Hazánkban hosszú hagyományra tekint vissza a Tokaj nevével összefonódott aszúbor, és több feljegyzés tanúskodik arról, hogy a nedű a 18. században már nemzetközi hódítóútra is indult, ekkor illette XIV. Lajos francia király a „Vinum Regum, Rex Vinorum” (a borok királya, a királyok bora) névvel. Evezzünk most közösen nemzetközi vizekre, és fedezzük fel a tokaji bor lenyomatait a világirodalomban!

A tokaji aszút évszázadokig valódi gyógyszernek tartották, a Magyar Gyógyszerkönyv ajánlásai között egészen a XX. század második felééig szerepelt. Épp ennek kapcsán kerül említésre Ibsen Vadkacsájában is a tokaji, mely körül némi nézeteltérés alakul ugyan ki a szereplők között, abban azonban mindannyian egyetértenek, hogy a tokaji valódi orvosság, és kiváló bor.

 

Francois-Marie Arouet, vagy ahogy mindannyian ismerjük, Voltaire is rajongott a tokaji borért. A maga korában Voltaire közismert volt arról, hogy vérbeli borrajongó, aki sokat tanulmányozta is a borokat a kóstolás mellett, és egyfajta borszakértővé képezte magát. Éppen ezért számos borászat versengett a kegyeiért, s különösen büszkék lehetünk arra, hogy francia származása ellenére levelezéseiben, feljegyzéseiben legtöbbször a tokajit dicsérte. „Ha tokajit iszunk, meg kell győződnünk, hogy van Gondviselés felettünk, mert annyi gyönyört, mint ez az ital, csak egy végtelen jóságú Isten nyújthat.”

 

Ha kissé a könnyedebb olvasmányok felé vesszük az irányt, elsőként a nagy krimiírót, Sir Arthur Conan Doyle-t érdemes megemlíteni a tokaji bor kapcsán. Doyle detektívregényeiben többször is utal valamilyen formában Magyarországra: A négyek jele és Az utolsó meghajlás című novellákban maga Sherlock Holmes is fogyaszt tokajit, melyet kedvenceként említ, s poharában tokajival mond tósztot.

Végül pedig egy példa a közelmúlt irodalmából: Philip Pullman Az úr sötét anyagai névre keresztelt fantasy trilógiájának első kötetében, rögtön a mű elején szán jelentős szerepet a tokaji aszúnak. Az egyik főszereplő, a magasrangú, ám nem éppen közkedvelt Lord Asriel ugyanis nagy rajongója az aszúnak, és ez majdnem a vesztét okozza, mivel épp egy üveg aszúval próbálják őt megmérgezni. Szerencsére sikertelenül.

Láthatjuk tehát a fenti néhány példán keresztül, hogy a hazai írók, költők mellett a világirodalom nagyjai is gyakran szőtték műveikbe a tokajit, mi több, minden esetben mint valaki kedvence került elő, és méltatták az italt.