Mád után Tarcal és Tállya is sikeresen veszi az akadályt a Tokaj Hegyalja világszínvonalra való törekvésben. Két napot eltölteni ezekben a községekben, kisétálni a napfényben fürdő lankák világába és közben kóstolni a dűlők adta szőlőkből készült sokat sejtető borokat, már most, a fejlesztések elején is hatalmas élmény!
S hogy mi a cél? Alkonyi László szavaival élve: „Ha idejön egy amerikai nyugdíjas házaspár, két óra után arról beszélgessenek, hogy mégse Toszkánában telepedjenek le, hanem Tokaj Hegyalján.” Június 13-14-én bebizonyították a 15 fős újságírókból és turisztikai szakemberekből álló kis csapatnak, igenis, van helyük a Nap alatt.
Az ember, ha jó vezetéssel jó borvidékre érkezik, becsípődéssé válik a bor szeretete. S mindezt csak fokozza, ha történetesen olyan dűlőmitológiai színtérre lép az illető, mint a tokaji. Ahol 800 évvel ezelőtt, a világon először lehetett dűlőket, s egyben dűlőneveket találni, melyek alapját képezték a szintén úttörőnek számító osztályozás kialakulásában. Ami végül 1737-ben oda vezetett, hogy királyi rendelet alapján zárt borvidék lett Tokaj Hegyalja, vagyis kialakult és egyben iránymutatóvá vált a világ borászai számára az eredetvédelem.
Tarcal – Tokaj kapuja
Tarcal komplexitása és egyedülállóan gazdag sokszínűsége nem csak az évezredek alatt a természet erőinek köszönhetően formálódott talajban, hanem a kivételes éghajlatban, az évezredek folyamán kialakult kultúrában és hagyományokban, hanem a helyi borokban is fellelhető. Tarcalra érkezni nem más, mint belépni a világ egyik legrégebbi borvidékének, Tokajnak a kapuján.
A Basilicus Borkultúra Központ összefogása
Szinte a nap első sugaraival érkeztünk Tarcalra, a Basilicus Borkultúra Központba. A 2013-ban, Európai Uniós forrásból életre hívott épületegyüttes legfőbb törekvése, hogy a környék értékeit megőrizze a Mádi Kúriával, Oroszlános Borvendéglő és Borhotellel, a Dorogi Testvérek Pincészetével, a Hímesudvar Pincészettel, Barta Pincével, Tokaj Kikelet Pincével, Bott Pincével, Tokaji Borecet Manufaktúrával, Bártfay Kúriával, Kaláka Pincével és az Első Mádi Borházzal közösen. Míg Baracskai László polgármester úr szavait hallgatjuk a hamarosan épülő, közel 10 méter magas Jézus szoborról, ami a Mariazell-Csíksomlyó útvonal tarcali állomásának gigantikus látványossága lesz, a poharakban halkan csordogálni kezd a 2011-es Egyszervolt, a maga modern stílusával, friss gyümölcsösségével, savanyú cukorra emlékeztető illatával és kellemesen fanyar ízvilágával.
Sajátságos bor ez a ’80-as években újratelepített tőkék ajándéka. Ez volt ugyanis az utolsó év, hogy a pincészet borásza, Kanczler András, a hárslevelűt házasította a furminttal és sárgamuskotállyal ebben a borban. Ahogy pár perc elteltével már a 2012-es Lapist ízlelgetjük, Basa Richárd, a Basilicus tulajdonosát hallgatjuk a tervekről, mely szerint: „A borkedvelőknek és szakértőknek, kikapcsolódást keresőknek, illetve családdal vagy vállalati rendezvénnyel érkezőknek egyaránt kínálunk komplett élményt nyújtó programokat. Azt reméljük, hogy látogatóink a nálunk eltöltött idejükben az aktív pihenésen túl hasznos ismeretekkel és maradandó élményekkel is gazdagodnak.”
