Az idei volt a harmadik Badacsony New Yorkban. Az első az olaszrizlingről szólt, a második a szürkebarátról, az idei pedig a borvidék kiemelt fajtájáról a kéknyelűről. A bemutatót megelőző sajtótájékoztató egy gondolatra volt felfűzve, mégpedig arra, hogy a fránya városlakók stresszes életének gyógyítására Badacsony és a kéknyelű a legalkalmasabb.

A ceremóniamester, Nagy Sebestyén bevezető gondolataiban felhívta arra a régi igazságra a figyelmet, hogy egy borvidék sem várhat arra, hogy a fogyasztók megkeressék Őket, muszáj elébük menni, ha kell Budapestre. Még akkor is, ha olyan erő van a kezünkben, mint a mindenkiben szép emlékeket idéző Balaton és Badacsony, és egy tényleg hungaricum (egyenlőre csak Badacsonyicum) fajta, mint a kéknyelű.

A kéknyelű tényleg a Badacsony fajtája, kb. 50 ha termőterülettel. Higgyék el, ezt máshol mérhető mennyiségben nem termelik.

Váli Péternek, a rendezvény atyának szájából hangzott el az egész dolog lényege, a délután legfontosabb gondolata: „Minden borász lelkesen kivette a részét a szervezésből, és az egyéni érdekek a háttérbe kerültek, a közös érdekek miatt.”

Szerintem ez a követendő út, ettől lesz valami nagy és jó, még a borok is. Amik idén előkóstoláson vettek részt, ami garancia volt a minőségre, amivel valóban nem is volt baj. Ha már a bajról esett szó, abból csak egy volt, hogy a bérbe adott poharak nem voltak alkalmasak egy bor megfelelő megismerésére. Tessék jövőre lecserélni megfelelő poharakra!

Istvándy Gergely borász, a Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület részéről, és Borbélyné Galambos Gabriella, a Badacsonyi Borvidék Borút Egyesületről beszámolt a kulturális, pihenési és gasztronómiai lehetőségekről. Elhangzott egy fontos bejelentés is, miszerint 2013. március 21-én megalakul a Balatoni Kör, amelynek első fő feladata az lesz, hogy a Balaton környéki éttermekbe balatoni borok és balatoni halak kerüljenek. Dicséretes kezdeményezés. A két szervezet weboldalán rengeteg hasznos információ található.

Persze nem maradhatott el egy kis szakmai ismertető is a kéknyelűről Szőke Barnától a Badacsonyi Kutató borászati vezetőjétől. Ami fontos, hogy a fajta rengeteg hasznos anyagot tartalmaz, mint például a kálium és a magnézium. Többet, mint a gyógyhatású készítmények. Elismert szakemberek (nem a brit tudósok!) kimutatták, hogy tele van ez a bor, olyan hatóanyagokkal, amelyek a gyógyszereknél hatásosabban védenek az influenza ellen. Hát kell ennél több, hogy nekilássunk az alapos megismerésnek?

 

Nem kívánok részletes borbírálatokat írni, nem lesz szó aromákról, illatokról, egyensúlyokról és egyéb ilyesmiről, mert annak nem itt van a helye. Sokkal inkább benyomásokról, összefoglaló jelleggel.

Ez a rendezvény nem csak Badacsonyról szól nekem, hanem egy kicsit évjárat bemutató is. Így hát próbáltam egy jó pár 2013-as tételt is. Az évjárat fehérborban igazán jónak ígérkezik, nem lesz kiváló, de ezt lassan már nem is várhatjuk, a természeti viszonyok erőteljes változása valahogy nem engedi. Az utóbbi ínséges évek után jóleső változás, ami a borászokat is fellelkesíti. Savban gazdag lesz Badacsonyban, bár talán kicsit rövidek a borok, picit több tartalmat elbírnának. Gazdagok ízben és illatban, jól eltarthatóak lesznek, kicsit hosszabb érési idővel. Jelenleg még nagyon fiatalok is, érdemes őket eltenni. A „rövid” időre készült borokkal is érdemes várni 2014 nyarának végig. Pár tetszetős tétel a teljesség igénye nélkül: Domaine Edegger Kápolna Szürkebarát, Laposa Birtok Szürkebarát, Nyár Ödön Cserszegi Fűszeres (a fajta védelmében, ilyen egy jó cserszegi), Sabar Szürkebarát, Szent György Pince Sárga muskotály, Szászi Endre Olaszrizling.

