Fiatalságom gyakran némi türelmetlenséggel is jár, azt azonban jó régen megtanultam, hogy az alapoktól kiindulva lehet csak minőséget termelni, márpedig a bor alapja a szőlő – mesél borfilozófiájáról Szél Ágnes. A villányi borvidéken járunk. A Janus Borház fiatal borásza mutatkozik be.
Szél Ágnes, Janus Borház
- Édesapámtól láthattam, tanulhattam azt az ápolást, odafigyelést, amelyet egy-egy szőlőtőkére illik szánni, s azt hiszem szeretetben sosem volt hiány – mesél a gyermekévekről Ágnes. - Amikor négy-öt éves lehettem és metszési munkálatok folytak az akkor még kicsinyke fél hektáros, ernyőművelésű területen, az én nagyon komoly feladatom leginkább az ujjaim épségének felügyelete mellett, a levágott vesszők sorközbe aprítása volt. Három évesen azonban erre a posztra még nem bizonyultam elég érettnek, ekkoriban maradt a megfigyelés, földtúrás. Nagyon jól megfigyeltem az érdekes, könnyszerű cseppeket a vesszők végén. Édesapám szépen elmagyarázta: "megindult a nedvkeringés…". Édesanyám megjegyezte: „sír a szőlő”. Aha, ha sír a szőlő – akkor ápolást, odafigyelést igényel - a megoldás egyszerű: pöttöm zsebeimből az összes papírzsepit miszlikekre aprítva feltapasztottam a vesszők végére. A család nagyon elmélyülve a munkába már csak akkor vette észre a fehérre pettyezett vesszőket, amikor egy hómező sávnak tűnt a két sor, mert éppen befejeztem az „ápolást, az odafigyelést”…
Aztán Ágnes felnőtt. Ma már a Janus Borház fiatal borásza. A villányi borvidék nyugati kapujában, a Tenkes-nyeregben 12 hektár újtelepítésű szőlőjük van.
- A Budapesti Corvinus Egyetemen „kertészetin” végeztem. További borászati specializálódások is „folyamatban vannak”, mind elméleti, mind gyakorlati téren. A többi között egy új-zélandi és egy dél-afrikai tapasztalatszerzés van kilátásban a 2011-es év elején. A Janus Borház két családi vállalkozás kezében van. Együtt megvitatták és megszavazták, hogy egy-két évet „mestercsavargással” tölthetek, addig felmentenek az otthoni munka alól. Így mostanság külföldi, majd hazai borászatoknál tanulom a szakma mindennapjait. A cél, hogy majd újra hazatérve valami egyedit, valami „szélágisat”, olyan bort készítsek, készítsünk családilag, amely a már eddig kóstolt Janus bor minőséget és elvárást kielégíti, majd évről évre felülmúlja. Fontosnak tartom, hogy nem szabad megelégedni, még ha apró lépésekben is, de törekedni kell az állandó fejlődésre. Így tesszük mi ezt a Janus Borháznál is.
- Szeretem a szép estéket, a csendet. De szeretem a morajt is, főleg, ha jazz szól mellé. Szeretek a középpontban lenni, de olykor inkább meghúzódom egy hangulatos sarokban. Ilyenkor ezt töltöm be mélységemmel, pirosbogyós gyümölcseimmel és rengeteg életörömmel…