Kétlaki borászatot visz a Hetényi család, hisz’ míg a szőlőik a Szekszárdi borvidéken, addig a borászati központjuk, ahol a feldolgozás és a hozzájuk érkező borturisták vendéglátása és elszállásolása történik, Mecseknádasdon, tehát a Pécsi borvidéken található. Szőlőterületeik egész pontosan a Várdomb és a szálkai elágazó között, Decs-Aranyhegyen, valamint Alsónána-Kürtöshegyen futnak fel a domboldalakra. Hegyeket itt ugyanis csak a földrajzi elnevezésekben találni, mivel a tengerszint feletti magasság csupán 170-180 méter. A talajszerkezetben főként pannon homokkal kevert löszt, barna erdőtalajt találni, de 30%-ban mész is előfordul a rétegekben. Hetényiék integrált gazdálkodást folytatnak, boraikat a legkevesebb emberi beavatkozás útján készítik, melyekről később ejtenék szót, kóstolási jegyzetemben.

Előbb ugyanis Hetényi Emesét mutatnánk be olvasóinknak, aki a birtok körüli teendők elvégzésén túl szinte minden idejét a motorozásnak szenteli, párjával együtt. Az ifjú borászhölgy a Borászportál szponzorától, a Hondától kapott kölcsön egy egyhetes, közel kétezer kilométeres ausztriai túrára egy VFR 1200 FD-t, méghozzá a 2012-es kiadást. Emese Keszthelyre járt iskolába, gazdasági agrármérnöknek tanult. Akkoriban még leginkább a lovak felé húzta az állat- és természetszeretete, de hamar belátta, a családi vállalkozás adta feladatok mellett egy saját lovarda felhúzására és életben tartására jelenleg nemigen jutna ideje. „Azt szokták mondani, a ló akkor is egyen, mikor nem megyen. Így aztán ezt a tervemet elnapoltam, s előrukkoltam édesapámnál azzal az ötlettel, hogy nekem nagymotorra kellene egy jogsi. Ő erről hallani sem akart először – meséli Emese.  Folyamatosan kellett puhítgatnom. Végül abban állapodtunk meg, a ’B’-s jogosítványban még segít anyagilag, az azt követő fokozatok megszerzését viszont nekem kell finanszíroznom.”

Miután a nagymotoros jogosítványát megszerezte, Emese még két motorra is összespórolt. Egy 600-as, meg egy 1000-es Yamahára. „Szeretem őket, teljesen hozzám nőttek már. Azon viszont napok óta gondolkodom, hogy kéne a Hondával megboltolni ezt az 1200-ast” – mondja nevetve.

Tesztbeszámolóját rögtön azzal kezdi: „személyes kihívásnak éreztem, hogy a ’majrécsíkot’ lentebb koptassam. De, hogy miért ezt választottam a tesztelhető gépek közül? Az én olvasatomban egy motor legyen nagy köbcentis, ne kelljen forgatni, de ha mégis, akkor menjen, mint az ágyúgolyó. Olvastam róla teszteket is, és ezt a duplakuplungos okosságot (DCT – Dual Clutch Transmission – a szerk.) mindig is ki akartam próbálni. Az automata-üzemmódok használatakor indulásnál mindig a ’D’ aktiválódott, ami egy visszafogottabb, túraspecifikus üzemmód. Ilyenkor, amikor csak lehetett, felváltott a motor, mert tudta, hogy számára mi az optimális fordulatszám és sebességfokozat az üzemanyagkíméléshez. Gyorsításnál gondolkodott, hogy visszaváltson-e, de nem tette, mert volt benne elég erő az előzéshez, pláne egy személlyel. Sportfokozatban ugyanúgy a motor váltott a pilóta helyett, de a menetdinamikától függően sokkal magasabb fordulatszámig engedte kipörgetni a motort mielőtt feljebb kapcsolt volna – itt a dinamizmus a fő vezérlőelv. A harmadik lehetőség elsőre szokatlan volt - manuálisan vezéreltem a váltót, de lábváltó helyett gombokkal úgy, hogy közben nem kellett kuplungot használni (a motoron nincs is kuplungkar se váltókar), mindeközben az elektronika folyamatosan figyelt, s ha túlságosan lelassultam, visszaváltott helyettem, nehogy lefulladjon. Nekem ez a lehetőség tetszett a leginkább; főként manuálisan váltogattam.”

