Elindult ugye tavaly novemberben a Borszalon, amit a méreteinkhez és az elképzeléseinkhez képest egy relatíve nagy rendezvénynek gondolunk, és – ahogy a legutóbbi beszélgetésünk során utaltam rá – e mellé szerettünk volna kitalálni egy kisebb, tavaszi programot, amely egy adott témára koncentrál, s amelyet szintén minden évben megtartunk.

Azért, mert a Terra Hungarica szellemisége a Kárpát-medencére, és elsősorban az itt honos szőlőfajtákra terjed ki. A Kékfrankos, mint kékszőlő ezek közül is kiemelkedik, hiszen Közép-Európa egyik legfontosabb és a legnagyobb mennyiségben termesztett szőlőfajtája. Bár kezdi visszanyerni régi fényét és megint egyre népszerűbb, de mi úgy látjuk, van még mit tenni azért, hogy alapvetően azok a kékfrankosból készült, egyediséget hordozó borok prosperáljanak, amelyek egyrészt visszaadják a termőhely, a fajta és adott esetben és jó értelemben az évjárat jellegzetességeit is.

 

 

Bármilyen téma köré szervezzünk kóstolót, mesterkurzust, az alapértékek változatlanok. Ez azt jelenti, hogy most is olyan kiállítókat hívtunk meg, akik ebben a szellemiségben készítenek borokat. Sok olyan rendezvény van, ahol a már jól ismert borászatok megjelenhetnek. Mi szándékoltan azokat a termelőket igyekszünk csokorba gyűjteni, akiknek nincsen saját erőforrásuk a promócióra, ugyanakkor a boraik a természet- és a tájhűség jegyében készülnek, és hogy ez pontosan mit is jelent, azt mindig fontosnak tartom elsorolni: nincsenek adalékanyagok a borukban, kézzel szüretelnek, a műtrágya valamint felszívódó gyom- és rovarirtó szerek használatát kerülik, a saját borvidéki határokon belül megtermett szőlőből készítik a bort, a borvidéki határokon kívül kizárólag lepalackozva értékesítik azt... Továbbá mindezen folyamatokba szabad betekintést engednek, a termékeiket pedig saját névvel hozzák forgalomba.

Próbáltunk arra figyelni, hogy a Kárpát-medence minden régiója – ahol a kékfrankossal a fentiek szerint bánnak – képviseltesse magát, eszerint tehát a Felvidéket Bott Frici és a Strekov 1075, Egert Kaló Imre, Pók Tamás és Orsolyáék, Mátrát a Tőkések (Karner, Losonci, Szecskő), Szekszárdot Pósta Gergőék, Sopront Franz Weninger és Ráspi, Délvidéket Maurer Oszkár, a badacsonyi borvidéket a Csobánci Bormanufaktúra, Etyek-Budát pedig Szentesi József képviseli. De újra meghívtuk a Meinklangot, akiket az őszi Borszalonon megismerhetett a magyar közönség. A Meinklang egy osztrák biodinamikus

pincészet, amely a kékfrankos mellett még egy izgalmas tételt, egy Szt. Lőrinc fajtából készült bort is bemutatnak majd.

Ismét lesz mesterkurzus.. Ezzel az a célunk, hogy teljes képet adjunk a kékfrankosról, arról, hogy mit lehet belőle kihozni, itt a Kárpát-medencében; milyen a „löszös”, a „meszes”, a „vulkanikus”, a „csillámpalás” változat. A 2 órás mesterkurzuson 11 bort fogunk kóstoltatni, 8-9 termelő fog megszólalni, hiszen ennek a koncepciónak pont az a lényege, hogy általuk mind a borok, mind a borászok saját régiója mutatkozhasson be. A pontos borlista hamarosan összeáll, amit még a rendezvény előtt közzé is teszünk, ami eddig tudható, hogy lesz Moric, Uwe Shiefer, Kaló és Szentesi bor is.

Annyiban még színesedik a programunk, hogy összefogtunk a Slow Food Central Budapesttel, akik egy sajtszemináriumot fognak tartani kézműves sajtkészítőkkel, ahol természetesen lesznek bor és sajt párosítások is.

Továbbá fontos megemlíteni, hogy a kékfrankosokon túl, a sétáló kóstolón más kárpát-medencei fajtákkal is lehet majd találkozni, például Magyarfrankossal, Rubintossal, Kadarkával és a már említett Szt. Lőrinccel.

A kékfrankos alapvetően egy finom tanninú, élénk savú, szép gyümölcskarakterű bor, amely jó esetben elegáns, egyedi és kifejező fajtaborként is.  Hosszú eltarthatósága mellett jó gasztrobor is, sokféle étellel, ízzel párosítható. Nemcsak azért érdekes, mert ebből a fajtából van a legtöbb az országban, hanem azért is mert adottságainak köszönhetően  vezető fajtája lehet Magyarországnak. Azt gondolom, hogy ha a furmint a fehérszőlőknél a zászlóvivő, akkor a kékszőlők esetében a kékfrankosnak kell annak lennie… a kadarkával karöltve természetesen, de az előbbiből jelenleg mégis több van, jobban ismert. Továbbá az is jól látható, hogy nemzetközi sikereket is el lehet vele érni, lásd a szomszédos osztrák példákat.

Ezúttal sem egy tömegrendezvény létrehozása a cél. A mesterkurzusra kb. 50-60, a sétálókóstolóra pedig legfeljebb 200 főt tudunk majd befogadni. Szerintünk ekkora létszámnál lehetséges az, hogy érdemben tudjon kóstolni az, aki befizeti a belépőt. Fontos, hogy a fogyasztó és a termelő megismerjék egymást, az pedig csak így lehetséges.

További info: www.terrahungarica.hu