Legjobban bevált fajták eltartásra:
Saszla-félék, Kövidinka, Izsáki, Téli-muskotály, Hamburgi muskotály, Afuz Ali, Itália, Pölöskei muskotály, stb.

Csak teljesen egészséges fejeket érdemes kiválogatni erre a célra, mert a sérült, vagy beteg részek hamar megfertőzik az egész fejet, sőt később akár a többi fürtöt is. Akkor érdemes leszedni a fürtöt, amikor már megérett, de még nem érte el a teljes érési fokot. Ha már elérte a szőlő, akkor az eltarthatósági ideje jelentősen csökken. Fontos tudni, hogy csak akkor érdemes leszedni a szőlőt, ha az teljesen száraz. Ha harmatos, vizes, akkor a fürt korán elkezd rothadni. Leszedéskor a fürt nyelét fogjuk meg, mert amennyiben a szőlőszemekhez is hozzáérünk, akkor a viaszbevonatot megsértjük, így csökken a fürt ellenálló képessége.

Az eltartás alatt védekeznünk kell a penészedés, rothadás és a bogyók töppedése ellen is. Száraz levegőn a bogyó nem penészedik, viszont hamar töppedésnek indul, nedves levegőben azonban gyorsan penészedik, ha nem is indul töppedésnek. A legideálisabb tehát a kettő közötti arany középút megtalálása.

Rövidebb ideig úgy is eltarthatjuk a fejeket, ha egy alkalmas helyiségben szalmára rakjuk, oly módon, hogy a fürtök lazán helyezkedjenek el, szellőzésük biztosított legyen.

Ha hosszabb időre szeretnénk elraktározni, akkor több módszert is alkalmazhatunk.
Ezek a következők:

- Eltartás kamrában
- Eltartás levágott vesszővel
- Fűrészporba ágyazva
- Szőlőíz készítése

 

A kamrában való eltartás a legelterjedtebb, s legegyszerűbb eljárás. Az eltarthatósági idő attól függ, hogy milyen körülményeket biztosítunk a fürtöknek. A legideálisabb a 2-10 oC közötti hőmérséklet és a 80-85 %-os relatív páratartalom. Ügyeljünk arra, hogy a kamrában ne legyen nagy a hőingadozás, ezért csak ritkán járjunk a helyiségben, s lehetőleg akkor, amikor a kinti hőmérséklet megközelíti a bentit. Inkább kisebb helyiséget keressünk erre a célra, s a legjobb, ha a helyiségben félhomály uralkodik. Mielőtt azonban a helyiséget használatba vesszük, pusztítsuk el a penészgombákat. Ennek érdekében meszeljük újra a falat, a fa részeket pedig fertőtlenítsük le. Ezután ajánlatos alaposan kiszellőztetni, hogy a kamra megfelelően kiszáradjon. Használatba vétel előtt tanácsos kénégetéssel fertőtleníteni a légteret.

Két fürtöt a kocsányuknál összekötünk fonállal, és úgy aggatjuk fel, hogy az egyik fürt magasabban legyen, mint a másik. Így elkerülhető, hogy a két fürt összeérjen, s kellő szellőzés hiányában rothadásnak, penészedésnek induljon. Ezután az ablakot nyitva hagyjuk egészen addig, míg a kocsány meg nem szikkad. Majd néhány napig minden nap kénezzük be a kamrát. A további teendőnk a szőlőszemek vizsgálata, és az esetleges romlott szemek eltávolítása, valamint a helyiség két-háromhetenkénti kénezése.

A levágott vesszővel együtt jól eltartható a szőlőfürt. Ebben az esetben a szőlőfürtöt úgy kell levágni, hogy a kocsány felett 5-6 cm, alatta pedig 15-20 cm vessző maradjon. A vessző felső végét viasszal vagy parafinnal zárjuk le, az alsó végét pedig vízzel teli befőttesüvegbe állítsuk.

A fűrészporban való tárolásra kifejezetten csak a bükkfa fűrészpora használható fel. Felhasználás előtt a fűrészporból rostáljuk ki a port, utána keverés mellett 20%-os rézgálicoldattal permetezzük be, végül teljesen szárítsuk ki. A szőlőt ládába helyezzük, melynek aljára 4-5 cm vastagon helyezzünk fűrészport. Erre rakjuk soronként a fürtöket. Ha egy sor kész van, akkor a tetejére fűrészport hintünk 4-5 cm vastagon. Ezután következhet a következő sor szőlő. A módszer előnye az, hogy az esetleges rothadás nem tud kiterjedni az egész fürtre, mert a fűrészpor megakadályozza azt. Az így elkészült ládákat egymásra rakva, egyenletes, 2-10C közötti hőmérsékleten tároljuk.

Szőlőíz készítésére a húsos bogyójú fajok a leginkább alkalmasak. A szőlőt lebogyózzuk, a bogyókat összezúzzuk és a magvakat rostán áttörjük. Ízesítéshez a szőlő levét, húsát és héját használhatjuk. Töltelékanyagul a szőlőhöz reszelt birsalmát, körtét vagy tököt adhatunk. Az arány a következő legyen: két vagy három rész szőlő, egy rész töltelékanyag. Ezután a keveréket besűrítjük, amelyhez cukor nem szükséges. Töltelékanyaggal a must nem karamellizálódik annyira, és jóízű lesz.