.

A külföldiek Magyarországról alkotott képébe nem tartozik bele jellemzően, hogy hazánk bortermelő nemzet. Gál Helga külügyminisztériumi bor és gasztronómiai tanácsadó szerint ezen kellene elsődlegesen változtatni.

Gerendai Károly, a Pannon Bormustrát, a Gourmet Fesztivált szervező Sziget Szervezőiroda tulajdonos-ügyvezetője erre reagálva elmondta, hogy a nagy rendezvényüket, a Sziget fesztivált nem merik már magyar fesztiválként (csak „budapestiként”) reklámozni, mert a korábbi években, mikor nem így tettek, számos negatív visszajelzést kaptak az alapvetően hazánkkal szembeni negatív megítélésnek betudhatóan. Gerendai szerint „nem találtuk ki az országot, mint terméket”, s ez bizony kihat a magyar borokra is.

Alkonyi László szerint is „kultúrát kell csinálnunk”. Nem elegendő, hogy egy adott borvidék, nevezetesen Tokaj, melyhez a bor-szakújságíró rengeteg szállal kötődik, több száz éves múlttal rendelkezzék, azt a hagyományt életben is kell tartani. A legnagyobb probléma, hogy a fiataloknak ez miként legyen tálalva.

Pauli Zoltán, a Gere Pincészethez tartozó hotel vezetője szerint Villány húsz éve, heti hat és fél napban „csinálja” ezt a kultúrát fáradhatatlanul, szőlőből pincébe, pincéből étterembe, étteremből a vendégházba, hotelbe rohanva. Mint mondta, Villány egy sváb település, mely csak vasárnap este pihen el néhány órára; az ottani lakosok „magukkal hozott” szorgalma állította a borvidéket, annak hatékony borturizmusát egy sikeres pályára.

Rigler Zsolt bormarketing szakember, a Soproni Bormarketing Konferencia főszervezője azon a véleményen van, hogy a borszakértők szofisztikált borismereteit el kell juttatni a fogyasztói (befogadhatói) szintekre is, máskülönben a tudás zárva marad abban az elefántcsonttoronyban, amelynek ablakából az átlagos borfogyasztók szerint a bornsznobok integetnek kifelé.

Simon Péter kitért az előző évi közösségi bormarketing program hatásaira is. Mint mondta, az áruházakban végzett in store akciók mérhető bevételnövekedést okoztak. Kiemelte, hogy az AMC jelentős szerepet vállalt a külföldre irányuló marketingaktivitásokban is (düsseldorfi, londoni bor-szakvásáron történő kiállítás előkészítése), létrehozta a www.bor.hu weboldalt, saját műsort gyártatott a közszolgálati televízióra Borvacsora címen, mely 22 adásában mutatta be Magyarország 22 borvidékét ismert borászok szerepeltetésével, de indítottak (az éttermekkel közösen) az éttermi borfogyasztást népszerűsítő online kampányt is. Ezen felül három helyszínen tartottak a borfogyasztást népszerűsítő országos rendezvénysorozatokat; a felsoroltak összesen 375 millió forintba kerültek. 2012-ben még számos kisprojektet támogatott az AMC, számszerint 80 darabot.

A vezérigazgató-helyettes elmondta, hogy amelyik nemzet nincs kint a düsseldorfi ProWein szakvásáron, az majdhogynem olyan, mintha nem is létezne. Simon úgy látja, hogy a bordeaux-i nagy szakvásár és a londoni népszerűsége mára némiképp lecsökkent, szemben a távol-keleti kiállításokkal, melyek egyre látogatottabbak.

A közösségi források egységesen lesznek kezelve a többi termékpályáéval. Az olyan sikeres projekteket, mint a Kékfrankos Nyár, az Egri Csillag Fesztivál továbbra is támogatni fogják. Simon kijelentette, attól, hogy 2012-ben megszűnt a forgalombahozatali-járulék, mely a központi bormarketing büdzséjének alapját képezte, nem csökken a 2013-ban a közösségi népszerűsítésre fordítható összeg, az idén is nagyjából 300 milliót fog kitenni.

A 2013-as programelemek, melyek továbbra is a központi bormarketing-alapból kerülnek finanszírozásra

Simon Péter előadása az idei Soproni Bormarketing Konferencián is elhangzott. Az arról készült beszámoló itt olvasható.

A délelőtti előadások a tervezettnél hosszabbra nyúltak, így a délutáni bormarketing-blokk kezdete is csúszott.

