Az ezredfordulóig az Európai Unió (EU) meghatározó dominanciával rendelkezett a bor világpiacán. Nem csak a bortermelésre volt igaz ez a meghatározó főlény, hanem a borfogyasztás, a borexport és a borimport területére is. Az EU ma is a bor világpiac legjelentősebb szereplője, de az EU mellett más bortermelő országok is megerősödtek eléggé ahhoz, hogy a világpiac alakulásába beleszólhassanak. Az új piaci helyzet megértéséhez elég csak néhány számadatot felvillantani. A világ 270 millió hektóliteres termeléséből az EU 160 millió hektóliterrel részesül. A borfogyasztók elé kerülő 240 millió hektóliterből 100 millió hektoliter nem abban az országban kerül a poharakba, ahol előállították.

Az egyre jobban kiszélesedő kereskedelmi kapcsolatok megkövetelik a borkészítés szabályozásának az összehangolását is. Az EU a borkészítésre vonatkozó nemzetközi normákat már nem képes egyedül meghatározni, ezért 2008-ban úgy döntött, hogy saját szabályait a Nemzetközi Borászati Szervezet (OIV) által elfogadott ajánlásokhoz igazítja. Az OIV 44 tagországa ezeket az ajánlásokat évente fogadja el konszenzusos alapon. Az EU az OIV ajánlásait ezt követően saját jogrendjébe átveszi, amelynek következtében az EU területén ezek az ajánlások kötelező érvényűvé válnak még azon országok számára is, amelyek nem tagjai az OIV-nek. Az OIV irányelvei meghatározóak az EU piacára érkező, harmadik országból származó borok esetében is. A borpiaci reform során az EU először mondta ki, hogy a területére beszállított borokat nem saját, borkészítésre vonatkozó jogszabályai alapján ítéli meg, hanem igazodik az OIV ajánlásaihoz.  A versenyképesség növelése érdekében az EU szabályozása a harmadik országba szánt export tekintetében megengedi, hogy a borkészítés során a célpiac szerint érvényes borkészítési szabályokhoz igazodjanak az EU bortermelői. Az így készített exporttételek azonban nem kerülhetnek az EU belpiacának kínálatába, ha azok nem felelnek meg a közösségi jognak.

Az Alaprendelet 120c cikke határozza meg a borászati eljárások alkalmazására vonatkozó szabályokat. Ennek alapján az Alaprendelet és a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendeletek szabályait csak a szőlőlé, sűrített szőlőlé valamint a szőlőlé készítésére szánt szőlőmust és sűrített szőlőmust esetében nem kell alkalmazni. A borkészítésre vonatkozó szabályok alapját az Alaprendelet XVa és XVb mellékletei határozzák meg.

Az Alaprendelet 120d cikke lehetővé teszi a tagállamok számára a közösségi jogban meghatározott eljárások tiltását, vagy korlátozását, ha azok bizonyos borászati termékek jellegzetességeinek megőrzését szolgálja.

A közösségi jog formálásának rugalmassága értelmében az Alaprendelet az Európai Bizottságot hatalmazza fel a borászati eljárásokra vonatkozó részletszabályok meghatározásával. Ez a felhatalmazás a XVa cikkben meghatározott alkoholtartalom növelése, savtartalom növelése és a sav tompítása céljából folytatott borászati eljárásokra nem vonatkozik.

A borászati eljárásokra vonatkozó részletszabályokat a 479/2008/EK tanácsi rendeletnek a szőlőből készült termékek kategóriái, a borászati eljárások és az azokhoz kapcsolódó korlátozások tekintetében történő végrehajtására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról szóló 606/2009/EK rendelet tartalmazza. A végrehajtási rendelet teljes körűen tartalmazza azokat a borászati eljárásokat, amelyeket alkalmazni lehet az EU területén forgalomba kerülő borászati termékek készítése során. Az Alaprendelet vagy az a 606/2009/EK rendeletben foglalt rendelkezéseknek meg nem felelő termékeket meg kell semmisíteni. A 606/2009/EK rendelet 4. cikke bizonyos korlátozásokkal lehetővé teszi új borászati eljárások kialakítására vonatkozó kísérletek végzését.

Mivel a közösségi szabályozás kimerítően szól az alkalmazható borászati eljárások köréről, ezért a tagállami szabályozás csak az alkalmazható borászati eljárások korlátozásáról rendelkezhet. Ezeket a szabályokat a 127/2009. (IX. 29.) FVM rendelet 28-29/A §-ai tartalmazzák. A borászati eljárások korlátozását nemcsak tagállami rendelet, hanem az eredetvédelemmel rendelkező borászati termékek termékleírásai is előírhatják. A termékleírások által meghatározott korlátozások az eredetvédelemmel rendelkező borok forgalmazásának szándéka esetén kötelezően betartandók. Amennyiben egy termelő a termékleírás szabályait nem tartja be, abban az esetben az elkészített borászati terméket még forgalomba hozhatja, de a termékleírás szerinti földrajzi nevet nem használhatja.

A következő részben a legfontosabb borkészítésre vonatkozó szabályokat mutatjuk be.