A borbárt a Duna parton nyitotta meg, ahonnét csodálatos panoráma nyílik a szemközti Gellért-hegyre. A toszkán stílus jól kivehető az ételkínálaton és a boroknál, de más olasz borvidékek kínálata is megjelenik, és jelen vannak a magyar kis és nagy pincék tételei is. A borbár szoros szimbiózisban él a mellette található Trattoria Toscana étteremmel, ami a gasztronómiai lehetőségeket tekintve nagy előny.

 

 

Meglehetősen széles a kínálat, nagyjából kétszáz féle olasz és magyar bor kapható, melyek közül úgy ötven féle pohárral is kóstolható. A borlapon külön blokkban találhatóak a magyar és külön az olasz borok, mindegyiknél borvidéki bontásban, ezzel is segítve az eligazodást. Itt találkozunk a ház bora kategóriával is, ami ma sok magyar étteremben valami nagyon rossz élményt juttat a fogyasztó eszébe, és általában messze el is kerüli, aki jót akar magának. Itt azonban az egri Tóth Ferenc borai adják az alapborokat, mind fehérben (leányka), mind vörösben (cabernet sauvignon). Ezek jól sikerült tételek, bátran ajánljuk mindenkinek.

Fehérben nagy öröm számunkra, hogy megpillantjuk a borlapon a badacsonyi Málik Zoltán két nagyszerű és kevésbé ismert fajtából készült borát, a budai zöldet és a zeuszt. De mindenképp ajánlható az erdélyi Recas pince chardonnay-ja is. Tokajból az ismert nagy nevekkel nem lehet mellé lőni (Balassa, Szent Tamás, Árvay), míg a neszmélyi borvidékről egy különlegességbe akadhatunk a Hilltoptól, mégpedig az Álom nevű fűszeres tramini-sauvignon blanc cuvée-re.

 

Magyar vörösekből az ismertebb nevek dominálnak (Vesztergombi, Szeleshát, Tiffán, Gere Tamás, Bock), de a Lelovits, Janus és Mészáros borokkal sem lőhetünk mellé. Továbbá itt is megtaláljuk a borbárok egyik állandó szereplőjét, a villányi Szemes József Dél nevű bordeaux-i cuvée-jét.

 

Desszert borok egy Borbély badacsonyi kései szüretelésű szürkebarát kivételével, csak a tokaji Dereszla pincétől vannak.

 

 

Ahogy vártuk, az olasz borkínálat roppant széles és sokrétű. Fehérek közül személyes kedvenceim a falanghina Campagna-ból, a pecorino Abruzzo-ból, a soave Venetóból, valamint két szicíliai fehér a Tasca pincészettől. A rozék mások, mint a magyar rozék, de bátran ajánlom mind a Ricasoli, mind pedig a Renzo Masi rozét, nyáron ez a bortípus amúgy is kötelező. 

 

A vörösborok szerencsére jóval túlmutatnak a chianti, barolo, brunello vonalon. Van például Primitivo di Manduria Pugliából, Nero d’Avola Szicíliából, Valpolicella Venetoból. A borok poharazva 1 dl-es kiszerelésben kóstolhatók. Azonban vannak olyan nagyágyúk, amelyek csak üveggel kaphatók, mint a például a Tignanello, Ornellaia, Antinori Guado al Tasso-ja, Pio Cesare Barolo-ja, vagy egy szuper Taurasi a Mastroberardinotól.

 

 

A Trattoria Toscana ételkínálata miatt egy komplett, sokszínű és sokrétű olasz konyhával találja magát a L'enotecaban szembe a vendég. Végtelen mennyiségű tésztaféle és pizza van az étlapon. A tenger gyümölcsei közül kagyló, rák, polip, homár, tengeri süllő, lazac, tintahal, tonhal. A húsételre vágyóknak bárányborda, borjúlábszár, csirke, sertés, kacsamell steak, óriás marhasteak. A desszertek közül pedig a panna cotta, a tiramisu, a profiterol, a citrom sorbet és a csokoládé soufflé csak egy része teljes kínáltnak. Az ételek finomak, ízletesek, az adagok elég komolyak, a nagyétkűek is jól tudnak lakni vele.
 
Árak, ár/érték arány

 

Az árak a magas minőséget tükrözően magasnak tekinthetőek. Ha valaki enni is szeretne és belehúz a borok kóstolgatásába is, akkor jobb, ha a bankkártyáját sem hagyja otthon. Az olasz borok nyilván nem olcsók, másutt sem, nemcsak itt. A magyar borok némelyikénél pedig az itteni 1 dl-es árak nagyjából más borbárok 1,5 dl-es árának felelnek meg. Azonban ha valaki rászánja az időt a borlap végigböngészésre, akkor találhat néhány egészen jó ár/érték arányú tételt. A számla végösszegéhez automatikusan 12% felszolgálási díjat számolnak fel.

