Ugyanezt a kérdést tették fel egymásnak az ágazat európai szintű szakmai, valamint tagállami képviselői, és az Európai Bizottság vezetői egy magas szintű képviselőkből álló fórumon 2012 áprilisában. A telepítési tilalom lejáratának közeledtével (2015. december 31.) az összes bortermelő tagállam úgy érezte, hogy az EU borpiaca még nem érett meg arra, hogy a telepítés minden korlátja eltűnjön. A kérdéssel az Európai Parlament is foglalkozott több alkalommal. 

 

Az Európai Unió termelési potenciálja a szőlővel beültetett terület és a telepítési jogok összességéből áll. A szőlővel beültetett terület a tényleges szőlővel borított ültetvénynagyságot jelenti, míg a termelési potenciál egy olyan elméleti ültetvénynagyság, amely azt a lehetséges nagyságú szőlőfelületet jelenti, amely az összes telepítési jog felhasználása esetén létezne.

Az EU-ban a szőlővel borított területnek körülbelül 8%-át teszi ki a fel nem használt telepítési jogok nagysága. Ez körülbelül 300 000 hektár. A nagy bortermelő országok (Spanyolország, Franciaország és Olaszország) ebből 217 000 hektárral rendelkeznek. A hozzánk hasonló méretű bortermelő országnak, Ausztriának mintegy 10 000 hektár újratelepítési joga van. Magyarország is bőséges mennyiségű telepítési joggal rendelkezik, nem sokkal kevesebb, mint 10 000 hektár ültetvény telepíthető még az elkövetkező években. Kevés telepítési joggal rendelkezik például Görögország, amely gyakorlatilag termelési potenciáljának szinte 100%-án áll.

Az elmúlt évtizedben (2001-2011) 380 000 hektár ültetvényt vágtak ki az EU-ban, amelyből 161 000 hektár kivágása támogatással történt. Fontos megjegyezni, hogy a támogatással történő kivágást követően újratelepítési jog nem keletkezik. A támogatott kivágás az egész termelési potenciált csökkenti. Termelési potenciálunk 2004 óta 10 000 hektárral csökkent (93 000 hektárról 83 000 hektárra), azaz ennyit vágtunk ki támogatással.

A telepítési jogok szabályozása lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a telepítési jogok felhasználását területükön korlátozzák. A tagállamok jellemzően eredetvédelemmel rendelkező borok készítésére alkalmas ültetvények telepítésére engedik felhasználni azokat a telepítési jogokat, amelyeket értékesítés útján szereztek meg. Ezzel a korlátozással Magyarország is él.

A telepítési jogok szabályozása lehetőséget ad a tagállamok számára, hogy a megvalósuló telepítéseket ökológiai, tájvédelmi, vagy gazdasági szempontok alapján a kívánatosnak tartott mederbe tereljék. A szabályokat a tagállamok egyértelműen a magasabb hozzáadott értékű, hagyományokat ápoló, eredetvédelemmel rendelkező borok készítésére alkalmas ültetvények telepítésének ösztönzésére alkotják.

A rendelkezésre álló telepítési jogok nem feltétlenül használhatók fel a gyakorlatban. Jogilag ugyan rendelkezésre állnak, de nagy részük a termelők iratai között várják lejáratukat. Nagyobb telepítési jogmozgást a telepítési jogok nemzeti tartaléka tudná jelenteni, amely a fel nem használt jogokat hatékonyan és koncentráltan tudja elosztani. A hatékony jogtartalék rendszer a telepítési jogok szabadpiaci árát csökkenti, azzal, hogy telepítési joghoz könnyebben hozzá lehet jutni.

Olaszország, illetve Portugália egyes területein a telepítési jogokért hektáronként akár 20 000 Eurót is kell fizetni, míg máshol az ár még az 1 000 Eurót sem éri el. Magyarországon a telepítési jog árát jelenleg a 86/2009. (VII. 17.) FVM rendelet 12. § (5) bekezdése határozza meg. A szabályozás alapján a jogtartalékból kiadott újratelepítési jogért fizetendő ellenérték egységösszege legalább 20 000 forint hektáronként, de nem haladhatja meg a 150 000 forintot. Azok a telepítési jogok keresettebbek, amely alacsonyabb kataszteri pontértékű ültetvény kivágásából származnak. Ezeket a jogokat szélesebb körben lehet felhasználni, mivel a szőlőültetvények szerkezetátalakítási és átállítási támogatásának egyik követelménye, hogy a telepítési jog felhasználása esetén magasabb pontértékű területen valósuljon meg a telepítés (ültetvények áttelepítése). Minél magasabb egy jog kataszteri pontértéke, annál kisebb területen lehet felhasználni.

Látszólag az EU borpiaca stabilnak tűnik. Az európai borok exportja növekszik, amellett, hogy a termelés az EU-ban történelmi mélyponton van évek óta (160 millió hektoliter, míg 2004-ben 205 millió hektoliter volt). A telepítési jogok rendszere kezdetben csak a termelés mennyiségi korlátját töltötte be, míg ma a különféle tagállami szabályozásoknak köszönhetően erősen hatnak a borkínálatra, az eredetvédett borok termelési struktúrájának megőrzésére. A telepítési jogok rendszere így elsősorban az alacsonyabb árkategóriájú, vagy eredetvédelemmel nem rendelkező borok számára jelent a piacra való belépéshez korlátot. Az EU borpiacát egy jó termésű év még nem „tesztelte” le, így még nincs tapasztalatunk arról, hogy az EU borpiaca hogyan viselne el egy olyan évet, vagy éveket, amikor túlkínálat alakul ki a bel-, vagy akár a külpiacon.

Magyarországnak elsősorban belpiacai és meglévő exportpiacainak megtartása érdekében van szüksége arra, hogy a kínálat EU szintű növekedése ne kényszerítse a termelőinket termelésük csökkentésére.