A borágazatban olyan kommunikációs problémák vannak, melyeket leginkább csak Örkény tudott volna jól körülírni. Minden ágazati résztvevő mást és mást ért azalatt, hogy „termőterület”.Ugyanakkor azt sem tudjuk pontosan, mennyi a rendelkezésünkre álló szőlőtermő-terület, csak becslések állnak rendelkezésre. Én, ha hiteles adatokra van szükségem, felmegyek a Google Maps-re – mondta előadásában Jásdi István csopaki termelő, a Pannon Bormíves Céh elnöke. 

 

Magyarországon az 1997. évi CXXI. törvény (módosítva 1999-ben!) alapján 4 nagy szőlőtermő tájon 22 borvidéket tartunk nyilván.

 

A 22 borvidék között számos nagy hírű, a történelem során Európa-szerte ismert borvidék található, mint a kitűnő fehérbort termő Somlói, Badacsonyi, Tokaj-hegyaljai, Móri, Balatonfüred-Csopaki borvidék, valamint az elsőrangú vörösborairól híres Szekszárdi, Egri, Soproni és Villányi borvidék.

 

 

 

A táblázatból néhány fontos jellemző kiderül, például az, hogy a mai termő szőlőknek alig több mint fele tartozik valamely borvidékünkbe. Elszomorító az is, hogy a csaknem fél évszázados szünet után újra működő Hegyközségek adatai szerint a szőlőkataszterbe tartozó borvidéki termőhelyek alig egynegyedén (!) van jól vagy rosszul művelt szőlőültetvény. A minőségi előrelépés, az új családi vállalkozások sikereinek méltatása közben a szomorú tényről, a kistermelők egyre válságosabb helyzetéről és a szőlőterület fokozatos csökkenéséről nem szabad elfeledkeznünk.

***

Azt a nagyjából 1000 hektárnyi szőlőmennyiséget, melyből édes, félédes borokat készít az állami cég, integrációból szerzi. „Azokat a termelőket kell az integráció során megtartani, akik a

kereskedőház új minőségrendszerét hajlandók elfogadni” – mondta az elnök.

Tombor kitért arra is, hogy Tokaj-hegyalja maximális termőterülete hozzávetőlegesen 10 000 hektár, melynek ha minden részén minőségi borászkodás folyna, a világ rövid időn belül Champagne-al emlegetne bennünket egy lapon. Ma még Tokajban csak egy „szunnyadó lehetőséget” lát a borvilág. Ha egyáltalán látja. A tokaji bor ugyanis az – így Tombor –, melyet mindenki ismer a világban, de senki sem issza. Ha megkérdezünk egy külföldi borszakértőt, akkor minden bizonnyal tudni fogja, miről szól például az aszú, de könnyen lehet, hogy mivel az nem hozzáférhető a saját országában, nincs róla kóstolási tapasztalata. A kereskedőház a megújulással – nevezetesen, hogy az Év Bortermelője 2012 címet elnyert Áts Károlyt kérte fel főborásznak – ígéretet tesz arra, hogy borászatából a korábbinál magasabb minőségű borok fognak kikerülni a fogyasztók asztalára.

Tombor András nem reagált a Demeter Zoltán által felvetett, a minőségi kistermelők által nehezményezett édesített bor problémájára (melyről lásd az előző bejegyzést).

A tokaji édesített bor problémájáról itt olvashat bővebben.

***

Ha a tokaji borról azt akarjuk állítani, hogy az a világ legnagyszerűbb természetesen édes bora, akkor az előállítását szigorú szabályokhoz kell kötnünk. Ezek egyik legfontosabbja kell legyen, hogy az édesített, tehát a nem természetes úton cukrot tartalmazó borok eltűnjenek a borvidékről – mondta a borász. Reményei szerint a napokban újjá alakult tokaji hegyközségi rendszer meg tudja teremteni ennek az alapját.

 

Véleménye szerint minden borvidéknek fel kellene állítania a maga 12 pontját (nem azaonos a "Borászok 12 Pontjával"), a tokaji mintára, hogy a magas borminőséget a helyi adottságok figyelembevételével lehessen előállítani.