Jól illik ehhez a beszámolóhoz a bor már-már szigorú íze, melyben tökéletesen találkozik az izgalmas savasság a modern frissességgel. Az asztalon lassan helyet foglalnak a helyi termelők által előállított reggeli fogások, sonka, sajt, zöldségek, melyek társaságába egy pohár 2012-es Mestervölgy érkezik, ami egyben a pincészet csúcsbora is. Tökéletes sós, földi jegyek jellemzik az ugyanezzel a névvel illetett, abszolút déli fekvésű, löszön fekvő dűlő szőlőiből származó nedűt. Összesen 1500 palack látott belőle napvilágot, mint egyedi, újjáélesztett tokaji palackban. Egy kis pihenésképp Édes Semmittevés következik, 2011-ből. Egyedisége leginkább a szőlőben rejlik, amiből készült. A kövérszőlő ugyanis a 100 évvel ezelőtti filoxéria vész után az egyik kiválasztott szőlőfajta, mely enyhén sós ízt biztosít a bornak, mindemellett a 93 gr maradék cukrot tökéletesen tompító magas savtartalom tökéletes édes ízeket biztosít hordozójának. Míg a tágas terekben, a 30 főt befogadó kóstolóteremben és a kb. kétszer annyi embert is kényelmesen vendégül látó teraszban, valamint a játszótérben és a látványpince üvegtégláiban gyönyörködünk, egy pohár 2012-es Randevú lopódzik a társaságunkba a maga parfümös illatával, melyet a sárgamuskotály kölcsönöz neki. Lassan indulunk, új élmények várnak ránk.
Búcsúzásképp 2012-es Botrytis-szel koccintunk, ami a cukor, a sav és a bortytis tökéletes házassága, amiben ez a betegség értékké képes válni.
Vendégségben a 2014-es Borászok Borászánál, a Tokaj Kikelet Pincében
A Mádi Kúria kimerítő fogásai után Berecz Stephanie, a Tokaj Kikelet Pince tulajdonosa vár bennünket a Lónyai dűlőben egy ma már igazi ritkaságnak számító tétellel. 2011-es Tokaji Hárslevelű dugójának halk pukkanása jelzi a hatalmas diófa alatt, hogy megérkeztünk a 2014-es év Borászok Borászához.
Ha valami igazán képes bemutatni, milyen is egy francia nő, ez a bor mindenképp. Furfangos, elegáns és egyben törékeny ízvilágú, visszafogott alkoholú borral állunk szemben, amiben tökéletesen keveredik a virágos-rózsás-traminis illat az intenzív, tiszta, hársas ízjegyekkel. S hogy mi a titka ennek a kivételes palacknak? A borásznő szerint első sorban az eleganciája és a savassága. Valamint, a dűlő D-Ny-i fekvése éppúgy jót tesz a hárslevelűnek, ahogy a 150 m-es tengerszint feletti magasság is.
A Nap víg sugarai pajkosan játszadoznak a szőlőlevelek között, mikor a 2012-es Tokaji Hárslevelű kóstoló adagja elnyeri méltó helyét minden pohárban. 365 nap csupán a különbség, mégis, mintha nem is ugyanarról a szőlőről beszélnénk. Jóval populárisabb ízharmóniával találjuk szembe magunkat, mely sokat köszönhet a visszavágott szőlőnek, aminek következtében a bor veszített keveset a zamatából. Ám a borász tökéletes tudásának köszönhetően, mindez szépen épül vissza a borba, hiszen kevesebb ideig érlelődött fahordóban, így a zamatosság mellett a gyümölcsös ízek is szépen kirajzolódtak a kortyokban. Mielőtt visszasétálnánk a faluba, mely csendesen figyeli kóstolónkat a messzi távolból, 2008-as Tokaji Szamorodnival zárjuk a beszélgetést. Meglepő kettősség kísér minden pillanatot. Ahogy a fineszesség tökéletesen találkozik a kifinomultsággal, úgy a fiatalosság a komolysággal, ahol hibátlanul megfér egymás mellett a friss és asztalt gyümölcsök illatának tárháza. Elgondolkodtató íz-illat harmónia élvezői vagyunk, ahol a hárslevelű teljes visszafogottsággal, mintegy simogatva érkezik kóstolója orrába. Ugyanez érezhető az ízek szonátájában is, hiszen a komoly belső tartalom mellett a bor nem olajos vagy nehézkes. Pedig 115 gr maradék cukor mellett még ezen sem lepődhetnénk meg annyira.
