A ProWein az egyik legfontosabb találkozási pont a borvilágban, ehhez már kétség nem fér. A vásár területe bővült, két új csarnokot kellett megnyitniuk a szervezőknek, illetve először mutatkoztak be olyan országok, mint Kína, Nagy-Britannia, Libanon vagy Tunézia. A felmérés alapján a látogatók 96%-a elégedett, vagy nagyon elégedett volt a vásárral és elérték vele a céljukat. A ProWein egy igazi globális márkává nőtte ki magát az évek során; a ProWein Kínát első ízben fogják megrendezni Shanghaiban november közepén, ahol már számos kiállítói hely is elkelt, és Argentínától kezdve, Ausztrián keresztül az USA-ig számos nemzet képviselteti majd magát.

 

A magyar közösségi stand a 6. csarnokban 225 négyzetméteren egy 25 x 9 méteres fejstandon helyezkedett el, közvetlen Görögországgal szemben, Törökország mellett, számos európai országgal közösen. Összesen 21 kiállító szerepelt idén a közösségi standon.

A kiállítók között a következőket találjuk: Alanex Kft. (elsősorban aszú borokat mutattak be Hegyaljáról), BB és Törley Pincészet, St. Andrea Pincészet, Tóth Ferenc Pincészet, Varsányi Pincészet, a Korona Birtok, Szeremley Birtok Badacsonyból, Heumann Pincészet és Bock Pincészet Villányból, Pannonhalmi Apátság Pincészet, Nyakas Pince a Hilltop Birtok mellett. Sopronból a Pfneiszl Birtok, Somlóról a Tornai családi birtok képviseltette magát. Tokaj Hegyalja vonult fel a leglátványosabban; a szép száraz boroktól kezdve egészen a nagyszerű késői és aszú borokig mindent bemutattak a termelők: Füleky Pince, Gróf Degenfeld, Patrícius Borház, Pendits Birtok, Royal Tokaji, Tokaj Classic, Tokaj Kereskedőház és Hétszőlő.

Természetesen számos kiváló pincészet így is otthon maradt, de büszkén mondhatom, hogy akik képviselték Magyarországot a ProWeinon az idei évben, méltón tették azt a borokon keresztül egy majdnem tökéletesen átfogó képet adva Magyarországról. Megmutatva, hogy az ország borászata mennyire sokszínű, illetve hogy a megbízható minőségtől, a mindennapi borokon keresztül az egész komoly kategóriáig szemezgethet a vásárra látogató szakma. Csak néhány példát kiragadva: a Törley és a BB csendes, habzóborokat és pezsgőket, a Nyakas Pincészet vagy a Hilltop friss, üde borokat, az egri, a villányi és a soproni borvidék pedig mély és elegáns vörösborokat vonultatott fel. A pincészetek, ahogy az lenni szokott ilyenkor, lényegében az aktuális tételeket mutatták be, de volt néhány évjáratban korábbi tétel is, ami mindig izgalmas és érdekes lehet. Ilyen volt például a Szeremley Pincészettől a Zeusz 2003 és egy Merlot 2006-ból, ez utóbbi annak ellenére, hogy nem fogadom szívélyesen Badacsonyban a „nemzetközi kék fajtákat”, egész jó volt a maga dzsemességével, lekvárosságával. A tokaji termelők fantasztikus aszú borokat mutattak be, így például a Royal Tokaji borászat dűlő szelektált aszúkat, ahol az alapbor és az aszú szemek is az adott dűlőkből származnak. Persze nem hiányozhatott az esszencia sem.

Ahogy már tavaly is, a közösségi standon 30-40 perces borbemutatót tartottam 6-7 borral, ahol a felsorakozott pincészeteket és boraikat prezentáltam a borvidékek tükrében. Ezek rövid borszemináriumok, irányított kóstolók voltak, amelyek a magyar bor sokszínűségét, egyediségét és minőségét voltak hivatottak megismertetni. A két nap utolsó alkalmainak egyikén pedig a száraz furmintokat, és a furmint többségből készített édes borokat, illetve aszúkat mutattunk be. A másikon pedig hűen a „Hungarikum” témához, a Kékfrankoson és Kadarkán volt a hangsúly. Itt a jelenlévő pincészetek mellett még további kettő száraz Furmintot, a Szent Tamás dűlőből a Balassa Pincészettől, valamint a Szt. Tamás Pincészet tételeit kóstolhatta meg a közönség. A vörösboroknál pedig a Pastor Pince Kadarkáját Szekszárdról és a Sauska Birtok Kadarkáját volt lehetőség megkóstolni.

