A Meet the Buyer-en olyan kereskedők vettek részt, akik kimondottan a közép- és kelet-európai régióból kerestek borokat. A borászok számára ez egy újabb alkalom volt arra, hogy bemutassák a boraikat, értékes szakmai visszajelzéseket kapjanak, és akár közvetlen üzleti kapcsolatokat építsenek. Az esemény menete egy “rapid-randira” hasonlított leginkább: minden kereskedő 10-10 percet töltött el egy borászat asztalánál, így mindenki ugyanannyi esélyt kapott, és az összes kereskedővel megismerkedhetett.

 

A legtöbb borászat számára sikeresen zajló eseményen több buyert is kérdeztünk a térség lehetőségeiről, valamint arról, hogy miért ebben a régióban keresik az újabb tételeket a szortimentjükbe.

 

Édes Regina DipWSET, WSG Champagne Master Student, a svájci Le Bouchon Vinothek társtulajdonosa. Regina mint tanácsadó vesz részt a munkában, ő kóstolja le a borokat, és választja be a kínálatba. A bolt erős hazai borválasztékkal rendelkezik. Céljuk - az értékesítésen túl -, hogy termékmintákkal, online és offline reklámokkal, hirdetésekkel és kóstolókkal népszerűsítsék Svájcban a magyar borokat. Regina emellett svájci éttermekbe is szállít bort, valamint nagy követőszámú Instagram oldalán posztol rendszeresen az általa kóstolt tételekről. A továbbiakban neves kiállításokon szeretnék a magyar borokat népszerűsíteni. Az Expovinával már felvették a kapcsolatot és folynak a tárgyalások. Mivel ez egy nagyszabású rendezvény, ehhez még magyarországi állami segítséget várnak.

 

 

 

Akkor működik jól, ha valóban olyan embereket, importőröket hívnak meg, akik tényleg hasznosak lehetnek a borászatok számára. Emellett marketing szempontból is fontos szerintem, hogy összefogjuk kicsit a magyar borokat, és népszerűsítsük a világban. Sajnos még mindig nem nagyon ismernek minket, sok helyen még mindig félnek a magyar bortól. Inkább megveszik a francia, az olasz, az ismertebb borokat. Nagyon sokat kell mutogatni ahhoz, hogy elérje az ingerküszöböt. Különösen a kisebb pincéket, butik borászatokat nem ismerik. Ezért is nagyon jó, hogy egy ilyen eseményen összekapcsolódhatunk a borászokkal, és személyesen tudjuk megkóstolni a boraikat. Utána el tudom helyezni a fejemben, hogy ezt a bort itt és itt tudom elképzelni, ebben az étteremben, abban a borbárban.

 

 

Általános trend az egész világon a kisebb alkohol-, és cukortartalmú borok térnyerése, ez Svájcban is megfigyelhető. Szerencsére ott nem csökken a fogyasztás, ami az egész világra egyébként jellemző. Egyrészt van lehetőségük költeni a borra, másrészt szeretnek élni, ételre, italra költeni. Ha egy kóstolón megtetszik nekik egy bor, megveszik. Előnyben részesítik a francia és magyar borokat, mert azt ismerik, és ezeknek van presztízs értéke. Van olyan, hogy amiatt nem vesznek meg egy bort, mert gyanús nekik, hogy csak 30 frankba kerül, egyszerűen túl olcsónak tartják.

 

 

Igen, abszolút. Nem kell az eget rengetően drága irányba elmenni, de az ár valamelyest tükrözze a minőséget. Ez még a fiatalok számára is fontos. Őket egyébként a régimódi címkékkel sem igen lehet meghódítani, ami sok magyar borra jellemző. Azt kellene elkezdeni kommunikálni, hogy a magyar borok már egyáltalán nem azok, mint régen, folyamatosan ezt kellene sulykolni.

 

 

A kóstolások egyrészt megerősítettek abban, hogy azok a magyar borászatok, amelyek már a partnereink, valóban kiváló borokat készítenek. Együtt dolgozunk az Etyeki Kúriával, a Jammertal-lal, a Homolával például, de sok más borászattal is. Emellett kóstoltam többek között kiváló sillereket és narancsborokat. Mindkét stílus olyan, amely egyediségével kinyithatná a kapukat a svájci borfogyasztók előtt is.