Hat pincészet, tizennégy bor, öt előadó... így az eredetileg három órásra tervezett esemény jóval túllépte az előre meghatározott időkeretet, de az este végére egész kerek rálátásunk lett az olasz borvidékek jellemző boraira.

A felvezető előadással Dr. Kállay Miklós, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezetője és a Magyar Bor Akadémia elnöke vezette be a hallgatóságot Olaszország borászatába. „Az én Itáliám” című előadás a bevezetésen túl egészen mélyen belenyúlt az olasz borászat különböző témáiba. Szó esett a különleges termékeikről, a szőlő- és bortermelés számairól, az egyes borvidékek jellemzőiről, kiemelkedő szőlőfajtáiról és képviselő borairól. Ezután egy vezetett kóstolón vettünk részt, ahol az olasz borászatok képviselői segítségével Venetotól Szicíliáig jártuk be az olasz csizmát és ismertük meg a jellemző boraikat.

 

Már a professzor úr diái között megkaptuk a nyitó tételt, ami egy valdobbiadenei prosecco volt, egy tökéletes megjelenésű, elegáns, virágos jegyeket hordozó, harmonikus prosecco. Kifejezetten közkedvelt volt a hallgatóság körében, mely után a borvidékek diái is jobban „csúsztak”. A Santa Margherita a prosecco úttörőjének vallja magát, szortimentjükben 1952-től megtalálható. A csoport másik jellemző tétele, amit meg is kóstolhattunk a Pinot Grigio Valdadige, mely a legnagyobb mennyiségben exportált pinot grigio az Egyesült Államokba. Intenzív almás aromák és minerális jegyek fedezhetőek fel benne.  Nem a fajta jellemzői dominálnak, inkább a terroir, de kihangsúlyozták, hogy pont ez a cél, szerintük egy pinot grigionak ilyennek kell lennie.

A következő előadó a Cantina Valpolicella Negra képviseletében a tipikus venetoi borokat mutatta be. A 230 tagot magába foglaló szövetkezeti borászat a helyi szőlőtermelőkkel együtt dolgozva hosszú évek alatt érték el, hogy létrejött a Domini Veneti borcsalád. 1938-ban itt készült az első palack Amarone, mely egy speciális szárításos technológiával, helyi szőlőfajtákból készülő bor. A 2007-es Amarone della Valpolicella in medias res-ként hatott negyedik borként a maga 16,5 %-os alkoholtartalmával. Az észak olasz nagyágyú súlya már megjelenésében érződik, intenzív, bíboros színárnyalatával és lomha mozgásával. A szüret után a szőlőszemeket három hónapig szárították bambusztálcákon, majd december közepén kezdték feldolgozni. Illatában komplex, az asztalt gyümölcsök dominálnak, a két éves barrique hordós érlelésből származó vaníliás jegyek mellett. Ízében alapvetően gyümölcsös vonalat képvisel, melyek közül az aszalt gyümölcsök jönnek leginkább. Hatalmas teste abszolút harmóniában van a magas alkohollal és a bársonyos tanninokkal.

Északot elhagyva a talán legkedveltebb borvidék és borai következtek. Toszkána képviseletében a Caparzo cég hozott két jellemző bort. Az első egy szupertoszkán, Borgo Scopeto Borgonero, ami Sangiovese alapú Syrah, Cabernet Sauvignon házasítás. Míg a második, Toszkána éke, az egyedülálló Brunello di Montalcino következett. A 2009-es évjáratú sangiovese szőlőfajtából készülő bor megjelenésében közepesen intenzív, rubin színű, az érlelésből származó barnás széllel. Illatában komplex, bogyós gyümölcsökre emlékeztető. Ízében szintén gyümölcsös, közepes testű, szép egyensúlyban lévő, meleg tónusú bor. Az előadáson kiemelték, hogy a két bor két stílust képvisel, az elsőnél a piaci igények kiszolgálása a fontos, ezért kap a házasítás barrique hordós érlelést, míg a Brunello egy elegáns, hosszú érlelésű fajtabor, mindig nagy fahordóban.

Ezután következtek a déli borvidékek, feltörekvő új stílusú borai. A Librandi Calabria partjai mellől hozott boraiban a különleges mikroklíma eredményeként egyedi sós illat és ízjegyek érezhetőek. Vezető boruk a Magno Megonio, mely Calabria pinot nero-ja. Egy vastag, sűrű, lilás reflexekkel rendelkező borral álltunk szemben, melynél a túlérett, lekváros jegyei mellett a fűszeres lecsengést említhetjük meg. Egy alapvetően egyensúlyban lévő, kicsit tanninhangsúlyos, hosszan eltartható bor.

Majd a csizmasarok, Puglia jellemző primitivoi jöttek a Monteverdi családi pincészettől. A Monteverdi testvérek filozófiája; minőségi, őszinte, kompromisszumok nélküli borok készítése. Az első, a Primitivo Puglia egy populáris, könnyed 2013-as vörösbor, ahol az ízjegyek magából a szőlőből származnak, nem a hordóból. Ezután az előzőnél izmosabb tétel következett, Primitivo di Manduria 2011. Sűrű, koncentrált bor, túlérett gyümölcsök, lekvárosság jellemzi, melynek nagy teste elbírja a 15% alkoholtartalmat, talán csak a savai lógnak ki kicsit.

Végül a három szicíliai pincészetet képviselő Duca di Salaparuta csoport platina galambként elnevezett fehérbora, majd zárásként az Etna borának tartott Lávico vörösbor következett. Ami egy rubin vörös színű, illatában az édes fűszeresség és gyümölcsösség, míg ízében vulkanikus, ásványos karaktert mutat. Jól strukturált, elegáns bor, szép lezárása a kóstolósornak.