A Nyári borokkal először a Badacsony New Yorkban elnevezésű budapesti kóstolón találkoztam, ahol a pincészet egy pazar szortimenttel kápráztatott el. Majd úgy hozta az élet, hogy május végén csapatunkkal ellátogattunk Nyári Ödönhöz a Szent György-hegyre.
Igazi, kora nyári időben érkeztünk le a balatoni pincéhez, ahol Nyári Ödön lánya, Nyári Emese fogadott minket. Már az úton is pazar látványban volt részünk, ahogy kapaszkodtunk fel a Szent György-hegy egyik legmagasabb pontjára, úgy az autóút két oldalán hosszú sorokban nyúltak el a szőlőtőkék. Gyorsan megtaláltuk a Nyári pincét, szinte egészen a csúcsig kell menni a hegy déli oldalán Hegymagas felől. A ház 1978 óta van a család tulajdonában, amelyhez akkor még csak egy kis szőlőültetvény tartozott.
Érkezésünk után Nyári Emese körbevezetett minket a pincében, ahol még nagyapja, Dönci bácsi kezdett el borkészítéssel foglalkozni. A több teremből álló rendszerben a szőlő és a bor útját követhettük végig, előbb a feldolgozó, majd az acéltartályos erjesztő, a hordós érlelő és végül a palackozó, tároló részbe tekinthettünk be. A kellemesen hűvös pince egész évben állandó hőmérsékletet biztosít, így tökéletes a borok érlelése és tárolása szempontjából. A teljes épület 2008-ra lett kész a jelenlegi formájában. A történethez hozzátartozik az is, hogy az építési munkálatokat megnehezítette a pannontengeri homokba beágyazódott bazaltkövek. Emese viccesen meg is jegyezte így utólag, hogy a harmadik csapatnak sikerült csak kiviteleznie a terveket. Nem hiába, a hegynek ereje van.
Pék és borász
Nyári Ödön eleinte saját pékségét alapította meg egy társával - melyet ma is üzemeltetnek Pomázon - a borászkodást pedig később azért kezdte el hogy édesapja segítségére legyen. Emese pedig már 15 éves kora óta tudta, hogy a bor és a szőlő lesz élete középpontjában, így főként ő viszi az ültetvényeken a munkálatokat. A borokat apa és lánya közösen készítik el, együtt kóstolják a tételeket, és döntenek a sorsukról. Emese régi nagy álma volt, hogy megalkossa első önálló házasítását, ami a 2015-ös évjáratban sikerült is.
A Nyári pince szortimentje elég széles: olaszrizling, cserszegi fűszeres, szürkebarát, hárslevelű, rajnai rizling, kéknyelű, egy kevés tramini és némi cabernet franc terület is van. Mindösszesen 8,5 hektáron gazdálkodnak, ahol integrált szőlőművelést végeznek a Szent György-hegy nyugati, keleti és déli lankáin. „A talaj hihetetlenül változatos, még parcellánként is eltérő kőzetekre, szerkezetekre lehet találni” – meséli Emese. „Jól indult az év, ám az áprilisi fagy sajnos nem kedvezett a cserszeginek. Az első felmérésnél nagyon rossznak ítéltem meg a helyzetet,de mostanra már elkezdett magához térni a szőlő, így bizakodóbbak vagyunk.”
A Nap hajtja a prést
Már az érkezéskor feltűnik a látogatónak, hogy a tetőn és a ház mögötti szőlőben napkollektorok sorakoznak. Később Emese elárulta, hogy ezek képesek annyi energiát termelni, amely a pince egész éves működéséhez elég.
A hárslevelűből soha nincsen elég
A széles fajtaválasztéknak köszönhetően biztosan nem lesz olyan látogató, aki nem talál kedvére való bort. Ha egy könnyű, friss tételre vágyunk, akkor a cserszegi fűszeres remek választás. De aki már egy szinttel feljebb lépne, annak a 2014-es olaszrizling biztosan tetszeni fog. A tétel 40 százaléka hordóban érlelődött. Ásványok dominálnak, harsogó, de egyensúlyban lévő savak jellemzik. A pincészet egyik zászlósbora, amelyből soha nem lehet eleget készíteni az a hárslevelű. Barackvirágos, bodzás illat. A korty szépen olvad a szájban, lecsengésben az ásványok és az élénk savak jelentkeznek.
Nézd fentről a Balatont
A pince ajtajától mesés panoráma tárult elénk, de ha valaki még szebb és szélesebb képet szeretne kapni a Balatonról, akkor érdemes feljebb kapaszkodni a ház mögött szőlők tetejéig. Innen lélegzetelállító tájkép nyílik Szigligettől Badacsonyon át, egészen a Gulácsig és a Tóti-hegyig. A kép előterében a szőlőültetvények, háttérben pedig a Balaton húzódik.
Az épület körül tobzódtak a színek és az illatok, nehéz volt nem észrevenni őket. A késő tavasszal virágzó növények és a lépcső mellett sorakozó fűszerek betöltötték a levegőt. Oregánó, rozmaring és menta ágaskodtak a kertben, míg itt-ott egy pipacs, apró fehér és sárga mezei virág is kikukucskált a harsányan zöld fűből. A lugasok alatti csendet csak a madarak törték meg. Szívesen itt ragadtunk volna.
A jó hír pedig az, hogy májustól szeptemberig minden nap nyitva van (Nyitva tartás: május-szeptember között 14:00-18:00, de július-augusztus között 13:00-19:00) a Nyári Pince, és várja a Szent György-hegyre ellátogatókat. Mi még biztosan visszajövünk a nyáron!