Rengeteg nekrológ olvasható a 91 évesen a napokban elhunyt Paul Bocuse-ről, minden séfek legnagyobbikáról. Ezek azonban aligha adják vissza, mekkora zseni is volt ő valójában. Vajon hogy kerülnek az eunuchok az asztalra? És mit gondolt a kímélő konyháról?
Fotó: grubstreet.com
Január 20-án 91 éves korában elhunyt a francia konyha talán legnagyobb alakja, a hazája és az egész világ gasztronómiáját forradalmasító nouvelle cuisine egyik létrehozója, a világ legnagyobb séfversenyének, a Bocuse d'Or-nak a névadója. (Bővebben a versenyről illetve a magyar sikerekről
itt olvashatsz.) Számos étterem felvirágoztatása fűződik a nevéhez, 1975-ben a séfek közül elsőként a Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagjává ütötték és még a Walt Disney-t is megihlette (róla mintázták a L'ecsó című filmben szereplő étterem alapítóját). Személyiségéről, megkerülhetetlen szakértelméről mindennél többet elmondanak a gasztronómiáról alkotott egyedülállóan markáns meglátásai, amelyekből 6 gyöngyszemet szedtük össze az alábbiakban.
Ha egy építész hibát vét, oda borostyánt ültet, hogy elfedje azt. Ha egy doktor hibát vét, arra a hibára földet szórnak, hogy elfedjék azt. Ha a szakács vét hibát, elfedi egy kis mártással és azt mondja, itt egy új recept.
Az élet túl rövid a kímélő konyhához és a diétához. A diétás ételek olyanok, mint az opera zenekar nélkül.
Az úgynevezett nouvelle cuisine sokszor azt jelenti, kevés étel a tányérodon, nagy összeg a számládon.
A kritikusok olyanok, mint az eunuchok: tudják, hogyan kellene, de mégse képesek csinálni.
Ha nem kóstolod meg a vajat és a tojást, nincs értelme Franciaországba jönnöd.
A mi kötelességünk, hogy értelmet adjunk a következő generációknak azzal, hogy megosztjuk velük a tudásunkat, tapasztalatunkat. Megtanítjuk őket az elvégzett munka örömére, a természet tiszteletére, ami minden élet forrása. Bátorítjuk őket, hogy letérjenek a kitaposott ösvényről, hogy soha ne elégedjenek meg azzal, ami van. És biztatjuk őket, hogy engedjék szabadon az érzelmeiket.
