Február 22-től két napon át zajlott a XIX. Szőlészeti és Borászati Konferencia az egri Eszterházy Károly Egyetem dísztermében. A konferenciasorozatot anno azért hozták létre, hogy a szőlész-borász közösséget érdeklő és érintő szakmai és közéleti kérdéseket vitassák meg. A kétnapos program tervezett témái itt találhatók meg összesítve. Alább percről percre olvasható, mi hangzott el a második nap előadásain, beszélgetésein. 

 

Az első nap hírfolyamát itt lehet elolvasni. A hazai szakemberek mellett előadott többek között Elizabeth Gabay és Josef Schuller Master of Wine.

 

 

 

13:15 Dr. Váczy Kálmán Zoltán és Dr. Lőrincz György házigazdák záróbeszédükben összefoglalták a konferencia két napjának tapasztalatait.

 

Dr. Lőrincz György mindenkinek megköszöni a részvételt, háláját fejezi ki az előadáóknak, amiért elvállalták a felkérést. Úgy gondolja, sok tanulsággal szolgált a konferencia, amit hasznosítani tudnak, elsősorban a közösség építése tekintetében.

 

Dr. Váczy Kálmán Zoltán arról beszél, szerencsés helyzet, hogy az Eszterházy Károly Egyetem pár éve három campuson is tud dolgozni és szerepet tud vállalni szőlészeti-borászati kutatásban és fejlesztésben. Úgy érzi, tudtak tenni egy apró lépést, hogy a szerepvállalásuk tovább erősödjön. Bejelenti, hogy rendezvénysorozat indul a 100 éve született Csizmazia-Darab József szőlőnemesítő emlékére.

 

Dr.  Váczy Kálmán Zoltán végezetül zárszavában összefoglalta a a konferencia üzeneteit, majd megköszönte minden résztvevő jelenlétét, a szponzorok támogatását és a szervezésben segédkező Egri Borút Egyesület közreműködését. "Kívánok minden borásznak eredményes évet és szép évjáratot." Ezzel véget ért a konferencia.

 

 

12:40 Kardos Gábor előadásával véget ért a konferencia hivatalos része és kezdődött kötetlen beszélgetés. A két nap bármelyik témájában bárki felszólalhatott a közönség soraiból. 

 

Felmerülő témák:

 

12:20 A konferencia utolsó fellépője Kardos Gábor, előadásának címe a Balaton Bor.

 

Beszédének elején a házigazda borászokhoz szólt. Elmondta, Eger felelőssége is nagy, mert az Egri Csillag is egy a Balaton Bor-hoz hasonló régiós brand, ami a borvidék számára kiemelt jelentőségű. Ezután áttért a Bordeaux, Rioja, Burgundia hármasra, amik mind "bivalyerős" gasztrobrandek és meghatározzák azokat mintázatokat is, ahogy a borokról gondolkodunk.

 

A Balaton Bor-ral kapcsolatban elmondta, rendkívül fontos, hogy a brand egy jól azonosítható borstílussal párosuljon. Kevés az, hogy a badacsonyi bor palackjába badacsonyi szőlő kerül. A fogyasztó számára akkor válik értelmezhetővé, ha van egy markáns stílus. A Balaton Bor felépítése előtt semmi nem emelkedett ki, fel kellett építeni a nulláról. "A Szeremley szemelt rizling egy jó sztenderd volt, de egyéni siker maradt. A Balaton Bor egy valódi közösségi marketing."

 

Kardos Gábor kiemelte, ha mindenki hisz benne, akkor sikerre van ítélve akár pénz nélkül is. A Balaton Bor eddigi média elérése többszáz milliós érték, miközben gyakorlatilag 0 forintot költöttek rá. "Egyszerűen jó volt a sztori. Minél inkább hiszünk benne, az annál nagyobb marketingértékkel bír. Fontos, hogy közösen hozzuk létre, akkor biztosan jó a történet. Egy ponton akkor a kritériumrendszer is majdnem mindegy. 2-3 évig tartó folyamat volt a Balaton Bor kritériumrendszerének kialakítása, maga a folyamat sokkal fontosabb volt, mint az eredmény. Az, hogy megtanultunk együtt dolgozni, tisztázták az esetleges nézeteltéréseket." Azt is elmondta, régiós brandeket felépíteni szerinte borászok és félig-meddig a borvidéket ismerő kívülállók együttes feladata kell legyen. 

