Krisztina már sokszor járt a környéken, például Mádon, mielőtt először Tállyára érkezett volna. Mindig tetszett neki ez a vidék, de igazi vonzalom nem alakult ki. Végül egy napon munka miatt került Tállyára, amikor felkérték belsőépítészeti cégét, hogy rendezzen be egy borászatot és borházat. Körbevitték a faluban, ami régen mezőváros volt. „Leesett az állam, egyszerűen elvarázsolt!” - meséli Krisztina.

Tállya történelméről érdemes tudni, hogy híres mezővárosként emlegetik már a XV. században. Az itteni és a mádi dűlők voltak régen az első osztályú szőlőterületek. A faluban több híres épület is található, mint a XVII. századi Rákóczi-kúria, a Maillot-kastély és a Mikszáth ház, ahol az író a Különös házasság című írását megalkotta. Érdekessége a regénynek, hogy egy helyi történetet dolgoz fel, így a neveket meg kellett változtatnia, nehogy összetűzés legyen belőle a mindössze kétezer fős faluban.

„Amikor körbementünk ezen a kis településen, egyszerre egészen megfogott. Minden ház kőből épült, egyik-másik ház többszáz éves. Egyiknek még színházterme is volt régen, és akadt még egy piroslámpás ház, ahol cseléd örömlányok dolgoztak.” - mondja Krisztina. Azonban van még valami Tállyán, ami az ide utazót lenyűgözheti, ez pedig az Oroszlános Borvendéglő. Krisztinát a legelső alkalommal elvarázsolta a hely, már a kapuja sem hétköznapi, ami 400 éves műemlék, ugyanúgy, mint a terasza. Képzeljenek el egy forró nyári napot, ahogy kortyolják a délutáni kávéjukat ezen a patinás teraszon. Nincs olyan, aki ne szeretne bele első látogatása során.

 

 

Így volt ez Krisztinával is, azóta a táskáját lehúzza egy tállyai hajlék vaskulcsa. Az élmények hatására vettek egy parasztházat óriási kerttel, diófával, szőlővel és pincével. Azonban jött a rossz hír, hogy bezárt az Oroszlános, ami nélkül már nem ugyanolyan a kis falu. „Nem bírtam nyugodni és támadt egy ötletünk: vágjunk bele!” – meséli csillogó szemekkel Krisztina. „Lassan másfél éve csinálom. Óriási munka, hogy égjen a villany az Oroszlánosban. Persze nem könnyítette meg a dolgom, hogy a helyiek szemében csak egy gyüttment voltam, ráadásul nő.”

Adott egy gyönyörű hotel, ahol minden apró részletben benne van a borvidék szeretete. Ilyenek a festmények Tállyáról, a helyi dűlőkről, az ajtókon lévő borospohár mintája, a lámpákat körbefutó szőlőindák és a műemléki védelem alatt álló terasz. „Amikor megalkották ezt a helyet, tiszteletben tartották ennek a vidéknek az értékeit, belekomponálták azt az épületbe, és ezzel az építészeti stílussal egyedivé és különlegessé tették az Oroszlánost. Tizenöt éve lakberendezőként dolgozom, éppen ezért nagyon megfogott az apró részletek szépsége. De hogyan töltsük meg élettel ezt a fantasztikus szállodát?”

 

 

A kérdésre jó választ adtak Krisztináék. Amelyik helynek jó a konyhája, oda becsábulnak a vendégek. Ki ne emlékezne, amikor gyermekkorunkban a nagyi konyhájából áradtak ki az ínycsiklandozó illatok a kertbe és már alig vártuk, hogy ebédidő legyen és szaladjunk be a házba? Valahogy így van az éttermekkel is, főleg a vidéki, otthonos fogadókkal. Az Oroszlánosban igazi tállyai ételeket akartak felszolgálni. Így ki mást, mint Ruprecht Lászlót kérték fel, hogy segítsen a konyha megálmodásában ésirányításában.

Ruprecht László, gasztronómiai tanácsadó segíti a munkát a mádi Gusteau Kulináris Élményműhelyben és az encsi Anyukám mondta vendéglőben is, és ő a SVÉT, azaz a Stílusos Vidéki Éttermiség egyik kulcsembere.

Az étlap összeállítása az Oroszlános Borvendéglőben egy kedves történet. Krisztina elmesélte, hogy elhívták a tállyai asszonyokat az otthoni kockás füzeteikkel, receptjeikből és elbeszéléseikből végül összeállt a menü. Innen ered az étlapról a „babéros” is. A beszállítók felkutatásánál szintén fontos kritérium volt, hogy friss, környékbeli alapanyagokat használhassanak. A cél, hogy igazán jó vidéki ízek kerüljenek a vendégek elé.

 

 

„A nyitás előtt elvégeztük azokat az utolsó simításokat, ami után lelke lett a helynek és érezhető a szeretet a falak között. Felső kategóriás hely az Oroszlános, de nem kell vigyázban ülni vagy feszengeni a székeken. Ide azért kell eljönni, hogy a rohanó hétköznapok után levegyük a jelmezünket, kilépjünk a magassarkú cipőből, kioldjuk a nyakkendőnket és élvezzük a természet adta csodákat, finomakat együnk, igyunk és sokat nevessünk. A környezet exkluzív, mert maga a hely is magától értetődően adja a törődést és különleges bánásmódot. De attól lesz számunkra is más, hogy úgy viselkedhetünk, mint otthon, hiszen csak jól kell érezni magunkat Tállyán, minden más adott.” Krisztina nagyon lelkes, ez látszik, amikor Tállyáról mesél.

Ha elmegyünk az Oroszlánosba, nem csak szállást és ételt kapunk, hanem programokat, útbaigazítást is. Megmutatják Tállyát egy kellemes sétával egybekötve, a borvidéket, a hegyaljai pincészeteket is és az évszaknak megfelelően rengeteg külön programmal várnak minket. Rendeztek már farsangot, koncerteket, minden hónapban BorBárt a Maillot-kastélyban, Szent Vince napi borvacsorát, Mád-Tállya futóversenyt a dűlőkben, közösségi kirándulásokat, evezést és még sok mást. Ez az a közel kétezer fős falu, ahol biztosan nem unatkozunk.

 

 

Krisztina Budapesten dolgozik, családja és gyermekei is itt élnek, innen ingáznak Tállyára. Sok feladattal kellett és kell megbirkóznia az Oroszlános háziasszonyaként. Ezt a sok munkát csak akkor lehet elvégezni, ha valaki nagyon szereti, amit csinál.  Abból nyered az energiát, ha tettél valamit azért, amiért rajongsz. Így van Krisztina a családjával, a belsőépítész cégével és az Oroszlánossal is, ezek adják az erőt neki és ő mosolyogva áll készen a következő napra, a következő kihívásra.

A történet itt nem áll meg, mert Krisztina nem csak az Oroszlános kapuin belül építkezik, hanem tesz egész Tállyáért. A folytatásban kimerészkedünk az oroszlánok védte kapukon kívülre, és megmutatjuk hogyan ébreszti fel Márton-Kováts Krisztina ezt a kis falut „csipkejózsika álmából”, milyen nagy tervei vannak.