Szóval, igen. Vannak kérdések, amiken csak borral érdemes töprengeni. Az, hogy egy Mád Furmint, ami deklaráltan egy mindennapi fogyasztásra szánt, a száraz furmintokhoz képest sokkal barátibb árfekvésű, nem dűlős, nem szelektált tétel, miként kerülhet egy szinttel magasabbra, mint egy 43 hónapos fahordós érlelésen átesett, hat puttonyos, körülbelül 250 gramm maradékcukorral rendelkező, alapanyagát tekintve a legjobb mádi területekről összeválogatott, 22-24.000 forintos aszú, pontosan ilyen, a borozáshoz szorosan kötődő töprengések egyike. Az idősebbik Szepsy Istvánt mindenesetre most aligha kötik le efféle témák vagy mondjuk olyanok, hogy idén végre megkapja-e Gálné Dignisz Éva az Év Bortermelője díjat (pedig oly sokadjára aspiráns…). Szepsy ezt már amúgy is megkapta (2001), a díj természetéből adódóan meg még egyszer úgyse fogja (Update: de, elvileg van rá mód). (A tokaji borász egyébként mindent megnyert már idehaza, amit lehetett [Borászok Borásza 2009, Prestige Award 2010]). Szepsy ehelyett kimegy Lengyelországba, hogy ott átvegye az Év emberének járó díjat (2010), szerényen hümmög egyet, mikor a Magazyn Wino „az évszázad borászának” titulálja, és mellesleg szerintem egy példányt még ő is félretett abból a Wine & Spirits Magazine-ból, amelyik idén októberben 96 pontot adott a 2008-as Szent Tamás Furmintjára, 95 pontot a 2008-as Szamorodnijára és 92 pontot a 2009-es Birtok Furmintjára. Na, mindegy, a tokaji mester méltatása kapcsán nem akarok senkivel se cselgáncsozni, e téren Tallián Hedvig úgyis ipponnal ver mindenkit.

Egyébként Hedviget nem véletlenül hoztam szóba, az ő blogjáról értesülhetett ugyanis mindenki arról, hogy a napokban Szepsy István ismét egy rangos díjat vehetett át; ő lett a Bor Ura 2013-ban (Les Seigneurs du Vin), melyet a tokaji borász dedikált krónikása a „borvilág Oscar-díja”-ként interpretált. Egy fiatal díjról van egyébként szó, de úgy tűnik, a presztízsét ez mit sem rontja, hiszen ezt tavaly az a Helmut Dönhoff vihette haza, akit Hugh Johnson a „minőség fanatikus elkötelezettje”-ként, Robert Parker egyenesen a borvilág „szpersztár”-jaként aposztrofál, s akinek egy 2010-es és 2011-es rajnai rizlingjét – mint Tallián Hedvig írja – Jancis Robinson MW a legjobb német rizlingeknek kiáltott ki. Másfelől pedig az elismerést az a Wine Symposium adja át, melynek létjogosultságát a világ legmagasabb formanívójú borászatai is elismerték írásban, de több infót most már nem akarok lenyúlni Hedvig blogjáról, aki a részletekre is kíváncsi, >>>kattintson<<<.

Amit e helyütt még fontos megjegyezni, hogy ez a Szepsyt megillető boros „Oscar” nem az a boros „Oscar”, amit idén szeptemberben Sauska Krisztián vehetett át Cuvée 5 névre hallgató bordeaux-i házasítása kapcsán. Utóbbi díjat ugyanis a Decanter World Wine Awardson osztották ki a villányi-tokaji borásznak, és csupán néhány olyan hírportál, mint az fn24, „oscarozta” azt le. Olyan entitás, hogy Bor Oscar-díj, Wine Oscar, és a többi, nincs. A címeknek jót tesz, ha néha egy kis szenzációt csempésznek beléjük, de ez azért a szakmán belül se zavarjon össze senkit.

Mindenesetre: Szepsy István, gratulálunk!