Szusi mellé szakét!

A legendák úgy tartják, hogy a szaké, azaz a japán "rizsbor" elkészítésének módját az emberek az istenektől tanulták azokban az időkben, amikor még szoros volt közöttük a kapcsolat, s közvetlenül érintkeztek egymással.

Szaké-történelem

Az első írásos emlék a szakéról a harmadik századból származik. A hetedik századra már ez volt a fő japán alkoholféle, és eddigre már a ma is megszokott összetevőkből (rizs, víz, kodzsi) készítették. A X. századtól a XV. századig a templomok és szent helyek voltak a szakékészítés központjai Japánban. A XIX. század második felétől új szabályok léptek életbe, és a szakékészítést gyakorlatilag bárkinek engedélyezték. Ennek hatására ezekben az években mintegy 30.000 szakéfőző üzem létesült.

(A cikk a hirdetés után folytatódik!)

Hogyan készül?

A szaké alapanyagai a rizs, a víz és a kodzsi. A szakékészítés első lépése a rizs tisztítása, melynek során a külső felszínt lehántják. A rizs fajtája és a tisztítás módja alapvetően meghatározza a szaké minőségét. Az előkészített rizst áztatják és gőzölik, majd hozzáadják a kodzsi nevű oltóanyagot, ezután erjesztés és préselés következik.

Készül a szaké

A szaké előállítása 3-8 hetet vesz igénybe. Az elkészítés módja alapján számos szakéfajtát különböztetünk meg, de leggyakrabban a rizs fényezése alapján szokás osztályoszni a szakékat, melyek a fucú, hondzsozo, gindzso, daigindzso és daigindzso. Külön kategória a dzsunmai, mely nem tartalmaz keményítőt, tartósítót és adalékanyagokat.

Hogyan fogyasztják?

Fontos, hogy még a házigazda sem tölt magának. A vendégeket kiszolgálhatja, de mindig más tölti meg a szakés poharunkat, magunknak nem illik.

Nyugodtan meg lehet próbálni kevesebb púderrel is fogyasztani

A szakét egy sokszor gazdagon díszített kerámiaüvegből, a tokkoriból öntik, mely hosszú nyakú gömbölyű tárolóedény. Van egy másik fajta üveg is, ezt katakucsi-nak hívják, és inkább a mi teáskancsónkhoz hasonlít. Az italt többféle tradícionális pohárbóllehet fogyasztani. Az osoko leginkább egy csészealjhoz hasonlít, a kupica szerű pohár a szakazuki, a kis fadoboz szerűség pedig a masu.

A szakét enyhén melegítve, szobahőmérsékleten vagy hűtve fogyasztják - fajtától függően. Ne hajtsuk fel, apró kortyokban igyuk. Kanpai! Egészségünkre!

Szaké fajták

Japánban mintegy 16 ezer különböző szaké fajtát tartanak számon. Alapvetően színtelen italról van szó, de léteznek narancssárga, rózsaszínes változatok is. Több ezer cég készít szakét.

Hagyományos szaké hordók

Szaké érdekességek

• A házasságkötési ceremóniáknak még napjainkban is fontos része a szaké.

• A sinto papok a vallási ceremóniák részeként is használják a szakét.

• Egy éven túl ne tároljuk! Zavarossá válhat.

• Fogyasztása csökkenti a magas koleszterinszintet.

• A minőségi szakét árusító üzletek előtt cédrus labda (sakabayashi) függ.

• A második világháború során a kamikaze pilóták felszállás előtti itala a szaké volt.

• A japán kormány adóbevételeinek mintegy 2%-a a szaké adójából származó bevételek.

Homemade sushi

Készíts otthon szusit!

Hozzávalók:

0,5 kg hosszúszemű rizs
4 evőkanál rizsecet vagy enyhe fehér ecet
3 evőkanál cukor
2 kávéskanál só
2 evőkanál rizsbor

Elkészítés:

A rizst fél liter vízben felforraljuk, majd takarékon, lefödve tizenöt percig főzzük. A tűzről levéve tíz percig állni hagyjuk. Közben a többi hozzávalót jól összekeverjük úgy, hogy a cukor teljesen elolvadjon. A rizst tálba tesszük, ráöntjük a fűszeres páclevet, óvatosan összekeverjük, és szobahőmérsékleten hagyjuk kihűlni.
A japánok a szusit úgy fogyasztják, hogy kis golyókat formálnak belőle, és azokat ízlés szerint beborítják hallal, nagyobb gombával, zöldségszeletekkel, eltett savanyúsággal, vagy vékony omlettel. Európai fülnek furcsán hangzik, de a szusi a japánok szendvicse. S talán a legigazibb a chakin-szusi, amikor a gombával és haldarabkákkal borított rizsgolyócskákat palacsintatésztába burkolják.

forrás: Mindmegette.hu