 

Kardos Gábor ezután az eredetvédelem kérdésére tért át. Úgy gondolja, erről jelenleg még inkább mint valami adminisztratív, unalmas dologról gondolkodunk, pedig ez kell jelentse a szilárd alapot. A hazai gasztronómia egyébként szerinte ebben még nagyobb lemaradásban van, az eredetvédelem, a garantált minőségű alapanyagok ott még esetlegesebbek. Az eredetvédelem a kulcs, hogy működő rendszer jöjjön létre több generáció számára.

 

"Ma a fesztiválokat ugyanaz a pár tízezer ember látogatja, pedig lehet, további félmilliót érdekel a bor. Őket is meg kell szólítani, ehhez akár a régiót képviselő szövetkezetek is jók lennének. Ezek hiányában még fontosabb a régiós branding, piaci oldalról kell létrehozni azt az eredményt, ami ágazati struktúra oldaláról hiányzik." Elmondta, ennek részeként szükség lenne közös értékesítésre például. Mindez azonban nem pótolja az alapokat. "Nem mindegy, hogy ez egy egyesületi védjegy, vagy az állam által törvényi erőre emelkedik (utóbbi erősebb), de a legfontosabb tényező mégis az, hogy létrejöjjön a bizalmi viszony a borászok és fogyasztók közössége mögött. A Balaton Bornál ez működik, mert az éves készlet nyár végére el szokott fogyni, de az egymillió palackig még sokat kell dolgozni. Ez az egész ágazatra jótékony hatással lenne és a piramis szilárd alapját jelentené." 

 

Véleménye szerint fontos lenne  egy céhes etika  kialakítása is. Úgy vélte, a Pannon Bormívés Céh ebbe az irányba mutató kezdeményezés volt. "Az etikai normákhoz ragaszkodás nem változik a divattal. Egy hiteles képet kell közvetíteni, amire az emberek bárhol a világban felkapják a fejüket. Fontos az írott és íratlan része egyaránt. A közös normák baráti és szakmai közösség irányelveivé kell váljanak. Nem fontos leírni, de be kell tartani őket."

 

 

---

 

11:40 A kétnapos konferencia utolsó blokkja a "Borvidéki összefogás, borrégiók" címet viseli. Elsőként a Csopaki Kódex ötletgazdája, Jásdi István lépett a színpadra..

 

Felütésként megígérte, hogy ő is fog piramisról beszélni. De előtte még elmeséli előző este Josef Schuller Master of Wine-nal az 1985-ös osztrák glikol-botrány hatásairól beszélgettek és arról, hogy ez a sajnálatos esemény utóbb mennyire megtisztította, rendbe tette az osztrák boripart. 

 

Jásdi István ezután emlékeztetett arra, a rendszerváltás évében még 120 ezer hektár szőlő volt hazánkban, az EU-s csatlakozáskor 90 ezer, ma már csak 35 ezer. Míg nálunk 1 kg szőlő felvásárlási ára 150 forint körül van, Champange-ban 3000, de még Romániában is magasabb.

 

A kódexre rátérve elmondta, Csopakon is gyakorlatilag a nulláról kellett brandet felépíteni. "A 2000-es években a csopaki borok nem voltak gyakorlatilag jelen a piacon. Amikor az EU csatlakozás környékén elkezdtek termékleírásokat írni, rájöttek, a létezőket mindig a leggyengébb minőséghez szabták - legnagyobb terhelés, legkevesebb analitikai paraméter, alacsony egészségi követelmények. Az volt a nézet, hogy egy kis lisztharmatnak, botritisznek is bele kell férnie a borba." Ezért ők Csopakon magénkezdeményezésre olyan minőségbiztosítási rendszert kezdtek felépíteni, ami levált az országos és borvidéki minőségbiztosítási rendszerről. Ez lett a Csopaki Kódex, a termékleírásokat az önkormányzat és nem a hegyközség védte le. Kicsit az ausztriai Wachau-i Kódexhez hasonlít.

 

Nézete szerint a gyenge termékleírásoktól a legtöbb magyar borvidék a mai napig szenved. Ezért mindenki a saját márkáira épít inkább. A borvidékek így elvesztették húzóneveiket, mert ők a saját brandjüket építik és nem a borvidékét. Ennek a felvásárlási árak, kisebb pincészetek is kárát látják. Ez különösen igaz a Balatonfüred-Csopaki borvidékre, ami nagyon heterogén földrajzilag, gondolkodásilag is, nem ad egységes képet. Jásdi István általánosságban azt jósolta, ezek a folyamatok a szőlőterületek további zsugorodását hozzák magukkal hazánkban. "Akkor lehet önálló brandet építeni, ha van mögötte egy erős, prosperáló borvidék. Ezért is kellenek a termékleírások, a borvidéki piramis. Csopakon mostanra készült el a hegybor termékleírás."