 

 

A Belgrád rakparti elhelyezkedés kínálta panoráma fantasztikus és felejthetetlen, különösen a nyári lemenő nap során, a teraszon üldögélve, hátradőlve, miközben süti az arcunk, kipillantunk a napszemüvegünk mögül, hogy van-e még bor a poharunkban. Mire eltűnik a nap a Gellért-hegy mögött, már garantáltan üres lesz, és kérhetjük a következőt. A terasz adta lehetőségek azonban csak tavasztól őszig állnak rendelkezésre, a rosszabb idő beköszöntével a vendégek beszorulnak a belső térbe. Azonban ezzel sem járnak rosszul, a belső rész igazi olaszos borbáros hangulatot kínál. Körben polcokon borok, borvidékenként, árcímkékkel, az egyik oldalon egy jókora sonka lóg, a pult felett pedig zöld-fehér-piros színekkel kiírva krétával egy táblára az aktuális kínálat. És akkor még nem beszéltünk a pincehelyiségről, amely gyakorlatilag különteremként funkcionál, és remekül alkalmas mindenféle családi-baráti összejövetelre, születés- és névnapozásra, céges bulira.

 

 

 

Ha egy szóval akarnánk leírni, akkor azt mondanánk, hogy profi, minden értelemben. A vendéglátásban tapasztalt, „öreg rókák”, akik tudják, hogy mivel kell megfogni a vendéget. Az elején kissé kevesebb figyelmet kaptunk, de ez hamar elmúlt, amint a fogyasztásunk üteme gyorsul és mennyisége növekszik. A borokból felkészültek, ismerik mind a magyar, mind az olasz borokat, borvidékeket, ha valami nincs éppen abból, amit kértünk volna, akkor azonnal tudnak ajánlani olyat, ami tényleg pótolni tudja. A rendelt ételekhez passzoló borokat is jó érzékkel választják ki. A végén pedig a számla rendezése után nem maradhat el a vendéget legközelebb is visszacsalogató grátisz grappa vagy limoncello sem. 

 

 

Ott jártunk alkalmával meglehetősen sok volt a külföldi turista. A L'enoteca elhelyezkedése garantálja a sok, éppen arra járó és betévedő vendéget, turistát, sétálgatva egy jó kiülős helyet keresgélőt, de sokan célzottan is jönnek. Különösen az olasz konyha és az olasz borok szerelmesei. Ideális hely pároknak is egy romantikus naplementés vacsorához, vagy baráti társaságoknak csak úgy beülni és borozgatni. Időnként szerveznek tematikus borvacsorákat is, melyeknek szintén megvan a törzsközönsége.

 

 

Magyar borokkal kezdtük, a Gál Lajos Szó-Lá-Ti olaszrizlingje és a Maurus ezerjója hamar lecsúszott, mindkettő üde és frissítő volt. A Szászi chardonnay-t hiába kértük, már elfogyott, de helyette kóstolt erdélyi Recas chardonnay kiválóan pótolta, komoly, testes, lendületes, nincs agyonverve fával.

 

Az olasz fehérekből most leginkább a pecorino tetszett, friss, virágos, gyümölcsös, lendületes, a Soave pedig örök kedvenc, ezért most sem lehetett kihagyni. Az ételek közül a kért pizzához és a kacsamellhez előbb egy Renzo Masi toszkán rozét kortyoltunk majd egy Valpolicellát az I Campi pincétől, végül pedig egy Chianti Riservát szintén Renzo Masitól. Mindegyik passzolt hozzá. 

 

 

A pizza a szokásos vékonytésztás, pármai sonkás, igazi olasz, olyan, amilyennek lennie kell. A kacsamell rozéra sült, szeletelve érkezik, tepsis burgonyával és még egy libamáj szelettel megtuningolva, emberes adag. Kell is hozzá két pohár bor. Így aztán jöhettek a komolyabb olasz vörösek, a Primitivo di Manduria Pugliából igazi különlegesség, komplex, hosszú, finom. A Cygnus a szicíliai Tasca pincétől egy helyi fajta (nero d’avola) és egy francia világfajta (cabernet sauvignon) házasítása, nagyon komoly, testes cucc, nagyon szép hordóhasználattal, talán kicsit a cabernet dominál, pedig abból van a kevesebb benne.

 

Szerettünk volna egy jó syrat is inni, de a kiválasztott olaszunk épp nem volt, így visszaugrottunk a magyarokhoz és a helyette javasolt villányi Lelovits syraht választottuk. Nem bántuk meg, testes, fűszeres, fekete bogyós gyümölcsökkel, még fiatal, de már most élvezhető. Az est végére pedig egy piemonti barbarescoval tettük fel a pontot.

 

Összességében a L'enoteca erőssége az olaszos vonal, mind ételben, mind borokban, sikerül visszaadni a toszkán borbáros életérzést. A Trattoria Toscanával kiegészülve ételekben nagyon komoly kínálattal bír, az olasz borok pedig megunhatatlanok. Mindehhez járul még a fantasztikus elhelyezkedése, sokakat vonz a dunai panoráma, a turistaforgalom egyik fő csapásirányában sokan mozognak, vendég akad, nem lasszóval kell őket fogni. Az árak magasak, de ehhez magas minőség is társul. Nem az a hely, amelyik a napi törzshelyünké válhat, de azért érdemes évente többször is visszatérni ide, mondjuk minden évszakban, már csak azért is, mert mindig más arcát mutatja a táj is és más borokat is kívánunk meg.