Tavaly decemberben a Curia Vendéglőben megtartott borbemutatón hét alföldi borászat 30 tételét kóstolhatta meg a borászati újságíró szakma. Többen ekkor javasolták, hogy a Duna Borrégió borászai nagyobb létszámban, több borral és egész napra lássák vendégül a borrégió iránt érdeklődőket. Nos, a A Duna Borrégió Borút Egyesület szervezésében április 27-én 25 alföldi borász mutatja be termékét a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban.

Az alkalomra megjelenik a régió első borútikönyve Dlusztus Imre szerkesztésében, Fehér Anna (mindketten Elitbor) közreműködésével.

A borrégiós bornap fölvezetéseként az Elitbor sorozatot indít Borutasellátó címen.

Tudjon meg többet a Duna Borrégióról >>> kattintson ide!

Helyszín: Budapest, Népliget - Mezőgazdasági Múzeum (Vajdahunyad Vára)
Időpont: 2012. 04. 27, 13:00
Belépő: 1500 Ft (mely tartalmazza a borok korlátlan kóstolását, a Duna Borrégió első borútikönyvét, és a kóstolópoharat)

 

Somodi Sándor sok szempontból Frittmann János előképe. Az ásotthalmi borász jelent meg először az alföldiek között a gasztronómiában saját név alatt palackozott borral. A soltvadkerti borász többek között épp az ásotthalmi erdő egyik eldugott zugában, a Somodi Borgazdasági Kft.-ben tanulmányozta a palackozást, mert meg akarta tudni, hogy mire kell ügyelni a nagyüzemitől eltérő körülmények között. Somodi a kilencvenes évek éledező szegedi borkultúrájának volt a sztárja. Ő az első alföldi borász, akit soraiba választott a Pannon Bormíves Céh elitklubja.

 

 

Nagy távlatokban gondolkodik Ungerbauer György, a Csongrádi borvidék kemény érdekvédője, aki visszavitte Csongrádra a borvidék központját. Hogy mit jelent a nagy távlat? A borai címkéjét például tíz évig tervezte, tökéletesítette, s most is képes fölsorolni három évtizednyi feladatot, amikor a vendégeknek megmutatja a romantikusan zegzugos borászatot a hozzá tartozó fűthető borkóstoló teremmel, a mellette található terasszal, a Tisza holtágára tett mólóval, ahol tavasztól a vízparton kialakított borkóstoló asztalokkal és padokkal, grillezővel várják vendégeiket. Pedig nem most kezdte, hiszen 1968-ban nyerte el az első saját boráért kapott aranyérmet.

 

Takács Ferenc amolyan muszáj- Herkulesként teszi a dolgát a Hódmezővásárhely külterületének számító, szántóföldnek álcázott sóshalmi szőlőhegyen. A szakmáját kiválóan ismerő, sokak által megbecsült borász a főiskola elvégzése után nagyüzemi keretek között tanulta el a mesterség fogásait. A híres-nevezetes Dél-Alföldi Pincegazdaságnál többek között Kállay Miklós (ma a Magyar Bor Akadémia elnöke) mellett dolgozva közelről tanulmányozhatta a jót s a rosszat.

Nem messze a homokbuckák határolta Ludasi-tótól, Hajdújáráson, a Szarajevó utcában, a családi ház mellett lapul meg Maurer Oszkár bortermelő szép, hantolt pincéje. Ezt a pincetípust csak az Alföldön ismerik: a földbe leásnak egy méternyit, a mélyedés fölé boltívet raknak, azt leszigetelik, majd letakarják termőfölddel. Ez is statikai remekmű, akár egy hegyvidéki pince. De itt több réteg rakódik egymásra. Maurer Oszkár gyümölcstermesztést és szőlészetet tanult, de csak a frontok elvonulása után kezdett el komolyan foglalkozni a szakmával.

 

A Hajós-Bajai borvidék kicsiny falujának, Borotának nagy borásza és borászata van. Koch Csaba, a Koch Vin Kft. alapítója és tulajdonosa szorgalmas németajkú szőlész-borász família örököse. A Mária Terézia korabeli betelepülők között 1742-ben Hajósra érkezett, majd 1744-ben Császártöltésre telepedett le Koch József, a falut alapító 13 család egyikének feje. Ő volt az első kereskedő a községben. Szőlőtermesztésbe és borászkodásba kezdett, és ez továbbszállt apáról fiúra 13 generáción keresztül. Koch Csaba 1969-ben tulajdonképpen beleszületett a szőlőbe.

