Az új törvény olyan mélységű változásokat hoz a hegyközségi szervezetek életében, amelyhez csak a megalakulásukkor tapasztalt változásokhoz hasonlíthatók. A változások a hegyközség területét, tagságát, tisztségviselőit, tevékenységeit egyaránt érintik. Az új törvény célja Tiffán Zsolt országgyűlési képviselőnek, a törvény benyújtójának, szavai szerint az volt, hogy a hegyközségi szervezetek a mai gazdasági kihívásoknak, a változó jogszabályi környezetnek minél teljesebben meg tudjon felelni.

A leginkább érezhető és mélyreható változás az új törvényben a szavazati rendszer átalakítása és az erre épülő teljesen új érdekképviseleti rendszerre vonatkozó szabályok. Az új törvényben a hegyközségi tagok alapvetően szőlőültetvényük területe alapján kapnak szavazati jogot (hektáronként egy szavazat). Azoknak a borászati termelőknek, akiknek nincs az adott hegyközségben területük, de tevékenységüket a hegyközség területén végzik, azok 1 szavazattal vehetnek részt a közgyűlésen. Egy tag az összes szavazat legfeljebb 10%-át birtokolhatja.

Az új szavazati rendszerre épülő érdekképviselet az Európai Unió jogszabályaiban egyre erősebb jogosítványokat kapó szakmaközi szervezetek struktúrája alapján történik. A szőlőtermelők és a bortermelők külön szekciókat alakítanak. A szekciókra épülve alakul ki a szakmaközi döntési rendszer, amely a különböző érdekekkel rendelkező szekciók konszenzuskényszerét teremti meg.

Az új érdekképviseleti rendszer lehetőséget ad az ágazati döntések hosszú távú, kiegyensúlyozott megalapozására.

A hegyközségek olyan köztestületek, ahol a közigazgatási és önkormányzati (érdekképviseleti) feladatok egyaránt megjelennek. A szőlő-bor ágazat az egyetlen olyan mezőgazdasági ágazat Magyarországon, amelynek törvényben szabályozott, nem kormányzati szervezet alá rendelt, hanem önálló szervezete van. A törvényben rögzített jogosítványok egyedülálló lehetőséget biztosítanak a hegyközségek számára az ágazat mindennapi életének hatékony szervezésére, az ágazattal kapcsolatos döntésekbe történő beleszólásra.

A két funkció egy szervezeten belül akkor tud megfelelően működni, ha ezek a kérdések jól elhatárolódnak egymástól. Az új törvény megszünteti a hegybíró és a tagság közötti függelmi viszonyt, és erősíti a hegyközségi elnökök szerepét. A hegybíró a hegyközség közigazgatási ügyeiért felelős, míg az elnök a hegyközségi érdekvédelmi, érdekképviseleti ügyeit látja el. Az elnök tevékenysége a hegyközség közgyűlése alá van rendelve, míg a hegybírók kizárólag a nemzeti tanács főtitkárától fogadhatnak el utasítást.

Az új eredetvédelmi szabályok a hegyközségi tanácsok számára határozták meg a termékleírásokkal kapcsolatos legfontosabb feladatokat. Az új törvény megerősíti a tanácsok jogosítványait a termékleírásokkal kapcsolatos kérdésekben. Újdonság, hogy az elmúlt évtizedben megalakult borvidéki régiók számára is megteremti a törvény a hegyközségi rendszerbe történő betagozódást. A borvidéki régiók eddig nem rendelkezhettek olyan hegyközségi háttérrel, mint a borvidékek, így a régió sajátos érdekeinek érvényesítése, képviselete sem valósulhatott meg olyan szinten, ahogy ez a borvidékek esetében eddig is adott volt. Az új szabályok lendületet adhatnak a régiók ügyeinek magasabb fokú szervezéséhez.

Az új törvény rendelkezik a hegyközségi rendszer teljes tisztújításáról is. Az új összetételű közgyűlések egyik fontos feladata, hogy az összes hegyközségi tisztségviselőt újra megválasszák. A kötelezettség mellett most van lehetőség új alapszabály megalkotására, a hegyközségi feladatok és feladatvégzés újragondolására.

Az új törvény a hegyközségek számára számos új lehetőséget biztosít, amelyhez a szabályozás csak forma. A hegyközségek – a szőlőből és a borból élők – feladata az új keretek tartalommal való kitöltése.