A Bocuse d’Ort a szakácsok Olimpiájának szokták nevezni, így a február 18-ai magyar döntőre joggal mondhatjuk, hogy ez volt az OB (országos bajnokság). Tudjuk jól, hogy egy olimpikon felkészülése sok munkával, stresszel jár, meg kell felelni minden edzésen és bizony szigorú szabályok közé kell szorítania az életét. Ez a szakácsoknál sem volt másként, ráadásul az elmúlt időszakban nem csak a versenyre kellett felkészülniük, de a munkahelyükön is meg kellett felelniük. A Dining Guide interjút készített a hat döntőssel, amelyben mesélnek a felkészülésükről.

A február 18-ai döntőben hat séf „küzdött meg”, de munkájukat egy-egy commis (segéd) is segítette, így alkottak egy csapatot. A verseny 9 órakor kezdődött, de tíz perc különbséggel láthattak munkához a séf-commis párok. Erre azért van szükség, hogy a zsűri megfelelően tudjon pontozni és értékelni minden egyes ételt, amely elkészült. Így zajlott a verseny:

9:00  Sándor Rodrigo (Costes Downtown) és commis-ja, Barna Zsanett megkezdte a munkát
9:10 Szabó László (Sodexo) – Pozsár Bence
9:20 Győrffy Árpád (Kollázs, Four Seasons) – Szegedi Réka
9:30 Pohner Ádám (Olimpia Étterem) – Jándi Lőrinc
9:40 Széll Tamás (Onyx) – Szabó Kevin
9:50 Volenter István (67 étterem) – Sándor Lőrinc

 

Két témát (hal és hús) kellett kidolgozni a versenyzőknek, amelyek fő alapanyagai a kecsege és annak kaviárja, illetve a szarvasborjú. A haltányér elkészítésére öt, míg a hústál elkészítésére 5 órájuk és 35 percük állt rendelkezésre a csapatoknak. A Bocuse d’Or versenynek elég hosszú és szigorú a szabályzata, érdemes belenézni, nagyon sok kritériumnak kellett megfelelni a hat döntősnek. 

Az első három órában még közelebbről is megnézhettük, hogyan dolgoznak a séfek. Mondanom sem kell, hogy óriási volt az érdeklődés. Három méterről láthattuk, hogyan bontják szét a szarvasborjú combját a séfek, és azt is, hogy milyen technikával szelnek filéket a kecsegéből. Csak azt vettem észre, hogy már negyed órája ámulattal figyeltem az előttem dolgozókat, és ők profi módon szinte fel sem néztek a körülöttük álló kamera- és embertömegre. Pedig nem lehet könnyű úgy koncentrálni egy ilyen magas szintű versenyen, hogy egy pillanatra sincsen csend és százak nézik, fotózzák a kezüket.

 

Az első órákban még nagy volt a stressz a versenyzőkben, de ahogy haladtak a munkával, úgy oldódtak az arcok. Sajnos déltől már csak messzebbről és kivetítőkről nézhettük a dolgozó csapatokat, mert már elkezdték megteríteni az asztalokat a zsűri számára.

Néhány szó a zsűriről. A bírálók két csoportra oszthatóak a a Bocuse d'Or versenyen: van a konyhai zsűri, akik csak tapasztalt séfek lehetnek. Az ő dolguk ellenőrizni, hogy a versenyzők odafigyelnek-e például a takarékos anyagfelhasználásra, tisztaságra és a szabályok betartására. Ezen kívül van a kóstoló zsűri, akik elsősorban a fogások ízét, megjelenését pontozzák. A bírálókat a Magyar Bocuse d’Or Akadémia Egyesület választotta ki, és a versenyzők is delegálhattak egy-egy tagot a február 18-ai megmérettetésre. 

 

A magyar döntőn a zsűri két elnöke Bíró Lajos és Hamvas Zoltán voltak. A versenyzők által kijelölt zsűritagokhoz: Ádám Csaba, Dinnyés Csaba, Palágyi Eszter, Pesti István, Szulló Szabina és Urbán Tibor, nemzetközileg elismert szereplők is csatlakoztak, mint Brian Turner, Christian Meyer, Ferdy Debecker, Henrik Norström, Rasmus Kofoed és Serge Vieira. De a konyhai zsűriben is nagy nevek szerepeltek, csak néhány példa: Harmath Csaba, Wolf András, Molnár Gábor, Rupprecht László, Bernáth József, Litauszki Zsolt, Segal Viktor, Vomberg Frigyes.

14:00-kor pontban elkészült az első halétel, amelyet Sándor Rodrigo tálalt ki elsőnek. Ezt követték időrendben a többiek munkái. Szerencsére senki nem csúszott ki az időből, így a zsűrinek nem kellett pontot levonnia a késedelemért. Az utolsó hústál 15:25 perckor érkezett. A verseny azonban itt még nem ért véget, ugyanis minden csapatnak hatvan perc állt rendelkezésére, hogy csillogjon, villogjon a konyha, ahol addig dolgoztak. Ahogy Jókuti András (műsorvezető) fogalmazott: „Ez nem az a megmérettetés, ahol a szakács eldobhatja a kabátját, ha végzett a tálalással.”

Ezt követően mindenki feszülten várta az eredményhirdetést. A csapatok megkönnyebbültek, hogy túl vannak, elvégezték a feladatukat, de azért ott motoszkált bennük, hogy most jön az a rész, ahol már nem tehetnek semmit, mégis sok múlik a zsűri bejelentésén.

17 óra után nem sokkal kihirdették az eredményeket:
1.hely: Széll Tamás (Onyx)
2.hely: Pohner Ádám (Olimpia)
3.hely: Volenter István (67)

 

Legjobb hal: Pohner Ádám (Olimpia)

 

Legjobb hús: Szabó László (Sodexo)

 

Legszebb hal: Pohner Ádám (Olimpia)
Legszebb hús: Széll Tamás (Onyx)

 

Legkiemelkedőbb csapatmunka különdíj: Széll Tamás és Szabó Kevin

Legjobb commis: 
1.hely: Pozsár Bence (Szabó László) 
2.hely: Szabó Kevin (Széll Tamás) 
3.hely: Szegedi Réka (Győrffy Árpád)

Gratulálunk nekik!

 

Május 10-11-én rendezi meg hazánk a nemzetközi szakácsverseny európai döntőjét, amelyen Széll Tamás fogja képviselni Magyarországot. Érdemes lesz akkor is ellátogatni a Hungexpora, ahol 20 nemzet fog megmérkőzni a Bocuse d'Or Europe versenyen.

 

És, hogy miért nem volt még ilyen Magyarországon? Hiszen nem ez volt az első alkalom, hogy Bocuse d’Or magyar döntőt rendeztek hazánkban. De ennyi embert még soha nem hozott lázba ez a különleges díj. Csüngtek a lelátóról az emberek, több száz embert mozgatott meg ez a verseny csak a helyszínen. És még hányan vannak az országban, akik nem lehettek ott az eseményen? Jó volt látni a rengeteg fiatalt, akik már ilyen színvonalú gasztronómiába nőnek bele Magyarországon. A sok elszánt tekintetben látszott, hogy ők is vágynak arra, hogy egyszer majd valami egyedit alkossanak.