 

Baja határában, az 51-es főút 153-as kilométerszelvényénél található Sümegi Józsefnek és fiainak a szőlőskertje. Szép látvány a 32 hektáron egybefüggő, épületkettőssel ékesített, a francia chateau-kat idéző birtok. A vállalkozás a bácskai térségben további 30 hektár saját területtel rendelkezik. A borászati és marketingszempontból is mintaadó vállalkozásnak itteni központjában és a Bajától 15 kilométerre lévő Nemesnádudvaron található pincemúzeumban, valamint a budafoki kereskedelmi bázison is szívesen, nagy szakértelemmel fogadják a borkedvelő vendégeket.

Gonda János és felesége, Mária szemlélődő, természetszerető, szelíd humorral, életbölcselettel megáldott emberek. Szép, ízes, zamatos, gyakran fűszeres boraik a szőlő egyéniségét juttatják érvényre. A mai termékskála komoly életút szakmai tapasztalatain nyugszik. A családi borászat feje 1978- ban szerzett diplomát Gyöngyösön, a Kertészeti Főiskolán. A munkaszervezést nagyüzemben, a Hosszúhegyi Állami Gazdaságban tanulta és gyakorolta. A rendszerváltást követően, 1992-ben lett önálló gazdálkodó. Azóta a fajtajelleges és hamisítatlan hajósi karakterű borai mellett kijött tradicionális pezsgővel is, de ezt az adminisztrációs nehézségek egy időre megakasztották.

 

Ha nem lenne képzavar, azt mondanánk, hogy a hajósi pincefalu motorja a Kovács Borház. Mégis ezt mondjuk, mert ez az igazság. Az 1200 pincében, ahogy errefelé mondják, csak a bor lakik, Kovácsék viszont ott élnek a maguk látványos birtokán, a világon egyedülálló borfalu mellett, annak szerves részeként. Sőt azt is állítjuk, hogy a Kovács família a pincefalu lámpása, élő mécsese, a helyi borkultúra lelkiismerete.

Béla Zoltán a borrégió közmegbecsülésnek örvendő, színes egyénisége. Kertészeti egyetemet végzett, szorgalmas, mosolygós, szelíd humorú, jó kiállású borász, aki az édesapjától tanulta el az első fogásokat. Jókor, 1991-ben végzett, így nem került be egyik (bomlófélben lévő) nagyüzembe se, hanem egyből a nagybetűs Élet várt rá. A kis keceli birtokot mindig annyival bővítették, amennyit megkerestek a fővárosi termelői piacon, majd berendezkedtek Imrehegyen, s tulajdonképpen ezzel a lépéssel föl is helyezték a térképre ezt a kevésbé ismert, mindössze néhány évtizede önálló települést.

Klasszikus családi borászat a Birkáséké. A családfő Birkás Menyhért több évtizedes tapasztalatára építve formálódott a vállalkozás, ahol ma már a fiú, Zoltán viszi a prímet, de mindkettőjük „felettes énje” a rendszerető nagypapa, aki odaföntről felügyeli fiát, menyét, unokáit, s minden más családtagot, aki besegít. Az izsáki és szabadszállási identitásból a kurjantópusztai új önazonosságtudatba átlépő borászat nagyot lépett előre azzal, hogy az addig is izmos marketinget (borklub, hírlevél, akciók, kecskeméti és izsáki borvacsorák, fokozott borfesztiváli jelenlét) tovább erősítették az új pálinka- és borház beindításával.

A 2010-es Vinagórán a Kecskeméten üzemelő Dimenzió Borászat Bűbáj fantázianevű, 2009-es kékfrankos rozéja a legjobb fajtabor címet nyerte el. E nagy szakmai siker a reflektorfények kis csóváit irányította a 2006-ban alapított borászatra, valamint a tulajdonosokra: Kovácsné Drabant Katalin borászra és Kovács András a Hagyó ügyvezető igazgató tulajdonosára (a cég pálinkafőző berendezéseket is gyárt, valamint borászati technológiákat telepít borászatokba). A különleges címkékkel az ősi magyar, kozmikus világszemléletet megidéző, 12 hektáros borászat központja a Kecskemét részeként élő Miklóstelepen található.

