De minden bizonnyal a fogyasztók részéről is. Szekszárd az utóbbi pár évben ugyanis egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Nem csak a tájra olyannyira jellemző gyümölcsös-fűszeres aromaprofilú borai, de azok kiváló ár/érték aránya miatt is. Bár… ha azt vesszük alapul, hogy lapunk idei második vaktesztjén, a Kékvéren, az első két (szekszárdi) helyezett 3800 forintba és 6800 forintba (!) kerül kiskereskedelmi áron (forrás: selection.hu), akkor 45-50 mély jógalégzés az idegi folyamatok stabilizálására abszolút helyénvaló döntésnek bizonyulhat.

 

Minden további konklúziólevonás előtt hadd legyen szabad ehelyütt megköszönnünk az Andante Borpatikának, hogy biztosították a helyszínt vaktesztünkhöz, s hogy felkészült sommelier-iket az esemény lebonyolításához rendelkezésünkre bocsátották. Köszönet jár a Donum Terrae-nek is, hogy magolajos és natúrkrémes különlegességeivel hozzájárult tesztelőink gyomornedveinek helyreállításához.

Sokat hangoztatott az a bormarketing-elméleti felfogás, miszerint érdemes lenne a világ számára meghatározni néhány olyan nemzeti fő fajtát, melyek a Kárpát-medencéhez primordiálisan köthetők, s amelyek itt, nálunk tudnak igazán kiemelkedő minőséget és utánozhatatlan egyediséget produkálni. A fehérek esetében beszélhetünk itt az olaszrizlingről, kivált a furmintról, a vörösök kapcsán pedig a kadarkáról, de különösképpen a kékfrankosról. Mindegyikre igaz, hogy egyikből sem találni egy egyenes vonalú, letisztult fajtaképpel rendelkező, amolyan (értsük jól) dogmatikusnak mondható karaktert. Ha csak Jásdiék csopaki Olaszrizling szerintünk rendezvényére gondolunk, ha csak a Nagy Furmint Február kóstolót vesszük alapul, vagy ha csupán saját szekszárdi kadarka-élményeinket idézzük fel, ezt teljességgel igazolni látjuk. A Kékvér vakteszt megmutatta, hogy ugyanez áll a kékfrankosra is.

A nemzeti fő fajtának szánt boraink (persze egyáltalán nem biztos, hogy végül efféle, erre a néhány „fő”-nek szánt fajtára épülő bormarketing-stratégia lesz végül a befutó) tekintetében, karakterük kialakításának vonatkozásában egyfajta útkeresés vehető észre. Ami a kékfrankosokat illeti, a hűvös hangulatú, savhangsúlyos, „kék-ízű” stílustól a lágy, könnyed, jó ivású, félmediterrán lelkületű borokon át egészen a szétbarrikolt, nehézkes, csersavdomináns tételekig bezárólag minden billentyűn zongorálnak a magyar termelők, és ez kvantitatíve is igaz. Oké, nyilván Villány és Szekszárd, Sopron vagy Eger vagy a Kunság talaján és mikroklímáján mindig is eltérő szerkezetű kékfrankosok fognak teremni, némi fundamentum, tájékozódási pont azonban, ami leginkább talán a fajtajelleget felmutatni tudó aromaprofilban kellene, hogy tetten érhető legyen (mondjuk az ésszerű hordóhasználat elsajátítása révén), nem ártana.

Mindazonáltal a folyamat, ami a kékfrankos felemeléséről, rangjának megtalálásáról, szóval, ami a belévetett egyre nagyobb termelői hitről szól, üdvözlendő és fogyasztói szemmel nézve igazán izgalmas, csak győzzük pénztárcával a különböző szárnypróbálgatásokat. Összességében mi arra bátorítanánk a kedves olvasót, hogy forduljon a fajta felé némileg leszállt kritikai mérőórával, de annál nagyobb kísérletező kedvvel. Menjen le a helyi szupermarketbe, a közeli vinotékába, vásároljon barátaival 3-4-5 palack kékfrankost és hagyatkozzon saját benyomásaira kóstolásuk közben, s keresse meg, határozza meg maga azt a fundamentumot, ami jövőbeli borfogyasztói karrierében mindenkoron támpontul szolgálhat. Esetleg egy ötlethiányos állapotban próbálja végig az alábbi sort:

1. Mészáros Borház és Pince - Bodzási Kékfrankos válogatás 2009

Nevét a Bodzási dűlőről kapta, amely Szekszárd egyik legszebb déli termőhelye. Gondosan válogatott szőlőkből készült, két évig tölgyfahordóban érlelődött. Sötét rubinvörös szín, illatában aszalt szilva, szilvalekvár jellemzi. Szájban száraz, kifogástalan egyensúlyú, a magas alkoholtartalom nem teszi nehézkessé. Érett tanninnal és lekerekedett savaival komplex ízhatású bor képét mutatja, melyet aszalt szilva, szeder aromái díszítenek. 3800 forint (selection.hu).

2. Takler Pince - Görögszói Kékfrankos 2009

A Szekszárdi borvidék egyik legnevesebb és legjobb adottságú dűlőjének válogatott terméséből készült különleges vörösbor. Komoly beltartalmat, gazdag illat és ízvilágot mutat, főként érett megy és a szegfűszeg magával ragadó jegyeivel. 6800 forint (selection.hu).

3. Ráspi - Soproni Kékfrankos 2009

Nem túl mély, de vonzó illat, tiszta piros bogyós gyümölcsélmény, sós mineralitás, diszkrét hordófűszer. Szájban közepes testű kortyot kapunk. Korrekt teltségű ízek, érett meggyel és itt is sóssággal. Kevés tannin, jó tartású, de kellemes tapintatú érett savak. A kortyközép arányosan kitöltött, egyenletesen csökken az ízek intenzitása, a savak némi játékosságot csempésznek a közepesen hosszú lecsengésbe. Kerek, finom bor, csiszolt részletekkel. Túlzásoktól mentes, de kategórián belül kifogástalan. Eléri a 6 pontot = 86 pont. (A Borrajongó) 2350 forint (selection.hu).

4. Fritz Pincészet - Szekszárdi Kékfrankos 2009

5. Heumann - Kékfrankos Reserve 2009

6. Iváncsics Zoltán - Soproni Kékfrankos 2009

7. Egri Borvár Tóth Ferenc Pincészete - Egri Kékfrankos Válogatás 2009

8. Nador - Kékfrankos/Blaufränkisch 2009

9. Gajdos Pincészet - Egri Kékfrankos 2009

10. Frittmann Borászat - Kékfrankos FPV (Frittmann Pince Válogatás) 2009

További fotók a Kékvér vaktesztről a Borászportál Facebook oldalára kattintva érhetők el.