Kicsit tartottunk tőle, hogy mennyien lesznek szombat este a rendezvényen, hiszen a csütörtökön fölküldött kémeink azt jelentették, hogy bizony fél órás sorban állasok előznek meg egy-egy korsó sört. Meg aztán egyszer a jegyért, egyszer a korsóért kell várni, és csak utána lehet beállni a következő sorba, ahol már italhoz is juthatunk.

Aztán végül minden jól alakult (a mi szempontunkból legalábbis), mert a tikkasztó hőséget épp szombat este söpörte ki a szél, és a meleggel együtt a vendégek jó részét is eltűntette. Nekünk olyan este tíz körül kellett hazataxizni egy pulóverért (közelben lakók előnyben), de miután visszaértünk, a teljesen üres pultokra támaszkodva tudtunk dumálgatni a csaposokkal.

Rögtön belevágtunk amúgy a sűrűjébe, amikor a Gyertyános sörfőzde tökös sörével indítottunk. Erről már olyan sokat hallottunk, hogy itt volt az ideje megkóstolni. És nem volt rossz választás. A kellemes malátaíz mellé simul a tökből nyert édesség, picit hűvösebben talán jobb lett volna, de így is határozottan állíthatjuk, hogy kedvenc lett, vissza is kóstoltuk néhányszor az este folyamán. 

 

Kicsit tartottunk tőle, hogy mennyien lesznek szombat este a rendezvényen, hiszen a csütörtökön fölküldött kémeink azt jelentették, hogy bizony fél órás sorban állasok előznek meg egy-egy korsó sört. Meg aztán egyszer a jegyért, egyszer a korsóért kell várni, és csak utána lehet beállni a következő sorba, ahol már italhoz is juthatunk.

Aztán végül minden jól alakult (a mi szempontunkból legalábbis), mert a tikkasztó hőséget épp szombat este söpörte ki a szél, és a meleggel együtt a vendégek jó részét is eltűntette. Nekünk olyan este tíz körül kellett hazataxizni egy pulóverért (közelben lakók előnyben), de miután visszaértünk, a teljesen üres pultokra támaszkodva tudtunk dumálgatni a csaposokkal.

Rögtön belevágtunk amúgy a sűrűjébe, amikor a Gyertyános sörfőzde tökös sörével indítottunk. Erről már olyan sokat hallottunk, hogy itt volt az ideje megkóstolni. És nem volt rossz választás. A kellemes malátaíz mellé simul a tökből nyert édesség, picit hűvösebben talán jobb lett volna, de így is határozottan állíthatjuk, hogy kedvenc lett, vissza is kóstoltuk néhányszor az este folyamán. 

 

 

 

 

Persze nem hagytuk ki a másik slágerterméket sem, amit állítólag a Szimpla kertben is lehet kapni, és úgy hívják, hogy Keserű méz. Az italnak el sem tudnánk találóbb nevet képzelni, hiszen a selymes hab alatt valóban mézes, behízelgő ital rejtőzik, ám az utóíz valóban a keserűségről szól. Kiváló párosítás. 

A hihetetlen kínálat miatt – kevésbé gyakorló sörfogyasztóként – csak kapkodtuk a fejünket. Arra ügyeltünk kínosan, hogy a nagy gyárak pultjait kerüljük el, hiszen bármelyik éjjelnappaliban vehetünk hazafelé Sopronit, vagy Heinekent, hogyha valamiért úgy éreznénk, hogy szükség van rá (nem volt). A Főzdefeszten már kóstoltuk a Köleses sört, és akkor az volt a benyomásunk, hogy nem elég köleses. Nos, mintha csak a mi kívánságunkra készült volna, ezúttal megízlelhettük a Dupla köleses sört, amely egészen sötét színével, és krémes édességével szintén belopta magát a szívünkbe. 

Jópofa volt egyébként megfigyelni, hogy a strandszezon végén az alakjukra kínosan ügyelő hölgyek is „elengedték magukat” és a negyvenötdekáscsülök-kenyér-torma-sör kombóval fárasztották magukat. A mellettünk lévő padnál pedig valódi különlegesség készült: egy szép világos sörbe esett bele egy negyed rúd sültkolbász. A produkciót előadó pár egyébként nem jött zavarba, a sört leitták a kolbiról, de azt nem vártuk meg, hogy vajon elfogy-e a korsó aljáról a speciális koktél sűrűje is.

 

Persze nem hagytuk ki a másik slágerterméket sem, amit állítólag a Szimpla kertben is lehet kapni, és úgy hívják, hogy Keserű méz. Az italnak el sem tudnánk találóbb nevet képzelni, hiszen a selymes hab alatt valóban mézes, behízelgő ital rejtőzik, ám az utóíz tényleg a keserűségről szól. Kiváló párosítás. 

A hihetetlen kínálat miatt – kevésbé gyakorló sörfogyasztóként – csak kapkodtuk a fejünket. Arra ügyeltünk kínosan, hogy a nagy gyárak pultjait kerüljük el, hiszen bármelyik éjjelnappaliban vehetünk hazafelé Sopronit, vagy Heinekent, hogyha valamiért úgy éreznénk, hogy szükség van rá (nem volt). A Főzdefeszten már kóstoltuk a Köleses sört, és akkor az volt a benyomásunk, hogy nem elég köleses. Nos, mintha csak a mi kívánságunkra készült volna, ezúttal megízlelhettük a Dupla köleses sört, amely egészen sötét színével, és krémes édességével szintén belopta magát a szívünkbe. 

Jópofa volt egyébként megfigyelni, hogy az alakjukra kínosan ügyelő hölgyek is „elengedték magukat” a strandszezon végén, és a negyvenötdekáscsülök-kenyér-torma-sör kombóval harcoltak. A mellettünk lévő padnál pedig valódi különlegesség készült: egy szép világos sörbe esett bele egy negyed rúd sültkolbász. A produkciót előadó pár egyébként nem jött zavarba, a sört leitták a kolbiról, de azt nem vártuk meg, hogy vajon elfogy-e a korsó aljáról a speciális koktél sűrűje is.

Az Oroszlános udvarban a külföldi söröké és a zenekaroké volt a főszerep. A szervezőknek egyébként jár egy pirospont a fellépők kiválasztásáért. Volt például Zorall, amit nem láttunk, de ezt a számot nyilván eljátszották, és szombaton a Paddy and the Rats után a ZUP zenélt. Az izmosabb búzasörök és az odabent szintén kapható Delirium Tremenstől megrészegült fesztiválozók nagy része szerelmes lett az énekesnőbe, aztán pedig rájött, hogy tulajdonképp szereti Kozsó és Britney Spears dalait, főleg a Szomorú szamurájt, csak az előadásmód nem mindegy.

 

A Sörfesztivál nekünk, így, tömegmentesen bejött, hogy még szebb kifejezésekkel dobálózzunk, totál indokolatlanul: átjött. És valóban, megértettük ennek a létjogosultságát. Szívesen kóstoljuk majd meg jövőre a „Tripla köleses sört” és nyilván inkább még egy italt vásárolunk kifelé menet, ahelyett, hogy visszaváltanánk a másnap már tök feleslegesnek bizonyuló korsót. Amúgy pedig az éjjelnappalik sörkínálatának megreformálását akarjuk és ZUP koncertet mindegyikhez.