„A Kunság nem egyszerű. Aki itt borászkodni akar, annak szerelmesnek kell lennie bele” – mondta néhány éve a Decanter szakírójának Frittmann János. A Soltvadkertre betérő ítész idézett cikkében arról a szívdobogtató döbbenetről számolt be, amit egytől egyig átél minden olyan vendég, aki ismeretlenül toppan be a rendezett, tiszta, szervezett munkáról árulkodó pincészetbe. A kunsági városka központjából (a méltán híres cukrászdától) dél felé haladva tábla mutatja az Eötvös utcát. A nagy borászcsalád több generációs otthona szimbiózisban él a feldolgozóval, a palackozóval, az erjesztővel, a pincével, a kóstolóteremmel és a panzióval.

Fonték több mint száz éve gazdálkodnak a mára 30 hektárra nőtt birtokukon, de csak a mai borászat fiatal szakmai vezetője, Gábor végzett borászként. „A gyerek már ötéves korában próbálgatta a metszőollót” – meséli az idősebb Sándor. Az ifjabb Sándor a kereskedelmet viszi a borászatnál, és a családi munkamegosztás alapján ő a cég ügyvezetője is. Így vagy úgy, a hagyományos közösségekben apáról fiúra száll a szaktudás. És az is természetes, hogy a két borászfiú édesanyja, Erzsébet is a családi pincészetben dolgozik, sőt, ha kell, mulatságot is szervez. Nem meglepő, hogy ő a felelős a kitelepülésekért, fesztiválokért és a helyi vendéglátásért.

Irigylésre méltó tudással rendelkezik a szigetcsépi, szigetszentmártoni, szigetújfalui és a Balaton-felvidéki birtokokon gazdálkodó Gál család, ahol a szőlészetet Gál Csaba, a borászatot pedig a feleség, Dignisz Éva vezeti. Boraik jellemző íz jegye hihetetlenül tiszta, mondhatni zavarmentes környezetben jelenik meg: a szőlő itt szőlőízű, a málna málnás, a zöldalma zöldalmás. A Gál-boroknál mindig világos az üzenet. A fajtajelleges ízek és aromák úgy magaslanak ki, mint egy sudár olajfa a színtelített toszkán tájból: elkülönül, de szerves része a környezetének. Nem véletlen, hogy Gálné Dignisz Éva már háromszor is bekerült az Év Bortermelője választáson a legjobb öt közé.

Érdekes figurája a hazai borászati életnek a fiatal generációhoz tartozó Varga Árpád, az izsáki Gedeon Birtok tulajdonosa. Nyíregyházától Sopronig ott vannak a borai, különösen a Perle fantázianéven futó gyöngyözőborai a legjobb éttermekben, Budapesten sikk Perlével koccintani, ugyanakkor ő maga kevésbé ismert személyiség. Pedig többek között kövidinkában, cserszegi fűszeresben, sárfehérben, rajnaiban is otthon van. „Dédszüleim, nagyszüleim mind borászok voltak it,t az izsáki térségben. Gyakorlatilag a borászattól néhány száz méternyire, a Gedeon dűlőben gyerekeskedtem. Édesapám ott művelte azt a kis szőlőt, amiből mindig megvolt egy jó 100hektónyi háztáji borunk. Nem is volt kérdés, hogy nekem itt kell megmutatnom, mire is vagyok képes.”

A 75 hektár szőlőterületet gondozó Halasi Borászati Kft. – Szőke Pincészet Kiskunhalas város szívében található. „1996-ban ragadtuk meg a lehetőséget, hogy létrehozzunk egy Kiskunhalas város nevéhez, mint a Szőlő és a Bor városához méltó szőlészeti és borászati vállalkozást. A borok előállítása és kezelése során szigorú elvárásokat teremtettünk magunknak, amelynek munkatársaink lelkiismeretes, alapos szakmai munkával felelnek meg. A folyamatos fejlődés jegyében új, innovatív megoldások bevezetését eszközöltük, mint a saját, céltudatos termesztési technológiával létrehozott szőlőültetvény, az irányított erjesztés vagy a legkorszerűbb palackozóberendezés beüzemelése. Pincénkre jellemző egyedi reduktív technológia szigorú betartása mellett célunk boraink egyéni, friss, gyümölcsös jellegzetességeit megtartani.”