 

Ezen a ponton következett a beígért piramis. "A dűlőborok nem tudnak volument produkálni sehol a világon. A borok kb. 1 százaléka tartozik ide. Erre lehet büszkének lenni, de a gondokat nem oldja meg. A legjobb területeken meg lehet célozni a közép és felső kategóriát. De Zánkán például régiós alapbort kell jó minőségben, meghatározott stílusban, kevesebb analitikai kötöttséggel készíteni. A jó területeken viszont felfelé haladva egyre szigorúbb szabályozásra van szükség."

 

Elmesélte, február elején rendeztek a Jásdi pincészetnél origó kóstolót "Olaszrizling szerintünk" néven. A meghívott termelőktől idén azt kérték, a piramishoz igazodva küldjenek borokat. A 25-ből 16-an dűlőbort vittek, mert a legjobbat akarták megmutatni. "De nem csak ez a fontos, a közepesnél és az alapbornál is meg lehet és kell mutatni, mit tudunk. Dűlősbor a szigorú analitikai követelmények miatt nem is mindig lehet készíteni." Mint Jásdi István elmondta, a hegybor kategóriában az összes mennyiségnek csak a 15 százalékát kéne termelni, természetesen ez csak átlag, borászonként változó attól függően, hogy ki milyen minőségű területekkel rendelkezik. Akit viszont a területei az alapborra predesztinálnak, annak azt kell készítenie, az alapbor adott esetben jövedelmezőbb is. 

 

A Balaton Bor báziskategóriának kellene mennyiségben is a bázist jelenteni. Ehelyett ma alig 55 ezer palack készül belőle, kevesebb, mint hegybor. Jásdi István szerint egymillió palack Balaton Bor-ra lenne szükség, oda kell kerülnie a Tesco polcaira és 1200 forintért a legjobb ajánlatnak kellene lennie. Akkor az emberek is visszatalálnának a borkészítéshez, újabb telepítések indulnának meg (feltételezve, hogy ez a szőlőárát is felviszi).

 

Végezetül elmondta, a borvidékek vezető borászainak feladata, hogy felemeljék a borvidéket, megalkossák a termékleírást. "Ez közös feladatunk."

 

 

---

 

09:50 Kerekasztal beszélgetéssel folytatódott a blokk. Résztvevők: Tálos Attila, a Bortársaság vezetője, Fiáth Attila, Juhász Krisztián, a Borkonyha sommelier-je és Gervai János, az Onyx sommelier-je. Moderátor: Szabó Edit.

 

 

Tálos Attila: "A Bortársaság sok véletlen szerencsés összejátszásának köszönhetően jött létre 1990 után. Jól éreztük magunkat a közegben, de nem akartunk eredetileg nagy kereskedő hálózatot. Volt egy sommelier kapcsolatunk, Malatinszky Csaba, ő volt talán az első sommelier Magyarországon (az újrainduló Gundelben). Ő meghatározó volt, iránymutatást nyújtott."

 

Gervai János: "Nem tartom magam sommelier-nek, lelkes borkedvelő vagyok, aki a vendéglátásban dolgozik és fontos űrt tölt be. A mai vendéglátást tanuló diákok segítése is a célom, hogy nemzetközi szintű tudással bírjanak. Szeretném a magyar borok hírét is öregbíteni munkám során a külföldi vendégeknél. Fontos követni a trendeket, újdonságokat és akár visszajelzést adni a borászoknak."

 

Juhász Krisztián: "A nemzetközi piac tudja diktálni a tempót, ezt minden kereskedőnek és sommelier-nek is kommunikálni kell, le kell követni a fejlődést. Vannak meghatározó trendek, technológiák, fajták. Ismerni és tanulni kell a nemzetközi piacról."

