Az eseményt dr. Laposa József vezette, akit nemcsak a bor iránti szenvedélye, hanem a borvidékért végzett több évtizedes szakmai és tudományos munkája is elismertté tesz. Tájrendező mérnökként közel ötven éve foglalkozik a szőlőhegyi és borvidéki tájjal, tíz könyv szerzője, többek között a Badacsonyi borvidékről szólóé is. A Magyar Bor Akadémia tagja, számos rangos díj birtokosa, és bár ma már nem készít bort, tudása és elhivatottsága a mai napig meghatározó a borvidék szellemiségében.

 

 

A mesterkurzus különleges élményt nyújtott: nemcsak tíz badacsonyi tételt kóstolhattunk végig, hanem bepillantást kaptunk a borvidék jelenlegi helyzetébe, kihívásaiba, múltjába és jövőjébe is. A Badacsony az életemben mindig is különleges helyet foglalt el – a harang alakú hegyek, a vulkanikus táj és a Balaton közelsége egyszerre idéznek meg egyfajta természetközeli, időtlen hangulatot.

 

A borvidék jelenlegi helyzete azonban komoly kérdéseket vet fel. Jelenleg 4435 hektáros terület tartozik ide, ebből mindössze 1152 hektárt művelnek, ami az elmúlt öt évben csökkenő tendenciát mutat. A szőlőfajták között 57 fehér és 25 kék fajta található, azonban a kékszőlők aránya nő, míg a fehérek csökkennek – ez különösen aggasztó, hiszen Badacsony mindig is a fehérborokról volt híres.

 

 

József célja, hogy ezt az irányt megállítsa, és újra a hagyományos, termőhelyre jellemző borok kerüljenek fókuszba. Szerinte az igazi badacsonyi bor testesebb, érleltebb, és mélyebb ízvilágot hordoz – olyat, amit csak ez a vidék tud adni. Ugyanakkor aggodalommal beszélt arról is, hogy a mai borpiacon egyre inkább a „snassz, egységes ízű borok” vannak divatban, amelyek elmosódottá teszik a különböző borvidékek karakterét. Ez a trend különösen veszélyes a badacsonyi borok jövőjére nézve.

 

 

A sor első tétele, a Budai Zöld különösen érdekes volt: készítője, Békássy Péter a kéknyelű fajta megmentőjeként is ismert. A Váli kéknyelű nemcsak József egyik kedvence, de James Suckling is 91 pontra értékelte – nem véletlenül mondta az előadó, hogy ez a fajta a múlt mellett a borvidék jövőjét is szimbolizálja.

 

 

Kiemelkedő élmény volt a három különböző olaszrizling kóstolása. Ugyanaz a fajta, de mindhárom tétel – Szászi, Borbély és Laposa – teljesen eltérő stílusjegyeket mutatott. Az aromák gazdagsága és a dűlők karaktere nagyon szépen érvényesült mindhárom borban. A rajnai rizlingek – bár József saját bevallása szerint nem a kedvencei – szépen beilleszkednek a badacsonyi karakterbe, a két szürkebarát pedig meggyőzően képviselte a fajta klasszikus jegyeit.

 

 

A mesterkurzus során nemcsak a borokról esett szó. József beszélt arról is, hogy a régió jövőjét veszélyezteti az ingatlanárak drágulása, a nyaralóépítési láz, valamint az a jelenség, hogy külföldiek vásárolnak szőlőterületeket, és nem mindig a borvidék hagyományait követik, hanem új stílusú – sokszor egységes, „divatos” – borokat készítenek. Emellett a vadkárok, a magas termelési költségek és a bor társadalmi presztízsének csökkenése is nehezítik a hagyományos borászatok fennmaradását.

 

A kurzus végére számomra is egyértelművé vált, hogy Badacsony több puszta borvidéknél – ez egy kulturális és természeti örökség, amelynek megőrzéséhez nemcsak borászok, hanem mi, fogyasztók és érdeklődők is hozzájárulhatunk. A dr. Laposa József által képviselt értékek – a szakmai elkötelezettség, a termőhely tisztelete, és a minőség iránti alázat – számomra inspiráló példát mutattak.