Egyik legkedveltebb borvidékünkön nem csak beszélnek arról, hogy össze kell fogni a borászoknak a közös siker érdekében. Gere Andreával készült interjúnk első részében többek között a barátságról és a „Gere borélményről” beszélgettünk.
Sok hazai borvidéken beszélnek az összefogásról, arról, hogy csak együtt lehet sikereket elérni. Úgy tűnik, Villányban már előrébb vagytok, itt működik a közös munka. Van ennek néhány motorja, többek között ti is...
Szerintem az összefogás abszolút köthető Villányhoz. Nagyon jó, hogy más borvidékek is elkezdték ezt, ennek így is kell lennie. Nálunk ez nem egy új dolog. Apukánk generációjára is igaz ez, hiszen amellett, hogy állandó munkakapcsolatban voltak, mindig ott volt a jó barátság is. Minden esetben sikerült egy asztalhoz ülniük, és megbeszélni, mi legyen az irány, hogyan lépjenek tovább. Szerintem ez volt az egyik kulcsa annak, hogy Villány az elsők között tudott „kiugrani”.
Ez folytatódik, a fiatal generáció is együttműködik, mi is jó barátságban vagyunk egymással. Ez életre hívott szakmai alapokon nyugvó szervezeteket, és szükség is van arra, hogy tudatosan gondolkodjunk erről. Sokszor összeülünk, létrejött a Villányi Bormarketing Műhely, hiszen az itt történő dolgok kommunikációját is egy mederbe kellett terelni.
Hogyan működik ez a gyakorlatban?
Az egész mozgatórugója a borút egyesület, ez hívja össze időnként a mi kis csapatunkat. Ebben a munkában pincészetekből a fiatal generáció vesz részt. Nincsenek meghatározott időnként összejövetelek, inkább projekt szintű a dolog. Hogyha van valami esemény, vagy ki szeretnénk valami találni, leülünk, és összedugjuk a fejünket.
Egyébként ez viszonylag sűrűn megtörténik, havonta egyszer szinte biztosan, továbbá az egyes események, mint például a rozémaraton, Bordó Blend, stb. alkalmával.
Villányban van több nagy név, amelyek egymás konkurenciáinak is tekinthetők, még, hogyha nem is tekintenek a másikra így. Működő modell, hogy ha valaki jól érzi magát a Bocknál, akkor visszajön a Geréhez, utána pedig ellátogat a Polgárhoz, vagy a Malatinszkyhoz? Tudjátok így „passzolgatni” a vendégeket?
Abszolút. Ez így működik. Amikor nálunk esznek, akkor ajánljuk, hogy holnap menjenek el a Bockhoz, stb., és persze ez kölcsönös.
Ezt a részt majd aláhúzzuk, és mutogatjuk majd néhány másik borvidéken…
Igen, több helyen mondják, hogy ez így működik, de a vendégektől sok esetben azt halljuk vissza, hogy valójában mégsem. Nálunk ez szerencsére maximálisan így van, hiszen az a jó, hogyha a vendég, egy színes képet kap a borvidékről. Legyen élmény a látogató számára, hogy itt van Villányban, és ez kötődjön több mindenkihez.
Akkor bizonyára meg tudjátok jól tölteni mindegyik időszakot. Mikor van az igazi szezon?
Nekünk a fő szezon az ősz. Akkor rengeteg vendég van. Amikor elindul a szüret – augusztus 20. után –, megindul az élet, onnantól kezdve nagyon sokan jönnek egészen év végéig. Az év eleje ismét csöndesebb, ahogy pedig beköszönt az első szép idő, akkor újra több a vendég. A nyár kicsit visszafogottabb. Villány a testesebb vörösborairól híres, amiket 30 fokban kevésbé fogyasztanak az emberek. Érdekes egyébként, hogy nyáron több külföldi érkezik.
A borvidék próbálja úgy szervezni a programokat, hogy minden évszakra jut egy fesztivál – télen van a Vince-napi program, tavasszal a Borzsongás, nyáron a Rozémaraton, ősszel pedig a vörösborfesztivál.
Immár elég szerteágazó a Gere cég. Van a borászat, az étterem, a borhotel… Bemutatnád egy kicsit a céget, hol, hányan dolgoznak?
Mi is a karácsonyi partin szoktunk meglepődni, hogy mennyien is vagyunk. Olyankor mindenki egy helyen van… Nálunk most körülbelül 70 ember dolgozik, ebből nagyjából 30 a pincészetben, majdnem 40 pedig a szállodában. A hotel most bővült, 34 szobánk van, ehhez csatlakozik a wellness rész és az étterem. A 4 csillagos szintű szolgáltatáshoz jelentős személyzet kell.
Tulajdonképpen nekünk a szálloda – csúnya szóval élve – egy „marketing helyünk”. Komplex Gere borélménynek nevezzük azt, amit ott nyújtani szeretnénk a vendégeknek. Egy életérzést, amiben benne van minden, az ahogy mi a gasztronómiát elképzeljük, amilyen miliőben bemutatjuk a borainkat. Emellé pedig jönnek a kényeztető dolgok, a wellness, ahol szintén próbálunk valami nagyon egyedit nyújtani, saját szőlőmagra, szőlőmagolajra épülő vinoterápiás kezelések formájában.
Mindzeken keresztül a vendégnek lesz egy személyes élménye, és legközelebb már ezzel a töltettel veszi meg például Budapesten egy borszaküzletben a borainkat. Ez a plusz nagyon fontos.
Emellett pedig a gasztronómia részét is szeretnénk „finomra hangolni” olyan formában, olyan formában, hogy ne fehér kesztyűs, de ugyanakkor mégis elegáns vendéglátást nyújtsunk, kifinomultabb konyhával, és a régi ételek újragondolásával.
Ahhoz, hogy a vásárló komplex borélményt kapjon, szerintem nagyon fontos, hogy társítani tudjon a bor mellé egy arcot. Bizonyára te is és édesapád is rengeteget utaztok kóstolókra, fesztiválokra, borvacsorákra.
Apa megállíthatatlan. Nagyon lendületes, és erre szükség is van. Persze megvannak a kulcsembereink. Van egy jó szőlészünk, egy jó borászunk, egy kiváló kollégánk, aki irányítja a munkálatokat például a palackozáskor. Tehát egy remek csapattal dolgozunk – ők nélkülözhetetlenek, hiszen rengeteget vagyunk úton.
Édesapa minden nap kimegy a szőlőbe, nekem sokkal inkább az adminisztratív része jut, tartom a kapcsolatot a kereskedőkkel, illetve a marketinggel foglalkozom. A szállodában is minden nap jelen vagyunk, hogy üdvözöljük a vendégeket, stb. Most épp abban az időszakban vagyunk, hogy el kell kezdeni kóstolgatni és összeállítani a borokat. Emellett nyilván sok vendég érkezik borkóstolóra is. Édesanyám egyébként főként a szállodában intézi az ügyeket, ő ott tartja rajta mindenen a tekintetét.
Változó és szerteágazó, hogy mikor milyen teendőnk van. Van, amikor egész nap Budapesten vagyunk megbeszéléseken, tehát színes a naptárunk, folyamatos a jövés-menés.
Interjúnk következő részében többek között a Villányi Francról, a Juniborról és a borvidék stílusváltásáról esik szó.