 

Csengődi István a szakma régi motorosa, ízig-vérig kiskőrösi borember, akinek nem lehet elég hálás a környezete azért, hogy fönntartja az országos kadarka borversenyt. Az István Borház gazdája a szüleitől és nagyszüleitől leste el a szőlész-borász szakma fogásait. Őstermelőként kezdte, majd 1993-ban megalapította saját vállalkozását. Lépésről lépésre bővülve és fejlesztve ma tucatnyi embernek kenyeret adó, térségi kisugárzású, modern borászati céget vezet. Az üde, ropogósan zamatos borokig sok küzdelmen keresztül vezetett az út. A helyi hagyományokhoz híven a családi gazdaság mellett ki kellett tanulni egy biztosnak tűnő szakmát, így lett Csengődi István autószerelő, de már tizenhét évesen elültette első szőlőjét.

Klément György úgy lett borász, hogy örökölte a szüleitől a mesterséget a génjeiben. „Mindig is mondtam, hogy valószínűleg valamelyik fa árnyékában készültem, és egy gebes láda (így hívták a nagyszélű ládát, amelyből egy járni induló gyerek nem esik ki) volt a járókám. A szüleimnek a Csengeriben volt nyolc hold földje, de hajbókolós munkájú fajtával foglalkoztak. Innen ered a mondás, hogy a szőlő szolgabíró a növények között, mert azelőtt még az ember is hajbókol. Aztán a szőlő elkezdett Ceglédbercel irányába vándorolni, és elérte az Aranyhegyet. Ott már nincs kitéve a fagyveszélynek, így lehet magas művelésű szőlőt is termeszteni. Ezért az én ültetvényeim is elvándoroltak a Csengeriből Ceglédbercelre.”

Cegléd legismertebb borásza, Kökény Benő gazdálkodó családba született, mezőgazdasági technikumba járt, de nem volt messze attól a szégyentől, hogy nem tud bort rakni a család asztalára. A késő Kádár-kor nem kedvezett a kisbirtokos szőlőtermelőknek, ha bort is akartak készíteni, főleg, ha azt árutermelésként tették. Igaz, hogy a háztáji és a gmk résnyire kinyitotta a kapukat, de a szőlész valahogy nem fért át rajtuk. De Kökény Benőt kemény fából faragták. Makacsul járta a maga útját, és mára a legszebb cserszegit készítő borászok között emlegetik. Korát messze megelőzve már 1985-ben, a fajta állami elfogadása előtt egy évvel ültetett cserszegi fűszerest, s mellé zalagyöngyét egy kéttenyérnyi birtokon.

Nehéz terepen, sok nagy csatában edződött Ádám Gyula borász- technikus, a Kunvin és a Kunvitis Kft. társtulajdonosa, egyben ügyvezetője, az Ádám borok névadója. Szülei már kisgyermekként magukkal vitték a szőlőbe, mivel ez volt a szokás sok jánoshalmi családban. „Ott korán megtanultam a szőlőművelés (budárkodás) minden csínját-bínját. Néhány évben, amikor akadozott a helyi szőlőátvétel, még bort is erjesztettünk az otthoni kamránkban. Ezek a hatások nagyban befolyásoltak a későbbi pályaválasztásomban” – emlékezik ma a családi nagyüzem (290 hektár, 13 fajta) első embere.

A legkülönösebb szakmai karrier a Köpcösé, azaz Léder Zoltáné, aki ha akarná, se tudná letagadni, honnan van a becenév. A csengődi fiatalember egy kiskőrösi étteremben felszolgálóként dolgozva fedezte föl magában a nagy borászok élete, teljesítménye iránti legyőzhetetlen kíváncsiságot. Először jelentős borgyűjtővé fejlesztette magát, olyan boremberré, aki ott van minden fontos árverésen, és nem rest akár súlyos tízezreket is kifizetni egy-egy palackért. Később kereste is a sztárborászok kapcsolatát, elment hozzájuk, kóstolt, kérdezett és vásárolt, sőt egy-két relikviát is elkért. Szokatlan módon ma is Gere-, Bock- és Szepsy-oklevelek is vannak nála a falon.

