A badacsonyi Laposa Birtokot már a második generáció irányítja. A két testvér Zsófia és Bence jó munkamegosztással, lendülettel és szaktudással viszi előre a pincészet hírnevét. Bence a Juniborbar.blog.hu-nak adott interjút, amelyből megtudhatjuk, hogy miként lett borász, mi volt az első bora amit egyedül elkészített, és mesél a jövőről is.
„Azt érzem, hogy olyan úton vagyunk, ami jó irányba megy, ezért nem szeretném,ha ebben túl nagy változás állna be. Nyilván rengeteg tervünk van, főleg a technológiai, infrastruktúrális fejlesztéssel kapcsolatban. Minél hamarabb szeretnék egy olyan szintre eljutni, amikor már csak és kizárólag szakmai kérdések merülnek majd fel a birtok irányításával kapcsolatban.” - mondta.
A Kovács Nimród Winery Nagy Eged területét Grand Cru névvel ruházta fel. Mi tagadás nem egyszerű a munka ezen az egri területen , minidg is különleges termőtájnak gondolták. A pincészet három tétele született a Nagy Egedről, melyekre láthatóan nagyon büszkék.
A Ruppert Szőlőbirtokkal már találkozhattak a Nagy Bordói Kóstolón és azóta több rendezvényen is. Aki kóstolta a boraikat, annak már nem kell elmagyarázni, hogy miért színfolja Villánynak a pincészet. Az Abormegen.blog.hu egy hosszas kóstolójegyzetet jelentetett meg a Ruppert birtok tételeiről. Ebből is kiderül, hogy érdemes figyelni rájuk!
A korábbi évekhez hasonlóan idén is Bécset ítélte a világ legélhetőbb nagyvárosának a Mercer nevű tanácsadócég. Budapestet - Ljubljanával holtversenyben - a 75. helyre sorolták, ami a közép- és kelet-európai régió egyik legjobb eredménye.
Köztudott, hogy Bécsnek - mint egykor Budapestnek is - van egy szőlőskertekkel egybeépült része, ami ilyen:
Fotó: Allabouttravelling.com
Az idei felmérésben egyébként a világ 230 nagyvárosát értékelték 39 kritérium alapján. Vizsgálták többek között a város közlekedését, oktatási, kulturális és egészségügyi szolgáltatásait, közbiztonságát és környezetvédelmi helyzetét. Alapvetően a városokban dolgozó külföldiek szempontjait igyekeztek figyelembe venni: az eredmények a Mercer szándékai szerint a multinacionális cégeket segíthetik abban, hogy méltányosan kompenzálják kiküldetésben dolgozó alkalmazottaikat.
Az első öt helyezés nem változott tavaly óta, ezeket idén is Bécs, Zürich, az új-zélandi Auckland, München és a kanadai Vancouver érdemelték ki.
A lista élbolyát a nyugat-európai városok uralják ausztráliai és új-zélandi metropoliszokkal. A a top 30-ba 7 német város is bejutott, ezen belül a legjobb 10-ben három - München (4.), Düsseldorf (6.) és Frankfurt (7.) - is szerepel.
Nyugat-Európa összességében tarolt: a tízes élbolyba hét városa - Bécs, Zürich, München, Düsseldorf és Frankfurt mellett Genf (8.) és Koppenhága (9.) - is bekerült. Az Egyesült Királyságban London (40.) vezet, utána Birmingham (52.), Glasgow (55.), Aberdeen (57.) és Belfast (63.) következnek. A leggyengébben szereplő nyugat-európai városok Belfast (63.) és - a szintén nyugathoz sorolt - Athén (85.) lettek.
Körülbelül itt találhatók a listán Közép-Európa legjobbjai: a régió éllovasai Prága (68.), Budapest és Ljubljana (holtversenyben a 75.).
A Móri Borvidék Hegyközsége fotópályázatot hirdet a Móri Borvidék - Az ezerjó hazája címmel. Lehet fotózni a tájat, a szőlőt, a présházakat, a pincéket, a borokat, a hordókat, sőt a móri szőlő- és bortermelőket is. A részleteket a Pafi oldalán megtaláljátok!
Még egy kis Borjog és Bormarketing Konferencia. A tegnapi rendezvényen Gazda Albert, a Cink.hu újságírója is ott volt, és az esemény végén tartott kerekasztal beszélgetésben is részt vett. Arról a beszélgetésről javában készül az anyag, hamarosan olvashatjátok!
„A magyar bor nem lesz világhírű. Lehet, hogy a második világháború előtt a legjobbak közt tartották számon – állítólag a franciák és a németek mellett –, de az a világ elmúlt, most 2015 van, és a nagy európaiak mögé-mellé réges-rég felzárkózott az újvilág, ami sokkal nagyobb mennyiségekkel, kiszámíthatóbb termékekkel, hatásosabb üzenetekkel, értelmezhetőbb árakkal trafálja telibe a fogyasztók elvárásait” - írja Gazda.
Íme még egy idézet:
„Nem hiszem, hogy vége az illatolós-kisujjeltartós buziskodásoknak, amik szemléletesen ábrázoltak egy hősi korszakot, inkább arról van szó, hogy a téma nem egy szűk szubkultúráé többé. A bort (a jót is, nemcsak a pillepalackosat) ma már isszák is, nemcsak kóstolják. (Én is azt teszem vele, ennyi év után, so it goes.) Ez maga a fejlődés. Amit egyebek közt a budapesti boros helyek számának örvendetes gyarapodása is bizonyít.”