 

Fiáth Attila: "Nagyon gyors a változás, szinte lekövethetetlen. Ez egy stratégiai csapda, vagy nem foglalkozunk vele, mert mire megfejtjük, már megint valami más jön. Másik lehetőség, és ez az én javaslatom, hogy kiépítünk egy olyan portfóliót, például több szőlőfajtából, amiben van egy alapbor. Ez nagyjából mentes a divathullámoktól, a borvidékhez kötődik, brand-é szilárdul. Ha pedig olyan trendet látok, ami nem igényel forradalmi változást, nem kell például új szőlőtelepítésbe fogni, aminek évek múlva lenne csak eredménye, azt követem. Ilyen például a vulkanikus bor, ami jelenleg hatalmas divat és ebben Magyarországnak jó poziciói vannak. Nem kell újat csinálni, hiszen ez adott, csak ezt kell kommunikálni, át kell tematizálni az üzenetünket. Ha 5 év múlva elmúlik, akkor el kell kezdeni gondolkodni a folytatásról."

 

Gervai János: "A hozzánk érkező külföldi vendégek nem a vulkanikus bort keresik, mert kevesen vannak vele tisztában, hogy ilyen is van. Ők egyszerűen helyi bort fognak rendelni. Ha tudunk helyi fajtával szolgálni, amivel máshol nem találkozik, arra nagyon fogékonyak."

 

Tálos Attila: "Mi a saját érzéseink után megyünk, kevésbé nézzük, miből mennyit lehet majd eladni. Jó ha a sommelier-nek, kereskedőnek van saját véleménye, világlátása és eldönti, hogy az adott borral van-e közös rezonancia. Hogy abból lesz-e eladás, az másodlagos. Akkor jó egy étterem, borászat, ha van egyénisége, tudja, mit akar és tud képviselni. Ez nagyon erős üzenet tud lenni."

 

Juhász Krisztián: "Ha bejön a vendég, a sommelier-nek 5 másodperce van, hogy eldöntse, mi lehet a neki illő ital. Kell intuícuóskészség ehhez. Gesztusok, mozdulatok, dialektusok segítenek kialakítani a képet. Az embernek ezalatt pörög az agya, és rá fog érezni, hogy mi az a határ, milyen szőlőfajta satöbbi, amit ajánlhat. Az, hogy milyen áru bort ajánlunk, nagyon vékony jég. 3-4 különböző kategóriájú, azonos fajtából készülő bor van a fejemben mindig."

 

Fiáth Attila: "Sokszor van problémám a borválasztással étteremben. Sokszor az az érzésem van, mintha a borlapok magyar bor ellenesek lennének, túlárazottak a magyar borok. Ez pedig a külföldiek felé tolja a választást, mert ott érdekes módon kisebb árréseket állapítanak meg az éttermek. A borlap és az árazás arról kell szóljon, hogy megfogom a vendéget vele, versenyképes árakat határozok meg, mert el akarom adni a borokat. Itt sok problémát látok Magyarországon, az árazás nem ösztönöz a borfogyasztásra."

 

Juhász Krisztián elmondta, egyetért Fiáth Attila előző gondolatával. Szerinte is a bor minősége kell meghatározza az árat. A Borkonyha is igyekszik így belőni az árakat. 170-180 féle boruk van és mindet "poharazzák" is.

 

Gervai János: "Kétféle degusztációs menünk van, ezekhez kívánunk borpárosítást. Elsődlegesen borcsomagot akarunk eladni, hogy a legnagyobb gasztronómiai élményt kínálhassuk. A vendégek kis százaléka nézi az árakat. Az emberek sokszor előre eldöntik, mennyit akarnak az adott este a vacsoránál borra költeni. Van, hogy megkérdezem, mennyit szeretne a vendég egy palackra költeni és abból a kategóriából a legjobbat próbálom kínálni."

 

Tálos Attila: "Vannak olyan borászatok, borvidékek, ahol az ember elmehet, fogadják a pincénél, kóstol, és a végén nem tud bort hazavinni. Vagy nincs berendezkedve erre a borász, vagy van egy tiszta döntés, hogy a kereskedelemmel foglalkozzon más. A bort képviselő ezáltal tiszta viszonyt teremt, erősítik egymás pozicióját. Van pár egyszerű alapelvünk. Az egyik az, hogy a borászt, akit sok energiával képviselünk, megkérjük, hogy ne versenyezzen velünk. Nála van a bor, elvileg bármikor tud pinceáron eladni. De ha egymást tiszteljük, akkor ezt ne tegye. Dönthet úgy a borász, hogy nincs szüksége kereskedőre, ezt tiszteletben kell tartani. Ha viszont úgy dönt, együttműködik velünk, ennek megfelelően járjon el, ne adjon sokkal olcsóbban bort, mert az kellemetlen helyzetet teremt."

