Kedves Zazie! De az egész szombat délelőtt kezdődött... Igazi nyár, megrendelésre sem hozhatott volna az Időjárásért Felelős Hivatal futára jobbat, szebbet. Találkozó 9:30-kor a belvárosban. Már készülődő izgalom belül, hiszen mégiscsak arra vállalkoztam, hogy 24 órán át életben, azon belül is ébren és éberen maradok, közben pedig cseppet sem mellékesen végiglátogatok 8 pincészetet, és alaposan beléjük is kóstolok. A számokkal dobálózást itt befejezem, talán még a legfontosabbak, hogy 23-an túráztunk együtt, és összesen 54 bort kóstoltunk. De ha egy város borral vagyon átitatva, ott bizony egy borimádó bort is akar imádni. Első állomás, Gangl Borászat. Amíg Zoltán a pincébe invitált minket, addig Szabolcs a malacot „őrizte”, hogy az szép pirosra és ropogósra süljön, amíg mi 6 évjárat Kékfrankosait végigkóstoltuk. Miután „Kékfrankosilag” megtörtént az alapos beavatás, tovább indultunk. Kisvonattal, át Sopronon. Majd leszállási szándékunkat nem kellett időben jeleznünk, vonatunk közvetlenül a második állomásnál fékezett, az Iváncsics Pincénél. Iváncsics Zoltán kis birodalmának egyik igazi gyöngyszeme a Shiraz 2006. A sötét bíborvörös, tintafekete maggal rendelkező bor gyorsan igazolta, hogy a szívéhez igencsak közel áll a soproni talaj. A frissen őrölt fekete bors és a fekete ribizlis-áfonyás ízek-illatok finoman keveredtek a friss vaníliával. A használt barrique hordós érlelés, az érett tanninok, a nagy, robusztus test és a 14,5%-os alkohol tette még a felkiáltójelet a bor mellé. Irány tehát az Erhardt, ahol a kacsacomb törölhetetlen a memóriából, kívül ropogós, belül szaftos változat, a legritkábban ehető így étteremben, maradjunk ennyiben, pedig így az igazi! A vacsorát végigkísérték a soproni borok is, kóstolhattunk a Vincellér Ház, Ákos István, a Pfneiszl, valamint a Jandl Pincészet boraiból is. A hab a tortán, pontosabban a desszertbor a Vincellér Ház késői szüretelésű Zenit 2006-os tétele volt. A termőterület mikroklímájában töppedt, aszúsodott szemek igazi dús, egzotikus íz-illatkavalkádot hoztak létre, finom botritiszes, valamint ásványos-sós jegyekkel, a magas cukortartalom mellé pedig igazi előzékeny gavallérként szegődött a határozott savgerinc. Az erdőből kiérve hajnali 2 körül a Felsőkereszthegyen találtuk magunkat, a Töltl Pincészetnél. Itt éreztem először, hogy „aludni kell, anékű meghalok”… de aztán gyorsan átlendültem a holtponton, azt hittem, aznap utoljára. Tévedtem. Túra tovább a szőlősorok sötét sziluettjei mellett, és közben azon morfondíroztam, előfordulhat-e, hogy az ember gyaloglás közben elalszik? Nos, nekem majdnem sikerült, tehát biztosan lehetséges. Beugrott az örök érvényű opus „akkor is megyek, ha nem akarok” sora is, majd a legvégső stádium bekövetkezte előtt végre megláttam egy mézeskalács házikó kis világító ablakait, megérkeztünk a Fényes Pincészethez, ahol szerencsére nem a gonosz boszi várt minket a péklapáttal és befűtött kemencével, hanem reggeli. Nem nagyon ment az evés, a maradék energiáimat nem akartam kenyér kenegetésére pazarolni, sokkal inkább a pohár emelgetésére, amelybe – többek között -  egy Sopronban szintén otthonosan mozgó fajta, a Cabernet Sauvignon 2006-os tétele került. A Virágvölgyben szüretelt alapanyag és a 14 hónapos barrique hordós érlelés adja meg a bor sava-borsát, szó szerint, hiszen a gyümölcsösségen túl csokis, kávés, borsos illatvilág is jelentkezik. Ennek az erőteljes tanninokkal rendelkező, kifejezetten markáns bornak a kíséretében kelt fel a nap, gyönyörűre festve a tájat, arra azért vigyázva, nehogy giccsbe forduljon a kép.