igazi élményt nyújtó borokat lehetett kóstolni igen nagy számban és változatos formában.

 

A Mátráról a legtöbb embernek még mindig a magas hegyek, a Kékes, a túrázás lehetősége jut eszébe, ami nem baj, mert ezek is szép és egészséges dolgok, sok nagyszerű élményt kínálva. Nincs ez másképpen a minőségi mátrai borokkal, amelyek a hegyekbe látogatók rendelkezésére állnak. A Mátrát hosszú ideig Szőke Mátyás képviselte, aztán megjelent mellette a Borpalota, illetve a járatosak jól ismerték az egyik Ludányi, József reduktív borait. Ők még szerencsére mindig ott vannak az egyre növekvő táborban, jobbnál jobb borokkal. Mellettük törtek fel a mára már országos hírnévnek örvendő Mátrai Tőkések: Losonci Bálint, Szecskő Tamás és Karner Gábor, az elején még Németh Attila Gáborral kiegészülve. A „nagy csapat” azóta kibővült jó néhány pompás termelővel: Csernyik Istvánnal, Babiczki Lacival, egy újabb Ludányival a Centurio Borházban, Kovács Zitával, a nagygombosiak Takács-Barta Anna vezetésével, Benedek Petivel. 

A NU Borbisztróban lehetőség volt találkozni a folytatással is, akik a következő években nagy figyelmet fognak kapni reményeim szerint, mint a Kerekes Szőlőbirtok vagy a Go-Bri Pincészet.

 

 

A 2014-es év biztosan az övék lesz, mert a sok csapadék ezt a területet kímélte meg a leginkább. Így ebből a vacak és egyben rémes évjáratból is sikerült jó minőségű borokat készíteniük. Nem túl nagy mennyiségben, de egész jó minőségben. Persze ezek is magunkon viselik a 2014. év jegyeit, ezért két évnél tovább ne tartogassa senki, de idén érdemes ezeket választani.

 

Ha általában nézzük a terület erényeit, akkor fontos, hogy mindenféle borstílusban megállják a helyüket, és nagy szeretettel dolgoznak hazai fajtákkal, például a máshol háttérben lévő zenittel. Saját magunknak szlogenként a könnyű és illatos borok vidéke címet adták. Ez igazi is, hiszen rizlingszilvánik, irsai olivérek és csereszegik nagy mennyiségben készülnek itt. Gazdag illatokkal, de ritkán túlzóan, egész jó savakkal, valóban frissen és illatosan. 

 

 

Ám, ami szerintem sokkal fontosabb, hogy a komolyabb fajták is jól érzik magukat. Mátraiak nagyon jók szürkebarátban, olaszrizlingben, hárslevelűben és rajnai rizlingben is. A világfajták közül a chardonnay is izgalmas borokat ad. Ám mégis a szürkebarátot és a hárslevelűt emelném ki a fehérborok közül. Azt gondolom, hogy a Mátra az, ahol igazán szeretnék újra felemelni a szürkebarátot és ezért meg is tesznek mindent, főleg az aromákra koncentrálva és nem szégyellve, ha egy kicsi cukor marad benne kerekítőnek. Amit pedig nagyon komolyan gondolok, hogy 4-5 éven belül Tokaj és Somló felkötheti a gatyáját, mert a mátrai hárslevelű egyenrangú partnerként fog megjelenni az üvegekben. Mivel itt nem dominál a borban az ásványosság, ezért meg tudják mutatni a beltartalom mellet a hárs pompás, gazdag aromatikáját is, amiben a szeles völgyek adta hűs levegő is segítségükre van. Sőt ki merem jelenteni, hogy Ludányi Balázs és Csernyik István borai, már most ott vannak a nagyokkal együtt.

 

A fehérborok mellett megtaláljuk az elegáns, hűvös, savban gazdag, gyümölcsös vörösborokat is, amelyek közül néhány nagyon komoly beltartalommal rendelkezik. A legkedveltebb fajta kékszőlőben a kékfrankos. Megtaláljuk még a kadarka, zweigelt, pinot noir, merlot, franc fajtákat is. Szóval van itt minden, amit az ember kívánhat. Ami viszont ritkán van: két évig hordóban ülő borok, magas alkoholok, nagy sűrűség.

 

 

Pár szót érdemel a rendezvény is. Mivel minden hétvégére jut legalább három, ezért elég nehéz megtalálni a módot, hogy kiemelkedjünk a tömegből. Főleg egy olyan hétvégén, amikor három napig rozét lehet inni egy árnyas parkban, mert hát a rozé mindent ver hazánkban.

Pedig a rendezők mindent megtettek, központi, de mégis csendes, nyugalmas helyszín, kiváló személyzet, nagyszerű borok. Próbálkoztak valami újjal is, ami adott egy kis csavart a megszokott sétálós kóstolóknak. A NU melletti füves részen elhelyezett kényelmes párnákon üldögélve, kézben egy pohár borral 20 perces „mesterkurzusokon” lehetett részt venni, ahol is a borászatok egyesével mutatkoztak be, meséltek múltról, jelenről, jövőről, a pincéről és válaszoltak a kérdésekre. Így sokkal emberközelibbé vált a dolog. Kiváló ötlet, legyen máskor is!

 

Zárszóként, egyfajta összefoglalóként Mátra a jövőnk, senki sem hagyhatja ki!