Személy szerint nagyon megörültem annak, hogy Font Gábor 2013-as Kövidinkája helyet kapott a sorban, hiszen nagy szükség lenne sok ilyen hazai fehérborra. Nem súlyt agyon a sav, mégis friss, játékos, gyümölcsös, tuttifruttis, halvány bor, aminek minden nyári buliban ott kellene lennie.

Szőke Mátyás Pinor Gris 2013-as bora a világ egyik legnépszerűbb fehér szőlőfajtájából készül, amelyből Elzászban csinálják a legnevesebbeket. A fajtát a Mártában mégis sikerült magyarra fordítani egy kicsit gyógynövényes, illatos, gyümölcsös, virágos bor megalkotásával. A Mátra amúgy is több figyelmet kíván, hiszen hűvös borvidékként forró években is tud lendületes savú, friss borokat adni.

Villányról a legtöbb borfogyasztónak nem a fehérborok jutnak eszébe. Mégis érdemes megkóstolni Gere Tamásék Hárslevelű válogatását, 2012-ből. Szép, fajtajelleges, hársmézes, az illathoz képest szikár bor, bátor savakkal és alkohollal.

A Frittmann Pincészet fahordós ezerjója 2011-es évjáratú. A fajta az Alföld mellett leginkább Móron van otthon, de a filoxéra előtt sok helyen termesztették. Komoly savszerkezet jellemző rá, ebben a borban finom süteményes, nyilván a hordónak köszönhetően vaníliás, vajas arcát mutatja.

Thummerer Vilmosék Egri Csillaga királyleányka, leányka, chardonnay, sauvignon blanc és tramini házasítása. Utóbbi fajta nyomja is az illatanyagot rendesen, habár nem jellemző az illatosság az Egri Csillagra. Könnyed, de nem súlytalan, kellemes bor, igen jó savakkal.

Bott Frigyes hivatalosan a Dél-szlovákiai borvidéken tevékenykedik. Ebből kiderül, hogy a kóstoló nem szigorúan a mai Magyarországra koncentrált, hanem inkább a Kárpát-medence egészére, hiszen földrajzilag egységes területről van szó. A Duna túlpartjáról érkező 2012-es rajnai rizling aromákban nagyon gazdag, de alkohol is van benne jócskán, ami az évjáratban nem ritka jelenség. Szerencsére a lendületes savak és a szép citrusok elviszik a hátukon az összességében elegáns tételt.

 

Az olaszrizlinget – bármennyire is magunkénak érezzük – épp Horvátország területéről származtatják a szakemberek és a filoxéra után terjedt el nálunk. De a hozzáértők nem vitatják, hogy a legjobb borok minden bizonnyal a Balaton környékén a készülnek belőle. A Figula Sáfránykert olaszrizling 2012 is nagyon gazdag, citrus, citromhéj, mandula érződik benne, jó savbázisú, selymes, kiváló bor.

A Balatonnál és részben az olaszrizlingnél maradva a Jásdi Ranolder 2011 következett. Ez az olaszrizling-furmint házasítás gazdag aromavilágát nem csak a terroirnak, hanem a hordónak is köszönheti. Szép ásványok, fémes jegyek, tökéletesen megtámasztva savakkal, nagyon hosszú bor. Olyan jó, mint Csopakról nézni a Balatont.

Mondjuk a déli partját, ahonnét a következő tétel érkezett. Légli Ottó Gesztenyés rajnai rizlingje (2009) fogalom. Telt aromáit, intenzív illatát még élveztük volna egy darabig, de már jött is a Szeremley kéknyelű (2009). A fajtát régen úri szőlőnek nevezte a nép, hiszen csak az engedhettem eg magának, akinek belefért a kockázat: nem minden évben lesz belőle bora. a kéknyelű ugyanis keveset és ritkán terem. De érdemes várni rá. Szép, visszafogott illatú, kortyban igen gazdag, virágos, fűszeres, gyümölcsös, lendületes savú különlegesség.

A kóstoló következő tétele a Bolyki Meta Téma 2011 volt. Ez egy hárslevelű, ennek megfelelően a szokásos fajajelleg mellett nagyon összetett. Komoly 16%-os alkoholtartalmához kell is a jó savszerkezet a rengeteg marcipán, fehér virág, liliom, melyek az ízben is kiválóan megjelennek. Nagyon hosszú, mély bor, szerintem sokaknak a kóstoló talán legjobb tétele.

Pedig még jött két igen komoly dolog. Az egyik az Árvay Köves-Úrágya furmint 2010. A Köves és az Úrágya a legmenőbb mádi dűlők között vannak. Annak, hogy a terroirt szépen megmutatja a furmint, ez a bor iskolapéldája lehetne. Tök száraz, brutál savas, illatban nagyon érett tónusú, összetett struktúrájú, de az ásványok miatt a furmint körtéssége teljesen a háttérbe szorul.

A VinCE Budapest ültetett mesterkurzusaira és kóstolóira érdemes bevinni a saját poharunkat is, hiszen az utolsó bor rendre olyan, amit nem hagynánk ott a teremben a kóstoló végén, de nem is húzóznánk le indulás előtt. A magyar fehérborokat bemutató kóstolón a Pendits Tokaji Aszó Esszencia volt ilyen, 2005-ből. 2005 a botrytisnak jó évjárat volt, nem csoda, hogy ilyen tökéletes aszút sikerült készíteni belőle. Az aszú esszenciát kevesen szeretik, hiszen legtöbbször ugyan csodálatos illatú, gyönyörű megjelenésű, de sűrű, mézes borfőzeléknek tűnik. A 2005-ös Pendits esszencia kicsit sem szirupos, teljesen jól iható desszertbor, ami a kiváló savainak köszönhető. Szívesen ízlelgeti az ember jó sokáig, hogy minden citrust, mandulát, ananászt, aszalt barackot egyenként megfigyelhessen benne. Áttöltöttem én is a saját poharamba a maradékot, és még mindig kóstolgatnám, ha lenne mit.