Az amarone az olasz Veneto tartományának leghíresebb szárított szőlőből készült bora, a Masi pedig a vidék legismertebb birtoka. A vállalkozást, amely a kiváló amarone borokat készíti ugyanaz a család, a Boscaini família vezeti hét generáció óta.

 

A birtok jelenlegi ura, Sandro Boscaini mesterkurzusán kilenc bort kóstolhatott a közönség. Az amarone készítésekor a szőlőfürtöket igen körültekintően szüretelik, majd hónapokig szárítják bambusz polcokon. Ekkor elveszti súlyának 30-40%át, valamint az összes illat és íz koncentrálódik. Az így „előkészített” szemeket óvatosan zúzzák össze és igen hosszú ideig erjesztik a héjon. Ezt követően nagy – 70-90 hektóliteres – hordókban érlelik, és csak ezután kerülnek a borok kisebb tölgyfahordókba.

Ebből már lehet következtetni arra, hogy ezek a borok nagy alkohollal (16-17%), kerek ízekkel, rengeteg tanninnal és savval rendelkeznek, ugyanakkor igen jó egyensúlyban vannak és roppant elegáns benyomást keltenek. 35-40 évig nyugodtan érlelhetőek.

A mesterkurzus kilenc bora gyönyörűen bemutatta minden oldalát a műfajnak, a könnyedebb, ám mégis nagyon tartalmas Masi Bonacosta Valpolicella-tól a muzeális, 1995-ös Costasera Amarone Classico-ig. A fiatalabb, egyszerűbb borok egyik legérdekesebb tétele a Campofiorin volt, amelynek készítésekor az aszalt szőlőszemeket szupertoszkán borokhoz adják, így indítva el egy másodlagos erjedést, létrehozva egy keserű cseresznyés, fűszeres, hatalmas testű bort.

A Riserva di Costasera Amarone Classico különlegessége a hosszú aszalási folyamat, amely után a bor igen komplex, roppant intenzív, kávés, konyakos, portóis illata igen komoly testet ígér, és nem is okoz csalódást. Az amarone-k érdekessége a nagyon hosszú lecsengés, amely leginkább a Campolongo di Torbe Amarone Classico esetében volt kiemelkedő. A bor tipikus amarone, hiszen a selymes illathoz hasonló ízhatás társul, a rengeteg tannin, alkohol és sav ellenére.

A kóstoló egyik csúcspontja a Costasera Amarone Classico 1995-ös tétele volt. Nagykorú bor, látszik már a színén is, hiszen hiába keresnénk az élénk rubinos színeket. Igen mély, és ezt mindenhogy érthetjük, semmi friss gyümölcs, mint a fiatalabb változatokban, ugyanakkor megjelenik sok fűszer, dohány és tea, aszalt szilva. Szinte édesnek hat, extrém hosszú a lecsengése, csokival, dohánnyal, gyógynövényekkel.

Végül egy édes bort is kóstoltunk, amely a mai piacon nem valami népszerű tétel, ugyanakkor Sandro Boscaini pillanatok alatt felvázolta azt az élethelyzetet, amikor helye van: legyőzi a csokitortát. A 80-85 gramm maradékcukor (mely a megállított erjesztés eredménye) a tanninokkal érdekes párost alkot. A Masi borait Magyarországon a Heinemann testvérek forgalmazzák.