Egy különc sváb Tokajban

Geri Ádám
2017. szeptember 20., 11:07


Hárslevelűt erjeszt sauvignon blanc élesztővel, olyan pincesoron próbálkozik vendéglátással, ahol senki másnak nem jutna eszébe, ha pedig nem tetszik neki az elkészült bor, akár az egész hordót kiönti a szőlőbe. Espák Pál még keresi az útját, de a borai alapján szerintünk jó helyen tapogatózik.
Egy különc sváb Tokajban
Fotó: Gellér Anna
 
Espák Bálinttal és fiával, Espák Pállal a Sárospataktól 3 km-re található Hercegkúton, a Kőporos pincesoron találkozunk. Gyönyörű innen a rálátás a Gombos-hegyi pincesorra, ami a világ tájfotó albumainak állandó témája; a kevés ismert hercegkúti borásznak szinte mind itt van pincéje. A szintén meseszép Kőporos sor ezzel szemben méltatlanul háttérbe szorul. Igaz, a málladékos kőzet miatt már maga a pinceépítés is nehéz, nagyobb esők után pedig nem ritka az omlás. Espákéknak mindkét oldalon van pincéjük, de elhatározták, ők mégis megpróbálják, és – egyedüliként a községben – a Kőporoson fogadják vendégeiket. Kemény munkával, sok ásással és egy fatüzelésű kemencével 50 fő számára sikerült otthonossá tenniük az 1870-es években épült pincét. „Annak idején kipróbáltuk apósommal, és a kőporosi pincében, mivel valamivel magasabb és stabilabb a hőmérséklet, jobb borok készülnek” – teszi még hozzá a szőlész apa.
 

Mindig a saját úton

Nem csak a vendéglátásban jár külön utat az Espák pince és, vagyis elsősorban a fiú, Pál. Mondhatni, erre predesztinálja gyerekkora. Hercegkút ízig-vérig összetartó sváb falu, ám ő ötödik osztálytól már Sárospatakra járt iskolába, focizni se a faluban, a barátokkal focizott - ahogy ő mondja „kicsit mindig kilógott a sorból”. Nem csoda, hogy bár nyolc generációs szőlőtermesztő családról van szó,
szőlővel se akart soha foglalkozni.
Gyerekként kicsit elege lett belőle, hisz a folyamatos szőlészeti és borászati munkák miatt nem volt se szabad hétvégéje, se nyaralással tarkított szünideje. Elhatározását tett követte, rendőrnek tanult, majd szolgálatba is állt Budapesten. A távolság, a megszokottól eltérő életforma hatására nagyon hamar rájött, hogy nem neki való a korábban áhított hivatás. És hazahúzta a szíve is Hercegkútra, a 35-40 éves furmint és sárgamuskotály tőkékhez, amiket még a nagypapa ültetett. Újra felvette a kesztyűt, érettségizett biológiából, hogy felvegyék a gyöngyösi szőlész-borász szakra, majd annak elvégzése után borásztechnológusként helyezkedett el az Áts Károly vezette Tokaj Kereskedőháznál (ma Grand Tokaj Zrt.), ahol a kezdést követő 8 hónap múlva már pincemester-helyettes pozícióban dolgozott.
 
Egy különc sváb Tokajban
Fotó: Gellér Anna
 
„Édesapám szerint a bor kis túlzással úgy készül, hogy leszüreteljük a szőlőt, majd kipréseljük és hordóba rakjuk. Én azonban Gyöngyösön és Áts Károly mellett azt tanultam, hogy ez sokkal, de sokkal bonyolultabb” – villantja fel a generációs különbségeket Pál. Ha például a nem tökéletesen egészséges és ép fürtöt szüreteléskor ledobja a földre, apja megkérdezi: „ami régen jó volt, az most miért nem az?”. Édesapjának valószínűleg az is furcsa, hogy Pál borból is csak a legkiválóbbat tölti le; amivel nincs megelégedve, még lédignek sem adja el, hitvallása szerint mindent a minőségnek rendel alá.

Mindenért nagyon hálás a szüleinek, hiszen nem is tudná a támogatásuk nélkül megvalósítani az álmait. 11 hektár szőlőterületük van, abból ő két hektáron borászkodik; a maradék területről szedett, majd eladott szőlő a család fő bevételi forrása. Borászkodással egyébként a TSZ-idők után kezdtek foglalkozni, első saját engedéllyel rendelkező borukat 2013-ban készítették, 2015-ben már a boroscímkéjüket „dizájnolták”, a szőlőgyökerek, -tőkék és indák által ihletett, ma is használt cimkékkel megmutatva: „hagyománytisztelő módon haladnak a modern világ felé”.