Minden egyes pincészet/bor bemutatásakor egy rövid prezentáció futott a háttérben videó, vagy képsorozat formájában az adott pincészetről, még interaktívabbá téve így a bemutatót. Úgy gondolom, hogy minden eszközt meg kell fogni, hogy megszólítsuk a közönséget. Mivel a fő nyelv a ProWeinon is a német, ezért az előadások zöme persze német nyelven folyt, de szükség esetén szimultán angolul is meghallgathatta a közönség azokat. Az ilyen és hasonló előadásoknak fontos szerepe van nemcsak azért, mert mindenki csinálja őket valamilyen formában, hanem egyszerűen azért, mert folyamatos kommunikációra van szükség. A magyar borokat ismertebbé kell tennünk a világban, melyet csak közös erővel tudunk elérni, amibe időt, tudást és persze pénzt is kell fektetnünk.

A ProWein Németországban sokak számára a legfontosabb szakmai vásár, ahol a borvilág találkozik. Lehet, hogy a VinExpo Bordeauxban és a VinItaly Veronában nagyobb, viszont előbbit csak kétévente rendezik meg, utóbbi pedig idén is nagy többségében csak olasz borokat mutatott be, illetve nemcsak a szakmának áll nyitva, hanem a fogyasztó közönségnek is. Londonról sokan azt tartják, hogy leágazóban van. Rég voltam ott, hogy én is véleményt tudjak mondani, de idén májusban újra ellátogatok. Tény, hogy a német piac erős import/exporttal rendelkezik, a németek nyitottak a magyar borok iránt, az odalátogató nemzetközi szakemberekről nem is beszélve. Érdeklődnek a magyar borok iránt, viszont néha kicsit keveset tudnak, ezért nagyon fontos a kommunikáció és a nagyszerű borok befuttatása minél több helyen. Lényeges továbbá az is, hogy mindezt szakszerűen csináljuk és meghívjuk azt a közönséget is, akik a legtöbbet tudnak tenni a magyar borért. A szakma tisztában van a „jó bor” fogalmával, a magas alkohol és a kemény tanninok nem mindenesetben ragadtatják el őket.

Azt, hogy lehet „üzletet” csinálni a vásáron, bizonyítja a tény, hogy az egyik bor kapcsán, amely a vezetett kóstoláson került bemutatásra, egy holland kereskedő kapcsolatba lépett a pincészet vezetőjével. Tetszett neki az egyediség, a szép gyümölcsök és a visszafogott fahasználat. Szerintem számos kiállító tud sikerélményekről beszámolni. Persze, hogy ez sok elő- és utómunkát is igényel, nehéz csak a véletlenre és a szerencsére bízni, hogy arra jár a „nagy hal” és majd oda is jön, annak kicsi a valószínűsége.

Jó lenne egy akkora csarnokot elfoglalni itthon és olyan erővel fellépni, mint például a nyugati szomszéd, de ha a lehetőségek korlátozottak, akkor azzal kell dolgoznunk, ami a rendelkezésünkre áll. Szerintem a mostani magyar közösségi stand letisztult arcot mutatott, méretileg pedig úgy éreztem, hogy a tavalyihoz képest nagyobb volt, közel ugyanannyi pincészettel. Lehet, hogy a jövőben érdemes lenne egy kisebb bárszerű pultot is felállítani, ahol még néhány nagyszerű termelőtől, akik otthon maradtak, de szívesen elküldenek néhány palack bort és információt magukról, be lehetne mutatni. Több és igényes információs anyagra van szükség, amit a látogató el tud vinni. Az előadásokat folytatni kell letisztultan és nagyobb PR-ral akár ültetett rendben vagy az említett bárpult mellett, hiszen a hely adott. Szerintem sok ötletet lehet meríteni a többi kiállítótól. Összességében szervezett, irányított és rendezett munkára van szükség. A párbeszéd, mint az építő és a segítő kritika, segít. Személy szerint pozitívan nézek előre, a változások kedvezőek, de a munkának folytatódnia kell, szükség van minden forrásra, legyen az emberi és/vagy anyagi, de az összefogásra is, mindezek által a magyar bor nemzetközi szereplése is sikeres lehet.