 

Fiáth Attila: "Burgundiában általában lehet vásárolni a pincénél, ha egyáltalán bejut az ember. A turizmus erősödése miatt a borászatok látogatottsága nő, szerintem ez fog változást gerjeszteni. A helyben vásárlás előtérbe fog kerülni. Burgundia, Champagne, Bordeaux 20 éve zárt volt, nem lehetett bejutni, nem érdekelte őket a turista. Ma mindenki nyit, látogatóközpontok, programok jönnek létre, kirándulásokat szerveznek a borvidékekre. Ez egyértelműen egy olyan tendencia, ami a kereskedelmet is megváltoztatja."

 

Fiáth Attila: "Lassú a változás. Ha fontos a borvidéken a turizmus, akkor kell olyan bor, amit isznak. Ha csak prémium borok vannak, nem fognak odamenni a turisták. Ha mégis csak prémiumban gondolkodom, akkor helikopterrel kell odavinnem a turistát és 5 csillagos szállodában kell elszállásolnom, mert ezek a vendégek ezt várják el. Ehhez komoly infrastruktúra kell. Ezért jó a Balaton Bor, mint alapbor, mert az odaérkező turisták ezt fogják választani. A gasztronómiában sem szabad csak prémium bort, hanem jó árkategóriájú, nagy mennyiségben redelkezésre álló borokat is be kell vinni. A magyar top éttermekben sok nem gasztrobor van az étlapon. A gasztrobor a Jásdi csopaki rizling meg a Heimann kadarka. Azok még az éttermi árréssel is elérhető kategóriában maradnak, az ember szívesen megiszik egy palackkal is akár."

 

Gervai János: "Nehéz úgy elmenni itthon vidékre, hogy jó ételt, jó szállást kapjunk, jó borokkal találkozzunk. A termlőkkel egy hajóban evezünk, mindenki közös érdeke, hogy az általuk elkészített kiváló borok eljussanak a helyi éttermekbe, a fővárosba. Alapborok kellenek a helyi szállodákba, szerencsére vannak jó példák, de kevés. Kevés szálloda van, ahol széles választékban meg lehet a helyi borokat kóstolni 1-2 más borviékről, országból származó borral együtt. Pedig ez nagyon fontos lenne."

 

Tálos Attila: "Egy jó kereskedő jól válogat és azt el tudja utána adni. Hitelesnek kell lenni, amit kiválogatsz, képviselned kell teljes meggyőződéssel. A vendégnek látnia kell, hogy értesz hozzá, elkötelezett vagy. Ideig óráig mennek csak a vendégek a név miatt. Én abszolút hiszek a fogyasztóban, befolyásolni lehet őt, de átverni nem. Van egy természetes érzék, hogy mi a jó és mi nem jó. A jó bor megtalálja a jó fogyasztót."

 

Juhász Krisztián: "A gasztronómia robbanásszerűen fejlődik, ez látszik a fogyasztásban. Ebben a sommelier-knek is szerepe van, formálni tudjuk kicsit a fogyasztót, de nem megváltoztatni."

 

Fiáth Attila: "Az igényesség emelkedik, de fontos, hogy ez ne vezessen ki a borfogyasztásból. Az igényes prémium fogyasztót meg kell mindenképpen tartani. A fiatalok bevonása a másik fontos kérdés. Kaliforniában olyan kutatásokat finanszíroznak, amik azt vizsgálják, hogy a 16 évesek mit fognak inni 21 évesen, amikortól legálisan fogyaszthatnak alkoholt. Tudni akarják, mivel lehet őket a borfogyasztás felé terelni. Mi abban a hiszemben vagyunk, hogy folyamatosság van, ha mi bort ittunk, akkor az utánunk következő generációk is azt fognak. Viszont nagyon sok a helyettesítő termék, ami elviheti a fiatalokat más italok felé. Nagyon fontos figyelni, hogy mivel lehet őket a bornál tartani. Ráadásul a fiatalok nyelvét is meg kell találni, a programok is mások kell legyenek, amik őket érdeklik. A bor a fiatalok számára egylőre csak egy alkoholos ital."

