Francia eredetű világfajta. Már a XX. sz. elején megtalálható volt borvidékeinken, jelenlegi elterjedtsége a nyolcvanas évek közepe felé alakult ki. Azóta a kifejezetten fehérbor termő területeinket leszámítva mindenütt megtalálható. Legnagyobb területen Villányban, Egerben és a Soproni borvidéken fordul elő.
Érési ideje szeptember vége. Fürtje kicsi, vállas, közepesen laza. Bogyója kicsi, vastag héjú, melyben nagy mennyiségű színező- és cserzőanyag található. Különféle talajtípusokon képes teremni, de a legjobb minőséget a jó vízáteresztő képességű, márgás, agyagos vagy meszes talajokon adja. Magyarországon a szekszárdi lösz ugyanúgy kedvelt termőhelye, mint a villányi mészkő.
Kiválóan alkalmas tölgyfahordóban való érlelésre. A hazai kínálatban a legtöbbre értékelt vörösborokat ebből a fajtából kóstolhatjuk. Sajnos a nyolcvanas évek elején számos borvidéken át nem gondolt telepítések nyomán nem az értékes klónok kerültek elültetésre, ezért a jelenlegi állomány nagyobb részének termése nem alkalmas nagy minőségű borok előállítására. Ezeknek a boroknak gyakran nyers és durva savaik vannak, ami legtöbbször az éretlen alapanyagnak köszönhető.
A jellegzetes éretlen "paprika" íz ezekben a borokban gyakori vendég. Nem úgy azoknál a termelőknél, akik igényesen kialakított ültetvényről szüretelnek érett, és erősen hozamkorlátozott alapanyagot. A legdúsabb cabernet sauvignon borokkal Villányban találkozhatunk, stílusban talán ez a táj adja a leginkább Medochoz hasonlítható karaktert. Nehezek, tanninosak, lassan érők de teltek, íz gazdagok, hosszú érlelésre szánt igazi nagy borok. Szekszárd valamivel karcsúbb, gyümölcsösebb de hosszú érlelésre alkalmas cabernet sauvignon borokat ad. Gyakran házasítják is, cabernet franc és merlot, esetleg kékfrankos mellé.