Ezen a nyáron egymás után rendezték a borfesztiválokat a magyar tenger partján. Magunk részéről az augusztus elején rendezett lellei borfesztiválra látogattunk el. A Lellei Borhetet idén már 17. alkalommal rendezték meg. A tíz nap alatt mintegy 20 dél-balatoni pincészet 150 féle borát kóstolhatták a lellén nyaralók.
A borfesztiválon a Balatonboglári borvidék borait ismerhette meg a nagyközönség, mely természetesen a Balatonnál nyaraló hazai és külföldi borkedvelőkből állt. A közönség természetesen nem tipikusan a szakértő borfogyasztók közül került ki, ám ez nem is olyan nagy baj. A balatoni borfesztiválok a nyaralókhoz: a hétköznapi borfogyasztókhoz, vagy éppen a borokkal csak ismerkedőkhöz viszik közel a magyar bort, ebben az esetben a dél-balatoni bort.
Ugyanis bár a fesztivált a turistákra utazó kirakodóvásár kísérte, a borok frontján rendben volt minden. Kizárólag a dél-balatoni régió termését ismerhette meg a borfogyasztó, nem voltak messzi tájakról hívott termelők, a borvidék nagyon okosan önmagát igyekezett bemutatni. A tíznapos fesztiválon elsősorban folklorműsorok színesítették a borkóstolást. Késő esténként persze már a populárisabb zenékre mulattak a Lellén nyaralók.
A nyári kánikulában sokkal inkább a jól behűtött fehérborokra szomjaztunk. A Garamváry Pincészet legfrissebb tételei közül a prémium kategóriás (Garamvári szelekció) fehéreket kóstoltuk végig. Nekünk 2008-as Pinot gris tetszett leginkább. Az irsaival sem volt semmi baj, sőt túságosan is hozta behízelgő stílusát. A nagynevű pincészet chardonnayja és sauvignon blanc-ja viszont egészen középszerűnek tűnt.
A Garamváry pezsgőkínálata is üdítő a hazai piacon. Főleg hogy valóban jól behűtve, megfelelő hőfokon kínálták a balatoni kánikulában. Lehet ennél kellemesebb hűsítőt elképzelni? Egyetlen bökkenő, ha a hasonló árban a hazai kereskedelemben már széles körben kapható Freixenet cava-ival (így nevezik a spanyol pezsgőt) vetjük össze - nem minden Garamváry pezsgő állja a versenyt.
A Balaton, északról nézve - fotó: Nyulasi Gábriel
Bujdosóék korábban kóstolt 2006-os kései szüretelésű traminijét ezúttal hölgy ismerőseimmel is megkóstoltattam, akik megesküdtek: soha nem fognak mást inni. Mikor a pincészet másik kései szüretelésű borát, a könnyedebb, félédes Zenitet is megmutattam nekik, meginogtak. A reduktív eljárással készült bor valóban szépen őrizte meg a szőlő természetes íz-, és illataromáit. Mézes-virágos illata a virágzó szőlőskertek képzetét kelti. Jó savainak köszönhetően pedig egyáltalán nem mondható sziruposnak. A 2006-os tramini nagyágyú mellette, jóval töményebb, mindenből több van neki, akár egy nagytestvér áll mellette. Ilyen bort nem minden évben készítenek a pincészetben, ez már az évjárat függvénye. 2006 kedvező konstelláció volt. A szőlő olyan szépen beérett, hogy botritiszes jegyek is fellelhetők a borban - mintha Tokajban járnánk.