A borászati termékek a nyilvántartás szempontjából más mezőgazdasági termékektől különböznek, amelynek több oka is van. A következő cikkekben a nyilvántartások és a kísérőokmányok szabályozásának teljes körét igyekszünk kellő részletességgel bemutatni.

A bor jövedéki termék

A borágazat adminisztrációja gyakorlatilag három jól elkülöníthető területet foglal magában. A jelentősebb adminisztrációs munka egyik része abból adódik, hogy a borászati termékek jövedéki termékeknek minősülnek. Ezt a tényt az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló 92/83/EGK tanácsi irányelv mondja ki. Az irányelv 7. cikke mondja ki, hogy a borra jövedéki adót kell kivetni. A kivetendő adó mértékét már egy másik irányelv tartalmazza. Az alkohol és az alkoholtartalmú italok jövedékiadó-mértékének közelítéséről szóló 92/84/EGK tanácsi irányelv alapján borra az adó minimális mértéke jelenleg 0, a tényleges adómértékről a tagállamok dönthetnek.

 

Az EU tagállamaiban a jövedéki adó mértéke egyáltalán nem egységes, a 28 tagállamból 12-ben 0-nál magasabb összegű jövedéki adót alkalmaznak a borra. Az adót alkalmazó tagállamok közül Franciaországban a legalacsonyabb ennek mértéke: 3,72 EUR/Hl, míg a legmagasabb adót Írország alkalmazza, ahol az adó 424,84 EUR/Hl. Ezen kívül a bort forgalmi adó is terheli, amely tagállamonként szintén különböző. A legjobban a luxemburgi fogyasztók járnak (valószínűleg az alacsony adómérték is hozzájárul ahhoz, hogy az Európai Unión belül Luxemburgban a legmagasabb az egy főre jutó borfogyasztás), mivel a 0 jövedéki adó mellett a bort csak 12%-os forgalmi adó terheli. A legrosszabbul az ír fogyasztók járnak, mivel a magas jövedéki adó mellett 23%-os forgalmi adót is fizetniük kell, ha bort vásárolnak. A forgalmi adó mértéke egyébként jellemzően 19 % és 25 % között mozog a tagállamok többségében; a legmagasabb forgalmi adót a magyar fogyasztók fizetik a bor után, 27%-ot.

A bor előállítási folyamatát is nyomon kell követni

A jövedéki nyilvántartás mellett a bort előállítóknak szakmai nyilvántartást is kell vezetniük. A szakmai nyilvántartási kötelezettségre vonatkozó részletes szabályokat a 436/2009/EK rendelet tartalmazza. Korábban ez a kérdés tagállami hatáskörben volt. A rendelet preambuluma szerint annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok a nyilvántartásokra támaszkodva hatékonyan felügyelni tudják – különösen a különböző tagállamok szóban forgó hatóságai közötti együttműködés során – a borászati termékek mozgását és tárolását, helyénvaló a nyilvántartás vezetésére vonatkozó szabályokat közösségi szinten harmonizálni.

A szakmai nyilvántartás célja, hogy a különböző borászati műveleteket időrendben nyomon lehessen követni.

Lényeges változást jelentett az új eredetvédelmi szabályozás is

A borászati termékekre vonatkozó új eredetvédelmi szabályok lényegesen megváltoztatták az adminisztrációs munkát is. A borágazatban bevezetett új szabályok mintáját az élelmiszerekre már korábban is létező eredetvédelmi rendszer adta. Ennek lényege, hogy az eredetvédett termékek előállítási szabályait termékleírások foglalják össze. Egy eredetvédelemmel rendelkező termék forgalomba hozatalának feltétele, hogy az arra feljogosított hatóság vagy az erre kijelölt szervezet megállapítsa és igazolja, hogy a termék jellemzői kielégítik a termékleírásban foglalt követelményeket.

A termékleírásokban rögzített követelmények igazolásához számos ponton szükséges ellenőrzés, amelyhez az adminisztrációs munkát el kell végezni. Ezek a feladatok nyilvánvalóan többletterhet jelentenek azon vállalkozások számára, amelyek eredetvédett borászati termékeket készítenek.

Fontos a piaci folyamatok nyomon követése is

A borpiaci reformig (2008) az Európai Bizottság kezében komoly eszközök voltak a borpiaci problémák kezelésére. Ezek a lehetőségek a reform hatályba lépésével fokozatosan megszűntek. Ma már csak a tagállamok számára állnak rendelkezésre piackezelési intézkedések, de azok hatása is erősen korlátozott. A reform előtt ezért teljesen érthető volt a piaci folyamatok szoros nyomon követése. A reform ebben a kérdésben nem hozott egyszerűsítést. A termelők közösségi jogszabályok alapján teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettségei összetettebbé, részletesebbé váltak.

Az adatszolgáltatás teljesítését nehezíti, hogy a különböző jogszabályok által előírt kötelezettségek közösségi szinten nincsenek összehangolva (pl: szakmai adatszolgáltatás, statisztikai célú adatszolgáltatás). Az egyes adatszolgáltatások adattartalma, a felhasználás módszertana egymástól több ponton is eltérő.

A fentiekből is látszik, hogy a termelés megkezdésétől a késztermék piacra kerüléséig jelentős mennyiségű adminisztrációs kötelezettségnek kell megfelelni. A tagállami szabályozás ezeknek a terheknek az ésszerű és a lehető legegyszerűbb teljesítését igyekezhet csak megteremteni.