Hat pincészethez látogattunk el két csúszós, esős február végi napon. Esernyő, csizma, esőkabát és plusz pulóver is kellett, mégis bármikor vállalnánk újra a zimankót! Ez a város egyszerűen mindig szerethető.
Volt szerencsénk Heves megye legjobb városához már úgy is, hogy szikrázott a napsütés, épp csak a böjti szelek vitték le a fejünket. Néztük a traktorversenyt a Bikavér Ünnepen 39 fokban és az is előfordult, hogy 10 perc alatt keményre fagyott a törölközőnk a fürdő kinti termálmedencéje mellett, olyan hideg volt.
Eger most a novemberi, ázott formáját hozta, annak ellenére, hogy február végén kerestünk fel a városban hat meghatározó pincészetet.
Az első nap rögtön a
Depressoban találkoztunk Csutorás Ferenccel és Mészáros Péterrel, az
Almagyar-Érseki Szőlőbirtok „kétharmadával”, hogy a téli álomból épp, hogy csak ébredező Borterasz és a szőlők megnézése után a Csutorás Pincészetben beszélgessünk Egerről és a borokról.
Csutiék után a Kőlyuk pincesor felé vettük az irányt, hogy Juhász Testvérek Pincészetébe látogassunk, és megnézzük a csaknem évi 2 millió palack bort készítő óriásról készült 3D-s kisfilmet, és Juhász Ádám vezetésével felfedezzük a pincét, valamint a borokat.
Estefelé nagyon jól esett az a néhány finom falat, amellyel Gál Veronika várt minket a Fúzióban, ahol nem csak a Pinot Noir Rosé Pezsgőt kóstoltuk meg, hanem végigjártuk a Bikavér Múzeumot, valamint a borbár mögött található pincét is, majd az Egri Csillag, a Viognier, a Bikavér, és a Syrah következett.
Másnap reggel Vincze Bélánál kezdtünk, ahol nem csak beszélgettünk a pincében található fűtött padokon ülve a bio borkészítésről, hanem meg is kóstoltunk néhányat a Bordeaux-i borversenyeken is igen eredményes Arcanum borcsaládból.
Miközben pedig csapatunk egyik fele a Gróf Buttler Borászat irányából kémlelte a Nagy Eged-hegyet, mi Hagymási Józseffel látogattunk el a Szépasszony-völgybe, hogy jobban megismerjük a borvidék egyik biztos pontját, akivel addig nem találkoztunk személyesen, csak a borait kóstoltuk.
A beszámolókkal jövünk hamarosan!