1. A borvidék kiemelt állami megítélése.
2. A borvidéki állami szerepvállalás újraértelmezése.
3. A szakigazgatási szerkezet átalakítása.
4. Az édesítési lehetőség korlátozása.
5. A termékkör egyszerűsítése.
6. A fajtakör bővülésének megállítása.
7. A tokaji pohár és az egységes szárazboros palack megalkotása.
8. Dűlőutak, esőelvezetők és kerékpárutak kialakítása.
9. Egyedi bormarketing kialakítása.
10. A kutatás és oktatás megújítása.
11. Az építészeti örökség védelme.
12. A teherforgalom átkelésének korlátozása.

***

Több borvidéket repültek be a szerzők, hogy a levegőből készíthessenek minél jobb illusztrációkat a könyvhöz, melyben százával szerepelnek részletes dűlőleírások, remélhetőleg közelebb hozva így a fogyasztót a termőterülethez - mondta előadásában a Nagy Magyar Boratlasz és a Borigo magazin főszerkesztője, Bányai Gábor Botond.

 

A főszerkesztő hozzátette: "A Borigo életében ez a másfél éves szerkesztőségi munka, az ország alapos (újra)bejárása különleges élmény volt; azt lehet mondani: visszahozta az életkedvüket. Mint utunk során láttuk, Magyarországon rengeteg olyan termőtáj van, amely ránézésre grand cru minőségű terület lehetne, ám elhanyagoltan a gaz, s nem a szőlő nő rajta. Megfogalmazódott hát bennünk, hogy ezen valamiképpen változtatni kellene; ennek érdekében egy kampányt lenne jó indítani. Ezek a területek nem fognak maguktól „betelepítődni”, „művelődni”, így a jövőben azon fogunk munkálkodni, hogy felhívjuk a borászok, szőlészek figyelmét e területek fontosságára."

***

 

Az eredetvédett bor magasabb minőséget képvisel, következésképpen magasabb ártartományban található (az ártöbblet egyrészt a plusz adminisztrációnak, másrészt a hosszabb érlelési időnek tudható be), ugyanakkor minőséget, hitelességet és karakterbiztonságot garantál a fogyasztóknak – mondta a konferencián Gál Péter, a Vidékfejlesztési Minisztérium Agrárpiaci Főosztály szőlő és borpiaci referense.

Előadásában Gál kitért arra is, hogy a jelenlegi termékleírásokban sok helyütt rosszul kerültek definiálásra a borok. Bemutatott három példát, ennek illusztrálásaképpen:

 

 

***

(A törvényi változásokat lásd Sztanev Bertalan előadásának kivonatában.)

„Az új hegyközségi törvény megteremti a szakmaközi szervezet alapjait; olyan problémát oldott meg a területalapú szavazati jog beiktatásával, melyet a szakma – vélhetőleg – nem lett volna képes áthidalni.” – Dr. Molnár Péter, a Vindependent elnöke

 

***

A közgyűlésen a szőlészeti termelőt a területi jelentésben szereplőültetvényének területe alapján minden megkezdett hektár után egy szavazat illeti meg azzal, hogy egy tag az összes szavazat legfeljebb tíz százalékát birtokolhatja. Akkor is, ha többre jogosult.

A hegybíró nyilvántartása alapján szőlőültetvénnyel nem rendelkező borászati termelőt egy szavazat illeti meg. Aki borszőlőt, mustot, illetve bort tovább-feldolgozási célú továbbértékesítés céljából vásárol, nem hegyközségi tag, így szavazat sem illeti meg.

A hegyközségi tanács szőlészeti szekciójába tartozó küldöttet a szőlészeti termelők választják meg, a hegyközségi tanács borászati szekciójába tartozó küldöttet a borászati termelők és azon szőlészeti termelők választják meg, akiknél az általuk feldolgozott szőlő vagy bor több mint fele felvásárlásból származik.

A hegyközségben a közigazgatási hatósági ügyek viteléért felelős személy a hegybíró, aki tevékenységét a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) főtitkárának szakmai irányítása alatt végzi. A közgyűlés, illetve a választmány döntése alapján az elnök az elnöki feladatok ellátásával külön megállapodással megbízhatja a hegybírót. A hegybírói tisztség betöltésére a hegyközség választmánya pályázatot ír ki. A hegybíró személyére a beérkezett pályázatok értékelése alapján a HNT felé a választmány tesz javaslatot.

A hegyközségi járulék alapját a szőlészeti termelő hegyközségi tag esetében az általa művelt szőlőültetvény területe alapján, valamint a feldolgozott bormennyiség alapján kell megállapítani. Borászati termelő hegyközségi tag esetében a hegyközségi járulék alapját a feldolgozott bormennyiség alapján kell megállapítani azzal, hogy az a szőlészeti termelő által feldolgozott bormennyiség alapján megállapított járulékmérték kétszeresénél nem lehet több.

