Portugál, egyes szakemberek szerint viszont osztrák eredetű fajta. Magyarországon régóta ismerik, Villányban szinte őshonos magyar fajtának tekintik, de megtalálható az Egri, Villányi, Szekszárdi és nem utolsó sorban a Hajós-Bajai borvidéken is.
Változó összetételű talajokon termesztik. Löszön, meszes talajokon és homokon egyaránt megtalálható.
A magyar kékoportó Villányban terem. Itt egy-két kistermelőnél a mai napig lehet olyan borokkal találkozni, amelynek savtartalma jóval az átlagos alatt van, más borokhoz viszonyítva szinte korlátlan mennyiségben fogyasztható. Jellegzetes illatában kevés fokhagyma és animalitás rendszeresen megtalálható, ez jó esetben a termőhelynek, rosszabb esetben a pincetechnikának tudható be. Alacsony savtartalma miatt is kedvelt fajta, valójában a mindennapok bora. Hosszabb érlelésre csak akkor alkalmas, ha erőteljes terméskorlátozás mellett született borát új kishordóban érlelik. Tannintartalma közepes, az átlagos kékoportó borokat célszerű 2-3 éves korukig elfogyasztani. Villány mellett minden vörösbort termő borvidéken megtalálható, de a legtöbb helyen házasításokban használják. Mivel a legkorábban érő vörösbort adó fajta, újborként gyors feldolgozással évről évre találkozunk vele Szent Márton ünnepén (november II.) Ha valaki végigsétál Villány főutcáján és betér egy-egy nyitott pincébe - sok kellemes kékoportóval találkozik majd.