Halk duruzsolással baktatunk a dűlők között. Szánkban és szinte minden érzékszervünkben az elmúlt kóstolások utolsó, lecsengő ízei tombolnak. Meghatározó, izgalmas borokkal volt lehetőségünk találkozni ahol az elegancia és a báj találkozása tökéletes elegyet alkotott a koncentráltsággal és kifinomultsággal. Ma még kevés a női borász. De ha egy nő képes beletenni a borba a femme fatale minden írott és íratlan szabályát, érdemes erre a pályára tévednie, hiszen ezekkel csodákat lehet művelni.
Borból ecet Bodrogkeresztúron
Bodrogkeresztúr manapság leginkább a Borecet Manufaktúrájáról híres. A kézzel szüretelt és válogatott szőlőfürtökből készült tokaji borok gyermekeként született meg a 100% természetes úton, biológiai erjesztéssel készült számtalan fajta borecet. Valóságos alkímia ez, ahol a borban eredetileg jelen lévő alkohol alakul át ecetsavvá, mely erős és egyben játékos formában ötvözi a táj örökségét. A hatalmas acéltartályok között megbújó tölgyfahordók adják meg azt a nyugalmat, amitől a végén a borecetek számtalan ízválasztéka tökéletes kiegészítőként tud szolgálni saláták, húsok vagy édességek tárházának. Sok időt nem tudunk a manufaktúrában tölteni, hiszen míg az ízek remekül elszórakoztatják a társaságot – leginkább, amikor egy adag Jégvirág balzsamecet, szilvás és vaníliás ízötvözetének köszönhetően elfoglalja méltó helyét egy kis üveg szilvapálinkában -, az ecet illata már kevésbé.
Pihenés az Oroszlános Borvendéglő és Borhotelben
Hosszú nap áll a társaság mögött, s messze még a vég. Ideje elfoglalni szállásunkat a négy csillagos Oroszlános Borvendéglő és Borhotel számunkra fenntartott, egyedi, falusias hangulatú szobáiban, s felkészülni az esti vacsorához. Hogy gördülékenyebben haladjanak a folyamatok, néhány üveg 2012-es Tállya mellett próbálunk erőt gyűjteni a folytatáshoz. Nem is lehetne jobb választásunk, hiszen ez a bor csupa erő és energia. Illatában virágok és érett gyümölcsök tombolnak ásványos jegyek koszorújában, melyek élettelisége a kóstoláskor is megmutatkozik a vibráló savasság és feszes felszín mellett. Nem is kell sok idő, ismét harsány kacagás lengi be a társaság vonzáskörzetét. Jöhet az este, a finom fogások és még finomabb borok társasága.
A Basilicusba visszaérkezve, szépen terített asztal, s az örök mosolyáról megismerhető tulajdonos, Ricsi, és borásztársa, András fogad bennünket. Elfoglaljuk helyünket az asztalnál, s máris nyílnak az üvegek, érkeznek a Mádi Kúria fogásai. Vidám beszélgetés és nevetgélés közben repülnek a percek, órák, miközben közelebbről is megismerhettük a Barta, Hímesudvar, Dorogi, Bott és Patrícus pincék borait, akik egytől egyig a Basilicus Borkultúra Központ társ-borászai. Ahogy a Kikelet Pince is, így Stephanie boraiból ezen a ponton is szerencsénkre kóstolhattunk párat. Mielőtt az este véget ért volna, a Központ teraszán kádárbemutató várta az érdeklődőket. Persze, mindenki odasereglett, hiszen ilyet nem minden nap lehet látni. Aki eddig nem adott volna kellő tiszteletet a hordóknak, az ezen az esten megváltoztatta a véleményét. Hiszen hordót készíteni korántsem egyszerű dolog. Az csak egy része, hogy kellő kézügyesség kell hozzá, de nem árt tudni jól számolni, tökéletesen mérni, és ismerni az összes, számunkra ezen az estén teljes homályt képező német kifejezéseket. Mert mindezek hiányában a jó bor a pillanat tört része alatt a pince felmosására lesz jó csupán, hiszen elemi erővel fog távozni a rések között. Bőven az éjszaka közepén alszik ki a hordókészítéshez használt apró máglya fényt adó lángcsóvái. A társaság búcsút int vendéglátóinak, s míg víg nevetgélések közepette a szálláshely felé vesszük az irányt, miközben már a következő nap lehetőségeit analizálgatjuk.