Pál még bevallottan keresi az útját, kísérletezget, "élesztőtechnológiával, hordóval, amivel csak a borkészítés keretein belül lehet”. Ezekből születik például a sauvignon blanc fajélesztővel erjesztett hárslevelű vagy a kedves játék az almasavval a furmintnál (bővebben lásd a kóstolójegyzetünket). Mikor pedig kérdezem, hogy milyen a sváb borász, van-e valami különös ismertetőjegye, azt mondja:
a megbízható munka és szőlő iránti végtelen tisztelet van a sváb gyökerekben.
Nem véletlen – teszi hozzá –, hogy Lórántffy Zsuzsanna, akinek nagyon sokat köszönhet Sárospatak, svábokat telepített ide Hercegkútra, hogy az erdőségek helyén meghonosítsák a szőlőművelés akkori kornak megfelelő legmodernebb kultúráját.


Sárospatak is Tokaj része!

Apropó Sárospatak. Pál nagy szomorúsága, hogy a Tokaji borvidék egykori központja mára mennyire jelentéktelenné, ismeretlenné vált - sokan nincsenek is tisztában vele, hogy a Tokaji borvidék szerves része. „Olvasom a hirdetéseket, hogy eladó egy lakás Sárospatakon, a Tokaji borvidéktől 15-20 km-re.” Így nagyon nehéz visszahelyezni Sárospatak várost, Hercegkutat és környékét a bortérképre, de ők elszántan, lendületesen próbálkoznak. Négy éve a helyi borászok Patak Borterasz néven összefogtak: közös a kommunikáció, közös a megjelenés a fesztiválokon. De 3 éve van a városnak Patakbora is (5 helyi pincészet borát házasították) és lett saját bora Hercegkútnak is. Pál komolyan hisz benne, hogy Sárospatak és környéke újra a régi fényében ragyoghat. „A hercegkúti Királyhegy dűlő igenis tud annyit, mint a mádi dűlők, a klímaváltozás pedig kifejezetten jót tesz ezeknek az északibb részeknek. Csapadék, ásványos talaj, van itt minden, ami kell.” Az Espák Pincészeten minden esetre semmi nem múlik.
 

Egy különc sváb Tokajban

Fotó: Gellér Anna


Ami a kóstolt borok közül nekünk a legjobban ízlett:

 
H30, 2016 Hárslevelű: a Királyhegy-dűlő meredek, riolittufás, vékony termőrétegű lankáinak 35 éves tőkéiről származó hárslevelű, amit aztán sauvignon blanc fajélesztővel erjesztettek. A végeredmény egy ízorgia: ásványos illetve vágott füves jegyek és hárs.
 
2016 Furmint Supréme: a tulajdonképpeni birtokbor, a Megyer és a Királyhegy-dűlő 35-45 éves tőkéiről szedett válogatott fürtökből. Zemléni másodtöltésű (részben újrapörkölt) hordókban érlelve. Testes, komoly bor, méltó a pincészet zászlóshajója címre. Beválasztották idén a Borkiválóságok közé is.
 
Mira, 2016 Kései Szüretelésű Sárgamuskotály: október 18-i szüret a királyhegyi Fürdős-dűlőben. A bor egy részét tartályban érlelték, másik része 3 hónapot fahordóban töltött. Bodzás, erdei virágos, vadvirágos aromák jellemzik. A 70 gramm maradékcukor és a 9 gramm sav harmonikus összhatást eredményez.
 
2013 Hárslevelű Aszú 6 puttonyos: színtiszta hárslevelű aszú a Makra-dűlőről; a hárslevelű aszúszemeket hárslevelű alapborba áztatták. Több mint két évet töltött fahordóban, de a hordó nem túlzó benne, érvényesülnek a friss, gyümölcsös aromák is. 180 gramm maradékcukra és 9 gramm körüli sava van. Szintén Borkiválóság lett.
 
2013 Natúreszencia: 606 gramm maradékcukor, 1,5 százalék alkohol. Gyönyörű mézes szín és állag, körtés, őszibarackos ízek. Igazi különlegesség.
 

Kíváncsi az Espák Pincére? Jöjjön kóstoljon, keressen facebookon vagy instagrammon!
 
 
Winelovers borok az olvasás mellé