Pár szó a kéknyelűről is essen, a borok alapján... A kéknyelű készítését a hegyközség termékleírása tartalmazza, ennél szűkebb behatárolás nem is kell, mert a fajta változatossága adja a lényegét. Jól mutat tiszta reduktívban, hordós érlelésben, sőt a maradékcukrot is bírja. Számomra azért a legkedvesebb borok azok voltak, amelyek kaptak legalább 0,5-1 év hordós érlelést, és a palackban is töltöttek ennyi időt, tehát a 2011-es évjárat van most jó állapotban. A hordó szépen lekerekíti a karaktert, jól fogyaszthatóvá teszi a fajtát. A 2013-asok kicsit fiatalok még, karcos savaik határozzák meg. Hiányzik még belőle a fajta gazdag virágos, gyümölcsös illata és íze. A 2012-esekkel pedig bizonytalan vagyok, valahogy nem állnak össze nekem. Persze még nincs igazán kialakult kép, de ez a rendezvény megmutatta, hogy az alkotói szabadság a borkészítésben is jó dolog. Pár szép kéknyelű a kóstoltak közül: Istvándy Gergő 2012, Szarka Gyula 2009, Nyári Ödön 2011, Németh Pince 2009, Szászi Endre 2013. Persze nem kóstoltam végig az összeset, 28 kéknyelű egy napra nagyon sok, és hát tudjuk, hogy az a jóból is megárt.

Volt néhány számomra kedves meglepetés. Aki beszélgetett már Nyári Ödönnel és a borait is kóstolta az tudja, hogy miért kedvelem nagyon, amit csinál. Aki nem, az idén menjen el a Szent Györgyre. Amiről azt gondolom, hogy a borvidék legizgalmasabb termőterülete és egyben legszebb pontja is. Igazi Grand Cru. A nap bora nekem az Ő 2011-es hárslevelűje volt. Mégpedig azért, mert felidézte bennem a fajta őshazáját, Tokajt. Igazi, ízig-vérig hárslevelű, amit más borvidék, mint Tokaj nem tud. Vagy mégis? Mert, hogy Szarka Gyula szintén 2011-es hársa is ezt az erőt mutatta. Van valami Badacsonyban, amit szeret a hárs? Ki tudja, mindenesetre később is odafigyelek erre. Nagyon izgalmas volt még kóstolni egy piros kéknyelűt a Badacsonyi Kutatóintézettől. A piros fajta egy spontán mutáció, amiből kéknyelű rosé készül, a bortípus minden erejével, és értékével, na és persze minden gyengeségével. Jó volt látni, hogy az utóbbi évek felfedezettjei, kezdő borászatai állják a sarat, hozzák a minőséget és szépen felvették a borvidék ritmusát, követelményeit. Gondolok többek között a Málik és a Sabar pincészetekre.

Volt még ezenkívül sok finom bor, vagyis igazából mindegyik jó volt. Remélem, hogy sikerült felkeltenem az olvasók érdeklődését és már nem csak a napsütés, a pihentető környezet miatt látogatnak el ide. Ezek a borok megérdemlik a figyelmet, és ezek az emberek is, akik kemény munkával harcolnak meg a mindennapokban azért, hogy a magyar bor a helyére kerüljön. Kérem, higgyék el ezt egy olyan embernek, nekem, akit nem nagyon érdekel, hogy ki hova tartozik, ki kivel van, csak a jó borok és a mögöttük lévő emberek, családok. Talán elfogultnak látszom, mert az is vagyok, szerelmese ennek a borvidéknek.

Éljen sokáig Badacsony! Egészségünkre, egészségetekre badacsonyiak, szeretünk titeket!