A nem borvidéki településen működő szőlészeti, illetve borászati termelőknek az általa művelt szőlőültetvény területe alapján, valamint a feldolgozott bormennyiség alapján a HNT által megállapított mértékű hegyközségi járulékot kell fizetni a működése helye szerint illetékes hegyközség részére.

Az Európai Gazdasági Térség valamely szerződő államából továbbfeldolgozási célból behozott bormennyiség után a HNT által megállapított mértékű hegyközségi járulékot kell fizetni a feldolgozás helye szerint illetékes hegyközség részére.

***

A jogi karokon folyó alapképzés a borjog területén nem nyújt mélyebb ismereteket – mondta a tanszékvezető. A borjog körébe eső szabályokkal az agrárjog keretében foglalkozhattak az alapképzésben részt vevő hallgatók, azonban az agrárjog nem kötelező tárgy a magyarországi jogi karokon, ahol pedig oktatják, a szűkös órakeret miatt a modern gyakorlati élet kívánalmainak nem kellő mélységű tanításra kerülhet csak sor. A szakjogász képzés több jogág speciális joganyagának elméleti és gyakorlati kérdéseit komplex módon bemutatni szándékozó képzés, amely a jogtörténeti előzmények és az összehasonlító jog eredményeire széles körűen kíván támaszkodni.

A jelentkezési feltételek közé tartozik, hogy a jelentkezőnek legyen állam- és jogtudományi végzettsége. A képzési idő 2 szemeszter, díja pedig 410 000 forint – félévenként 205 000 forint). Az oktatásra havonta legfeljebb két alkalommal, pénteki, szombati napokon kerül sor 15:00 és 18:00 között. A képzésben részt vevő oktatók a szakma világszínvonalú vezető szakemberei. A francia oktatók előadását szinkrontolmácsok fordítják magyarra. 

***

A kulcs az eredetvédelem

Tiffán Zsolt szerint a leghatékonyabb bormarketing eszköz maga az eredetvédelem. Az Országgyűlés Szőlészeti- Borászati Albizottságának elnöke szerint mivel Magyarország mára elvesztette szőlőterületei nagy részét, kizárólag a minőséggel (és nem a mennyiséggel) tud belépni érdemben a világ borpiacára.

A villányi borász indoklása szerint a hegyközségi szervezetek megalakulása óta tevékenységükben és a borpiacon, a jogi és a piaci környezetben történt változások tették szükségessé a hegyközségi rendszer átalakítását, az új hegyközségi törvény megalkotását.

Tiffán szerint a bornevek – az eredetvédelmi szabályok – piaci érvényesülését az szolgálja jobban, ha az egyes borvidékek mögött egységes termelői közösség áll. Ennek érdekében a szabályozási környezetnek az életképes és működését hosszú távon is fenntartani tudó hegyközségi rendszer elősegítését kell ösztönöznie. Ezért a hegyközségek esetében a törvényjavaslat szigorítaná a minimális területi feltételeket, egyben megteremtené annak lehetőségét, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa a jövőben kezdeményezhesse szakmaközi szervezetként való elismertetését.

 

Az új hegyközségi törvényjavaslat módosítja a hegybíró státuszát is. Jelenleg a hegybíró választott tisztségviselő, a javaslat viszont a kinevezésüket a nemzeti tanács titkárának feladatává teszi. Az indoklás szerint azért, mert a hatósági ügyekben eljáró hegybírót függetleníteni kell a hegyközség tagságától.    

 

Régóta vitára ad okot a hegyközségi tagsági viszony és a tagságból adódó jogok és kötelezettségek rendszere. A javaslattevő szerint a hegyközségek megfelelő működéséhez az szükséges, hogy a hegyközségek életének alakításába azok a termelők szóljanak bele, akik helyben végzik tevékenységüket. Ezért a javaslat szerint meg kell szüntetni a szőlőterülettel nem rendelkező felvásárlók hegyközségi tagsági viszonyát.

 

A törvényjavaslat lényeges eleme az is, hogy a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004-es törvény módosítása a hegybírók feladatává tette a szőlőültetvények kivágási és telepítési engedélyeinek kiadását, valamint az ehhez kapcsolódó újratelepítési jogok nyilvántartásának vezetését. Az ezzel kapcsolatos változásokat az új hegyközségi törvényben is szükséges rendezni.