Lantos Szabolcs akkor fogott igazán a szőlőtermesztésbe, borászkodásba, amikor sokan lemondtak róla. Családi gyökerei miatt került erre a pályára, hiszen már az ősei is ezzel foglalkoztak. Soltvadkerten családi birtokon gazdálkodnak, ahol megőrizték a hagyományos régi magyar fajtákat, az ezerjót, cserszegi fűszerest, kövidinkát, kadarkát, kékfrankost, de emellé új fajtákat is telepítettek: portugiesert, cabernet-t, pinot noirt, zweigeltet. Az ősi párhektáros nagyapai birtok mára közel 20 hektáros családi borászattá nőtte ki magát, melyben Szabolcs mellett felesége, Zsuzsanna is kiveszi részét a borászat munkájából. A borban fel lehet fedezni a borász egyéniségét, a minőségbe beépül az öröklött és a megszerzett tudás, valamint a tapasztalat, de ahhoz, hogy igazán jó borok szülessenek, elengedhetetlen feltétel a borkészítés önzetlen szeretete.

A Royalsekt Zrt. az egyetlen száz százalékban magyar tulajdonú pezsgőpincészet, kizárólag hazai alapanyagot használ fel. A cég pezsgőpincészete – amely Európa egyik legnagyobb ilyen üzeme – a hazai alapanyag biztosítására integrátori szerepet is felvállal. A szőlőtermelőket előleg fizetésével és a termelés garantált felvásárlásával ösztönzi – ennek is köszönhető, hogy olyan alapanyagokból dolgozhatnak, melyekből valóban minőségi termékeket állíthatnak elő. A Royalsekt Zrt. a több évszázados izsáki szőlő- és borkultúra hagyományaira támaszkodva működik.

Az egykori élvonalbeli labdarúgó, Szentpéteri Attila elsősorban agrármérnöknek tekinti magát. Kiskőrös központjában van egy jól menő növényvédelmi szaküzlete 1994 óta, ez a bázis. A nagyszülők és a szülők hatására kezdett borászkodni, hamar rájött viszont, hogy elég nagy a nem tudás halmaza a tudáséhoz viszonyítva. Elvégezte a Corvinust, Kállay, Janky és Pásti professzoroktól tanulta a szakmát, „így ez a vonal szépen kitisztázódott, sok minden a helyére került”. Ma már 35 hektár szőlőterületük van, Attila fia, Attila már a Soósba járt Budafokon, aztán a Corvinusra, ugyanúgy a Jankyék keze alatt, sőt mesterképzésre is oda szeretne menni. 1989 óta készítenek bort, de a családban elsőként ez a generáció foglalkozik minőségi borkészítéssel.

Az Arad-hegyaljai, szegedi bázissal is rendelkező Balla Géza kedveli a vastag borokat. Könnyű ezt leszűrni abból, hogy mindegyik tételében, legyen az reduktív fehér, rozé vagy a mikrooxidációval bájossá tett vörös, rendesen van anyag. A nagyüzemi vezérigazgatóból lett családi borász a szőlőben szereti a végletekig feszíteni a húrt: akkor szüretel, amikor már töpped a gyümölcs, de még jó formában vannak a fenolok. A Ménesi borvidék hagyományai diktálják ezt a hozzáállást, hiszen az itteni mikroklíma aszút, szamorodnit is képes érlelni, ráadásul kékszőlőn, jelesül a tájban évszázadok óta honos kadarkán. Balla Géza hosszú évek aprólékos munkájával, a Kárpát-medence tanult kadarkatermelőit és a kutatóintézeteket is lejárva szelektálta ki azokat a lazább fürtű kadarkákat (klónról óvatosságból nem beszélünk), amelyek egészen sűrű textúrát, de a fajtára jellemző fűszerességet adnak – egy emeltebb szintű gyümölcsösséggel párosulva.

A pincészetekről szóló leírások Dlusztus Imre tollából származnak. Köszönet érte!