 

Tálos Attila: "Nem érdekesek a statisztikák, nincs célcsoportunk. A természetünktől is távol van. Visszajelzések, érzések vannak. A borvidékeket a fiatal borászok arcaival lehet reklámozni, azt tudjuk velük üzenni, hogy megújulnak általuk a családi borászatok. A munkatársaim is jellemzően egy generációval fiatalabbak nálam. Azt mondják 20-30 év között az emberek a természetes bort keresik. Ez most egy általános szemlélet, a természetközeliség, a helyi, a kézműves, a csináld magad keresése. Mi is ennek megfelelően keresgélünk, persze fontos eközben, hogy az adott bor számunkra is értéket jelentsen."

 

Gervai János: "Az étterem koncepciójába illő borlapot kell szerkeszteni. Ha a konyhában magyar alapanyaggal dolgozunk, akkor a szőlőfajtáknál a kárpát-medencei fajtákat felveszem, de persze helye lesz a borlapon egy villányi prémium bornak is. A célközönsége az étteremnek nem mérvadó, kínálat alapján választanak éttermet az emberek. A kínálat határozza meg a vendégkört."

 

Gervai János: "Jó a Bortársasággal együtt dolgozni, mert rugalmasak, ez nekünk fontos. A 8-12 óra szervíz mellett a beszerzéssel foglalkozni komoly pluszterhelés. Ma ezt mind a sommelier csinálja még hazánkban. Ezért fontos egy partner, aki rugalmasan igazodik az igényekhez. Egy-egy borásztól 3 palack bort nem lehet beszerezni, ezért jó a borkereskedésekkel a partneri kapcsolat."

 

Fiáth Attila: "Egy dolgot látok a sommelier-k problémájának. Ha tudom, hogy több étterem is ugyanattól a kereskedőtől vásárol, én sommelier-ként csak azért se raknám fel ugyanazokat a borokat az én éttermem borlapjára. Megnézném a másik éttermek borlapját és én tudatosan máshogy alakítanám ki a sajátomat. A vendég is megunja, ha bárhova megy, mindig ugyanaz a választék várja. Franciaország ebben is előrébb jár, az egymás mellett levő éttermek borlapja mindig más. Mindenki felkeres kis borászatokat, akiknek a borait aztán csak ő kínálja."

 

Juhász Krisztián: "Van nagyon sok jó borász és terület Magyarországon, lehetne koncepció, hogy feltegyünk új neveket. Érdemes ebben az irányban gondolkodni."

 

Tálos Attila: "Mi sokszor vagyunk abban a nehéz helyzetben, hogy keresnénk borászokat a választék bővítésére, mert igény is lenne rá, a borvidékek többségén azonban kevés az új, értelmezhető, kereskedelmileg képviselhető szereplő. Kivétel talán csak Tokaj és a Balaton. Eger is elbírna 50 jó borászatot, de szerintem még nincs ennyi. Sok pozitív változás van, és igen, azt az üzenet kell erősíteni, hogy csak így tovább, még több ilyen kezdeményezésre van kereslet. De ha csak 12 értelmezhető borászat van egy borvidéken, akkor óhatatlanul ők jönnek szembe minden étteremben."

 

Juhász Krisztián: "Szerintem nem akkora baj, hogy ugyanazokat a borokat ajánljuk más éttermekkel. Ha megjelenik egy új borászat, akkor minden sommelier megörül neki, mindenki szeretné bemutatni. Ez teljesen logikus. Van borvidék, ahol komoly fejlődés van, könnyebb válogatni, de még kell fejlődni a legtöbb helyen."

 

 

Gervai János: "Én bort kóstolok, nem érdekel mi van ráírva, nem márkát választok."

 

Juhász Krisztián: "A mostani borfogyasztók vékony rétege iszik szerintem címkét."

 

Tálos Attila: "A kérdés nehezen megválaszolható, annyi palack fogy, annyi történet van a borok körül. A mai korszellem a kicsi, a természetes, a nem tökéletes, de emberi. Ez sokkal hangosabb, mint ami a számokban látszik. Mellette erősödnek a nagy klasszikusok, Rioja, Toszkána, Bordeaux. A gazdasági válság után ezek megerősödtek, kicsit kirostálodtak a kvázi márkák. Fontosak a poénok, az új, furcsa címke és lezárási mód. Erre mindig van vevő, de ezek rövid ideig tartanak, jön a következő poén. És van egy nagy kereslet az olcsó de tisztességesen megcsinált iránt."

