A dél-balatoni szőlőtermelők nem értik, a cseheknek, szlovákoknak miért nem kell származási bizonyítvány, borkísérő okmányok, hiszen szintén uniós országokról van szó. Úgy vélik, a hazai adminisztráció talán felesleges terheket ró rájuk.

A köröshegyi hegybíró asszony félti a sovány 2010-es termést, noha jó áron, 100 forint körül tudták értékesíteni a szőlőt. Mint az egész hazai borásztársadalom, azon is sajnálkozik, hogy eközben a szőlő kilónkénti áránál olcsóbb, 60 forintos bor jön be az országba, tönkretéve az olcsóbb hazai borok piacát. Kovács Klára és a köröshegyi szőlőtermelők nem értik, miért nem magyar bort exportálunk a szomszédba, miért kell odaadnunk a szőlőnket, hogy aztán cseh és szlovák borok készüljenek belőle.

Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy ha nálunk rossz évjáratnak könyveljük el 2010-et, vajon tudnának-e a szőlőtermesztéshez sokkal kedvezőtlenebb klímával rendelkező csehek egyáltalán 2010-es bort készíteni saját szőlőből?

Azért arra számítsunk, hogy valaki megkérdezheti: nekünk magyaroknak miért mindig savanyú a szőlő? Akkor is, ha nem tudjuk eladni jó áron, és akkor is ha igen. Mindenesetre az biztos, hogy a hazai borkereskedelem évek óta tele van anomáliákkal, elég csak az olcsó olasz borok importjára gondolnunk. A borásztársadalom emiatt régóta elégedetlenkedik, ám a helyzet nem változik.

 

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára, Horváth Csaba a Kossuth Rádió180 perc című műsorának azt mondta: a román határon is vittek ki szőlőt, úgy, hogy a hatóságok nem vették észre, pedig a szőlő szállítása hetven kilométeren túl, illetve borvidéken kívül jelenleg is bizonylatokhoz kötött tevékenység lenne, tehát Szlovákia felé sem lehetne csak úgy szállítani, hiába a schengeni határ. A bizonylatolási rendet azonban csak akkor lehet betartani, ha egy közúti ellenőrzés során kiderül, hogy nincs borkísérő okmány a szállítmányhoz. A szakember azt mondja, alapvetően a rendelkezések betartásán kellene változtatni, a borellenőrző, illetve a jövedéki hatóságnak kellene jobban együttműködnie, hogy végre rend legyen.

A folyamatot ugyanakkor nem lehet megállítani, hiszen az unió az áruk és szolgáltatások szabad áramlásáról szól, és ha a szlovák felvásárló jobb árat ad a szőlőért, akkor a gazda - főleg, ha két éve nem fizették ki a termékét -, oda fogja adni. Horváth Csaba egyébként úgy látja, a cseh és szlovák felvásárlókat elsősorban az motiválta, hogy így olcsóbb szőlőhöz jutottak, mint hogy ha nekik kellett volna a saját termésüket feldolgozni. Tehát a gond nem a minőségkülönbség, hanem az, hogy gyakorlatilag megteremtettük saját konkurensünket.