„A sör az sör” – tartják sokan. Az átlag magyar valószínűleg sör alatt valamelyik „világost” érti, és egy vakteszten nem tudná kiválasztani kedvenc sörét. Az ismert és elterjedt sörök persze valamennyire különböznek egymástól, de viszonylag szűk spektrumon mozognak. Ehhez képest a borok igazi dzsungelével találkozhat, aki az áruházak polcaihoz lép. Pedig a sörök is változatos képet mutatnak, ha valaki megismerkedik velük. A borok kóstolására jó lehetőséget kínál a több tucat borfesztivál, a söröket azonban csupán néhány prémium sörözőben, pubban lehet igazán megismerni (ahol kifejezetten széles szortimentet tartanak).

Míg a borkultúra látványos fejlődésnek indult az elmúlt években, a sörök mintha álmosan reagáltak volna a kihívásra. Ugyanakkor a fogyasztás csökkenésével és átrendeződésével, szinte várható volt a borokéhoz hasonló látványos megmozdulás.

 

Külföldön számos sörös rendezvény van, ami szintén előidézhette, hogy hazánkban is megjelent a műfaj. A sörfesztiválok eklatáns példája az Oktoberfest Münchenben: óriás sátrak, hatalmas tömeg, izmos lányok a 8-10 darab literes korsó felszolgálásához – és persze sramlizene kifulladásig. A Budai Várban megrendezett Sörfesztivállal ugyanakkor talán csak az a hasonlóság, hogy sört lehet inni rajta.

A jóval elterjedtebb borfesztiválok közül a legpatinásabb és legismertebb éppen a Budavári Borfesztivál, amelyet idén 21. alkalommal rendeztek meg szeptemberben. Érdekes módon a II. Budavári Sörfesztivál inkább ez utóbbi receptjét követi, szinte kísérteties hasonlósággal. A helyszín mellett a koncepció is nagyjából azonos volt: nem hatalmas sátrak és sörházak adták a rendezvény gerincét, hanem a szép számmal elhelyezett kis bódék, amelyek között korsóval a kézben barangolhattunk. A korsót letétért cserébe kaptuk, és elég sok helyen el is lehet öblíttetni. A mennyiségeket tekintve is inkább a kóstolásra helyeződött a hangsúly: (szerencsére) lehetett 2 decit is kérni a sörökből (kivéve ott, ahol erről elfelejtették tájékoztatni a személyzetet, illetve más koncepciót követtek). Néhány standon pedig még a sörfőző mesterrel is eldiskurálhattunk a főzde, illetve a sörök koncepciójáról. A zene sem a német ízlést követte, sramli helyett magyar zenekarok (Republic, Firkin, Nagy Feró, Jamie Winchester, Bon-Bon), valamint stand-up humoristák szórakoztatták a nagyérdeműt. Összevetve tehát olyan érzésünk volt, mintha a borfesztiválon sétálnánk – csak éppen sört árulnának.

A két rendezvény hasonlósága miatt az volt az érzése az embernek, hogy a Sörfesztivál vendége is nagyban hasonlítottak a Borfesztivál látogatóira. (Igaz, itt nem fedeztük fel azokat az arcokat, akik minden egyes borrendezvényen feltűnnek.) A kétezer forintos belépőjegyből adódóan is – amelyben egy korsó ajándék sör is benne foglaltatik – valamennyire szűrt volt a vendégkör. A sörárak is az igényesebb réteget célozták: a korsó (4dl) 4-500 forint körül kezdődött, de speciális tételeknél 900-ig is elment. A pohár ára értelemszerűen ennek a felébe, vagy ennél kicsit többe került. Összehasonlításképpen az Októberfesten a kizárólag 1 literes korsóban mért sör 9 euró (kb. 2500 forint), ami az itthoni prémium árazással van összhangban – igaz ezért ott többnyire lagert kapunk. A hazai rendezvényen is bevezették a már sok fesztiválon jól bevált kártyarendszert, vagyis fizetésnél elegendő az előre feltöltött plasztiklapot a terminálhoz érinteni.

Természetesen ennél a fesztiválnál is beigazolódott, hogy aki szeretett volna nyugodtabb körülmények között kóstolni, többet megtudni az italokról, annak inkább a korai órákat kellett választania a látogatásra. Persze a vendégek leginkább szórakozni járnak ide, ezért az érdeklődésünket általában szokatlannak találták a standokon. Ugyanakkor szívesen válaszoltak – ha tudtak.

A magyar piacot három nagy sörgyár uralja – igaz mindegyik számos márkát képvisel. A boros cégekkel ellentétben sokkal nagyobb volumen fogy egy-egy sörből, így magasabb marketing, illetve kommunikációs büdzsével számolhatnak a gyártók, ami lehetővé teszi a látványos kampányok alkalmazását. Ezzel szemben a borászatok jóval kisebbek, szortimentjük ugyanakkor legalább annyira szerteágazó, így látványos országos kommunikációra általában nem érdemes, nem tudnak költeni. A borfesztiválok éppen ezért jelentenek fontos lehetőséget a borászatok számára. A sörös cégeket az elmúlt időszak kedvezőtlen változásai vélhetően nyitottabbá tették a közös megmozdulásokra, így a Sörfesztivál kiállítóinak gerincét is ők adták.

A nagyjából 120 helyszínből körülbelül 60 volt sörös (tehát ugyanennyi ételes standdal és kiszolgáló bódéval találkozhattunk). A nagy sörgyárak gyakran több helyszínnel képviseltették magukat, és jópár kereskedő is szerencsét próbált a rendezvényen. A maradék 12-15 helyszínen lehetett a kis sörfőzdék nedűit megkóstolni. Összehasonlításképp: a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének adatai szerint hazánkban körülbelül 50 működik belőlük, így viszonylag jó képet kaphattunk tevékenységükről. Miután a magyarországi sörelőállítás 0,2 százalékát teszik csak ki, sörkülönlegességeikkel inkább csak színesítik a piacot.

A kiállítói kör akár több napra is elegendő érdekességgel szolgált, hiszen standonként általában 3-6 fajtát lehetett kóstolni. Persze többnyire a kisebb főzdéknél nyílott lehetőség beszélgetésre, információcserére a sörökről, de gyakran itt sem volt jelen a sörfőző mester. Az alapvető ismeretekkel természetesen azért rendelkezett a személyzet (például sör típusát, és néha a készítési eljárás egyes jellemzőit is tudták).

Némileg kakukktojásként megjelent a két vezető cider márka, a Strongbow és a Sommersby is a fesztiválon. Az utóbbi időben igyekeznek kialakítani hazánkban is az almabor kultúrát, így érthető, hogy egy ilyen közönséget fontosnak tartanak kommunikációjuk szempontjából.