 

Fiáth Attila: "Címkét iszunk, a fiatalok szinte csak címkét isznak, de nem a sznob értelemben. A természetes bor, a kénmentes bor, a kis pincészet, ez mind címke, nem tartalom. A kézműves bor is egy címke volt, nem a minősége adta el, hanem a kézművesség ténye. Az lesz sikeres, aki jó sztorit épít fel. Nem dughatjuk a fejünket a földbe, távolról sem csak a beltartalom számít manapság, ezt tudomásul kell venni."

 

 

---

 

09:10 A második nap első előadója Fiáth Attila volr, aki a Magyar borvidéki jó gyakorlatok fókuszban a kereskedelem és vendéglátás címmel tartott előadást. A második nap első blokkja a kereskedelem és vendéglátás témakörét járta körbe. 

 

Mint Fiáth Attila elmondta, a szervezők részéről a felkérés arról szólt, hogy a bor, a gasztronómia, a turizmus és a kereskedelem összefüggéseiről beszéljen.  Kezdésként egy Chateau Pedesclaux 2009 és egy Chateau Mouton Rotschild 2009 képét vetítette fel, és megkérdezte, mi a különbség közöttük. A közönség soraiból érkezett a válasz: "Félmillió forint". Fiáth Attila ezután elmesélte, mit kell tudni a két borról: 2012-ben a Decanter tesztjén 95 illetve 96 ponttal végeztek. Az előállítási költségben 3-5 euró különbség lehet közüttük. Mégis, egy palack Mouton áráért 2012-ben, a teszt előtt 3 rekesz, azaz 36 palack Pedesclaux-t lehetett venni.

 

Ezután egy szerinte nagyon találó idézettel folytatta, miszerint "a bor az elmúlt 30 évben többet változott, mint az előző 1000-ben". Ehhez ő még annyit tett hozzá, hogy szerinte a következő 10-ben többet fog változni, mint ez elmúlt 30-ban. "A bor már nem csak az étkezés kiegészítője, a borra önmagában figyelünk, divat lett a borhoz érteni, beszélni róla, kóstolóra járni. Ez érdekes dolgokhoz vezet." 

 

Ezután az utóbbi idő főbb változásait vette sorra. "Korábban a tradicionális bortermelő országok megitták a saját boraikat. Még az is ritka volt, hogy Burgundiában valaki bordeaux-i bort igyon. Nem volt szükség marketingre. Aztán megjelentek termelőként az újvilági országok és teljesen más kínálatot teremtettek. Felírjuk azóta a címkére a szőlőfajta nevét, ez sem volt addig jellemző. Európa belátta, ehhez igazodnia kell. További változás, hogy szinte körzővel vonalzóval tervezett borok lepték el a piacot. Megjelentek később az új újvilági országok, Kína, India. Hatalmas keresletet generáltak, majd termelés oldalon is előretörtek." 

 

Hozzátette, a fogyasztói oldalon is megjelentek olyan új országok, ahol gyakorlatilag nincs bortermelés: Benelux országok, Skandinávia, részben Nagy-Britannia. "Mivel nincs termelés, nincs érzelmi kötődésük a borhoz, ők élményt várnak, ráadásul mindig másmilyet. Mindig az újdonságot keresik. Ebből az következik, hogy folyamatosan változnak a stílusok, mert változnak az igények. Nem lehet egy szőlőfajtába, stílusba beleragadni. Tipikus példa a merlot. Előbb születik egy könyv, hogy a merlot a legegészségesebb, abban van a legtöbb antioxidáns. Mindenki merlot telepít. 3 évvel később jön egy film, hogy a merlot nem jó bor, mindenki elfelejti és helyette a pinot noir-t emeli piedesztálra. Minden borász igyekszik átállni."

 

"A bor nemzetközi üzletté vált" - foglalta össze ezen a ponton Fiáth Attila az elhangzottakat. Ma a borok bőven több mint 50 százaléka már nem a termelési országban talál gazdára. Hibás felfogás lehet, hogy ha Magayrországon elfogy minden magyar bor, akkor nem kell foglalkozni az exporttal. Egyáltalán nem biztos, hogy egy adott szegmensben annyit termelünk, amennyire kereslet van. Csak akkor nem kéne exporttal foglalkozni, ha mindenki ugyanarra az egyféle borra vágyna. 

 

 

"Azt gondoljuk, minden rendben van, de semmi nincs rendben. Már 10 éve egyértelmű tendencia volt a pohárral rendelés. Az éttermekben is pohárral rendelnek szinte kizárólag. Egy szempont van, mit adunk pohárral. Mindent kell pohárral is kínálni. Nem érdekes, milyen palackok fekszenek a pincében, csak az érdekes, mit lehet pohárral rendelni. A magyar gasztronómia erre még nem készült fel."