Bár a VFR 1200 FD sebességfokozatai gombokkal vezérelhetők, lehet kapni hozzá kiegészítő felszerelésként hagyományos váltókart lábhoz, de Emesének pont az tetszett, hogy „szűk ívekben, balra döntve a motort nem kellett a váltókar alá nyúlni, hanem kigyorsításkor simán fel lehetett váltani a gombokkal.” Az automatika egyébként a városban is nagyban segítségére volt, hiszen így sokkal egyszerűbb vele megbarátkozni a kezdetekben. „Ha erősen, de érzékletesen szeretném kisarkítani, akkor azt mondhatnám, városban a ’D’ fokozattal egyfajta nagyrobogóként funkcionál a VFR 1200 FD.”

Persze a kérdés rögtön felmerülhet, hogy egy 170 lóerős sport-túra motornak ki a célközönsége automata váltóval? Az erőteljes, 1200 köbcentis, V4-es motor alacsony fordulatszámon ad le nagy nyomatékot, míg a programozott üzemanyag-befecskendező rendszer (PGM-FI) okán egy tank már 300 kilométer megtételére is elegendő. A szériafelszereltségnek számító kipörgésgátló stabilabbá és megnyugtatóbbá teszi a motorozást, a vákuumformázott dupla ülés pedig valódi kényelmet biztosít. Ezekkel a tulajdonságokkal egyértelműen a negyven pluszos korosztályt szeretné megszólítani a Honda. Van ugyanis a motoros társadalomnak egy olyan rétege, amelyik CBR 600 RR-en, vagy főként a CBR 1000 RR-en nőtt fel, és eljutott egy olyan érettségi szintre, mikor már picivel komolyabb technikával rendelkező, elegáns motorra vágyik, de ugyanúgy igényli a lóerőt, az energikusságot.

Ezzel együtt a huszonéves Emese egyáltalán nem idegenkedne egy ilyen járműtől, mint bevallotta, de ezt csak úgy halkan említette meg, nehogy húszéves Yamahái meghallják. :)

Míg Emese a motoros élményeiről mesélt a stáb egyik felének, a másik bőszen kóstolgatott. Hetényiék a kénen kívül nem használnak semmit a borkészítés során. Igyekeznek kerülni a fajélesztők használatát, 80%-ban ez sikerül is. Ha hidegen erjesztenek – mert, mondjuk, a magas alkoholt szeretnék moderálni – akkor persze kénytelenek nem vadélesztőt használni, de tápsót akkor sem adnak a musthoz. Az összes fehérboruk, rozéjuk és sillerük (mind száraz) tartályban készül az aromaprofil mennél gyümölcsösebbé tétele okán, hordóban erjeszteni és érlelni csak a vörösbort szokták.

Halványsárga megjelenés zöldes reflexekkel. Illatban sárga szirmú virágok és trópusi gyümölcsök, főként mangó jegyei jelentkeznek. Vékony, kecses teste mellé élénk savak, visszafogott alkoholosság társul, kellemessé, könnyen fogyaszthatóvá téve a bort. Egy korrekt Irsai, amelynek parfümössége nem válik tolakodóvá.

Közepesen tónusos citromsárga színnel olajos, kellően tartalmasnak ígérkező bor tapad fel a pohár belső falára. Illatprofilját a hántolt napraforgómag és a reszelt mandula jegyei uralják, némi floralitás kíséretében. Tüzes, 14%-os alkoholja illatban hoz egy édeskés hangulatot, ami a kortyban is szépen visszaköszön mandula és fehérhúsú gyümölcsök környezetében. Közepes testét kellemesen élénk savak támasztják, ritmust és üdeséget adva így a kortynak.

Halványcitrom színű bor, melyből elsőre pattintott köves jegyek szállnak fel, kis szellőztetéssel azonban érkezik a mélyebb rétegekből némi piros almás, kőporos egyveleg is. A korty az ásványokról és a lendületes savakról szól, amelyek a citrusos aromákat teszik intenzívebbé a lecsengésben. Egyszerű, egyenes, de tartalmas bor, 13%-os alkohol-térfogatszázalékkal.

Halvány hagymahéj megjelenés rózsaszín reflexekkel. A bor fajélesztő nélkül készült, ennek megfelelően a buta tutti-fruttis/epres-málnás/turbórágós jegyek nem is találhatók meg az aromaprofilban. Visszafogott, autentikus, egyedi illat bontakozik ki. Rozéhoz képest kicsit lassan nyílik, de ez nem hátránya, sőt, jelzi, természetes holmival van dolgunk. Egészen érdekes jegyek bukkannak fel szépen sorban: goyi, kőpor, pritamin paprika, cseresznye és talán egy kis fűrészpor. Ízében neutrális tisztaság jelentkezik, széles savakkal, egyensúlyos szerkezettel, s talán most először merem az ’elegáns’ jelzőt is használni egy rozé esetében. Sok rétegű ital, mely érzékeny orrot és türelmet kíván. Kijelenthetem: megtaláltam az ország egyik legjobb rozéját!

A borászat sillere 85%-ban kadarkából, 15%-ban kékfrankosból került házasításra, szintén fajélesztő nélkül, de ezt többször nem írom le, mert ez a jegyzetben felsorolt, összes borra áll. Egyébként hogy egy bor vadélesztővel készült, arról sokszor az tanúskodik, hogy elsőre visszafogott és kimondottan lassan nyílik. Másfelől pedig rétegzettséget és természetes aromákat mutat. E siller esetében ez somot, kis füstölt húst, barnuló almát és fekete cseresznyét jelent. Közepesnél vastagabb testét közepesnél intenzívebb savak boltozzák, melyet egy szikrázóbb, 14%-os alkoholjelenlét tesz gazdagabbá. Ízében is tartalmasnak bizonyul; sillerhez képest hosszú lecsengéssel örvendeztet, melyben érett szamócás, meggyes jegyek jelentkeznek, érintésnyi fűszerpaprika kíséretében.

Halvány rubinvörös, víztiszta szélű bor, a fajtára jellemző illatintezitással. A feketebors, rózsabors és érett cseresznye egyforma volumenű jelenlétére egy enyhe vizes földes, fűszerpaprikás ereszkedik. Közepesnél vékonyabbnak ható testét (valójában 31,5 g/l a szárazanyag-tartalma) pulzáló savak, egy hangsúlyosabb (13,5%) alkoholosság és egy friss, fanyarkás ízvilág díszíti. Míg a korty eleje inkább cseresznyés, addig lecsengésben savanykás erdei gyümölcsök jelentkeznek. Vidám, zamatos bor, a fajta minden szépségével.

Bíborkadarka és kékfrankos házasítása, melyben előbbi fajta színintenzitása átláthatatlan, mély tónusú rubinvörösre festi a bort. Illatban elsőre befőttes hangulat jelentkezik, mely néhány lélegzetvétel után kinyújtózik az illatskálán, s a faeper, az áfonya és a széna jegyeivel örvendeztet. Az élénk savak közepes(nek ható) testet támogatnak (a szárazanyag-tartalom 34,5 g/l), de az alkohol kissé kilóg a szerkezetből 14,5%-os volumene okán. Csersavai még zabolátlanok, konzisztenciája ennek megfelelően kissé érdes. Ízében áfonya, földesség és a tanninok fekete teás jellege örvénylik. Borult egyensúlyú, de izgalmas, egyedi karakterű bor, amely egyéniségét megint csak a minimális emberi beavatkozásnak köszönheti.

Közepes intenzitású rubinvörös folyadék a kékszirmú virágok olajos, esszenciális illatjegyeivel. A 14%-os alkohol ellenére a korty elegánsnak, szinte könnyűnek hat. A fűszerpaprika és a hibiszkusz aromái dominálnak ízben, hosszú lecsengésében viszont jelentkezik némi fanyar, áfonyás felhang is. Kiváló egyensúlyú bor, melyben a finom, érett tanninok kellemesen filmrétegezik ki az egész szájüreget.

Közepesen mély tónusú rubin megjelenés, érett feketeszedres és piros bogyós gyümölcsök illategyvelegével. Ez a kék florális világ itt is tetten érhető, egészen borszerűtlen, de lenyűgöző formában. A kőporos, vakolatos (vadélesztős) jegyek itt is észrevetetik magukat, de szellőztetéssel még egy kis céklatortás ízelítőt is kapunk. Széles savak, fiatal, de jó minőségű, közepesnél több mennyiségű csersav, intenzív savasság, nagy test és véget nem érő lecsengés ábrázolja karakterét. Ízképében a feketeszeder mellett goyit és érintésnyi fűszerpaprikát is kapunk. De kár, hogy ez az örömforrás hamarabb nem akadt az utamba...

Közepesnél mélyebb árnyalatú rubin szín, s elsőre egy zárkózottabb illatvilág jelentkezik. Pörgetés nélkül némi zavaró brokkolis aroma mutatja magát, de ahogy egyre több oxigént kap, úgy bontakoznak ki megnyugtatóan a cseresznye és az áfonya jegyei. Határozott savakat, fiatal tanninokat, közepesnél nagyobb testet, ásványos-gyümölcsös – amolyan köves-feketeszedres – lecsengést tapasztalni a kortyban. Még két évet minimum érnie kell.

*