 

Elmondta, a magyar borászatoknak nem a mennyiségre kell rámenni. A nyugat-európai gasztronómia lehet a mi célunk, Kínában, az Egyesült Államokban nem igazán osztanak lapot egy-két elszigetelt kivételtől eltekintve. Nyugat-Európában van igazán esélyünk. A piaci sikerhez vezető úton a márkaépítés alapkövetelmény. "Sztori nélkül ma nem lehet bort eladni." A klasszikus dolgok már nem működnek, az kevés, hogy jó a bor. Mindenki tud ma már a technológiai fejlődésnek és a tudástranszfernek hála jó bort készíteni. Ki kell tűnni valamivel.

 

Mint mondja, ha a márkaépítésről beszélünk, mindenki a borászatra, mint márkára gondol. Jól felépített brandként a St. Andreát hozza példának. "Magában a névben is sokminden benne van, és mögötte az emberben is." Fiáth Attila azonban hozzátette, ezzel együtt borvidék szintjén is kell brandet építeni. Egy keretet ad a történetnek, sokkal több mindent vált ki az emberekből. A brand egy érzelmi kötődést alakít ki a fogyasztó és a termék között. Ez az egyetlen módszer, hogy magunkhoz tudjuk kötni a fogyasztót. Máshogy nem lehet, mert a fogyasztó nem lojális a bor esetében, bátran nyúl egy polccal odébb, ahol lehet, hogy külföldi bor van.

 

Állítása szerint mindez felértékeli az úgynevezett origo kóstolók jelentőségét, ahol nem a legjobbat keresik a bírálók, hanem azt a stílust, amit a leginkább társítunk a névvel. "Jó példa a Balaton Bor, ami egy közös stílust, közös árfekvést jelent. Ma már az egyik legjobb boros brand hazánkban. Azt keressük vele, ami legjobban kifejezi azt az életérzést, amit beleképzelünk a Balaton Borba."

 

Eddig Magyarországon különböző szőlőfajtákból próbáltak brandet építeni, de a piac változása miatt életveszélyes mindent felrakni egy szőlőfajtára. "Egy pillanat alatt változhat a piac, ezért ez veszélyes. Azt gondoltuk, hogy az Irsai Olivér magyar, erre Dél-Afrika felfedezte magának és telepített 6000 hektárt. A furmintot ugyanígy veszélyes kiemelni és mindent rá feltenni."

 

Az exporttal kapcsolatban Fiáth Attila elmondta, nem érdemes horribilis, akár állami pénzeket tenni arra, hogy megpróbáljuk bebizonyítani, mi csináljuk a világ legjobb borát. Ez nem reális célkitűzés. "Nem ez a kitörési lehetőség. A leghatékonyabb stratégia, ha a bor, gasztronómia, turizmus hármas egységében gondolkodunk, ebből hozzuk ki a legtöbbet. Legyen minden régiónak egy nagy mennyiségben, stabil minőségben előállított alapbora, hozzá megfelelő gasztronómia és vendéglátás. Akkor idejön a külföldi és megissza a bort és ha hazamegy, újra rendel belőle, mert beleszeretett. Ez sokkal hatékonyabb stratégia."

 

Mint elmondta, a HNT és az MTÜ közreműködésével létrejött magyar bor értékpiramisa adja a keretet ennek az egsz törekvésnek. Hozzátette, a piramisokat régiós szinten is meg kell alkotni, Balaton ebben is élen jár (BalatonBor - Csopaki bor - dűlős borok). A piramist alulról kell elkezdeni építeni. A piramis csúcsa a tokaji aszú, amit az egész világon ismernek, oktatják.

 

Fiáth Attila előadását azzal zárja: "A borral romantikus asszociációk jönnek elő, de a bor kőkemény üzlet. A magyar bor szerethető, szeressék, és ne csodálják."

 

 

---

 

A  nap végén Elizabeth Gabay Master of Wine röviden összefoglalta a Borászportálnak a gondolatait az első nap hallottakról: "Fantasztikus kezdeményezés rengeteg jó témával és gondolattal, amik tovabbi beszélgetéseket, kérdéseket generálnak. Ezért is számítottam arra, hogy bortermelői oldalról még többen fognak eljönni, mert nagyon hasznos számukra ez a konferencia."

 

---