Kemény szavakkal jellemzi a magyar borok eredetvédelmi rendszerét a Balogh Zoltán (Somlói Apátsági Pince) a Borrajongó Blogon. Szerinte a rendszer nem garantál semmilyen minőséget.

 

„A fő poén az volt, hogy az EU parancsára minden borvidéknek meg kellett írnia a saját OEM termékleírását. Lényegében az engedélyezett fajtákat, helyi korlátozásokat és a borvidék borainak egy általános leírását kellett beadni Brüsszelnek határidőre. Ezeknek a termékleírásoknak a születése is egy komoly börleszk volt. Értelemszerűen minden borvidéken rárepültek a helyi erős emberek, befolyásos nagygazdák és a nekik kiszolgáltatott csicskák a feladatra. Annyira körülállták az asztalt, hogy még ha akart volna, sem fért volna oda senki rajtuk kívül. Én személy szerint többször jelentkeztem, hogy részt akarok venni a munkában, segíteni akarok. Úgy elhajtottak, mint a pinty. Az eredmények olvashatók bárhol. Friss hasi műtét után nem ajánlom olvasatra senkinek. Egész egyszerűen a szánalmas suksükölés és a semmitmondó rizsa között van az egyes termékleírások színvonala. Az, hogy az ősi magyar fajtákat sehol nem engedélyezték, csak egy apróság. Az, hogy nem egy helyen a dűlők felsorolásának semmilyen történelmi, földrajzi alapja nincsen is csak fűszer. De sugárzik mindegyik termékleírásból, hogy a szerzőiknek a leghalványabb fogalma sincs arról, hogy pontosan miről is szól a saját borvidéke. A webről összevadászott közhelyek és semmitmondó városi legendák váltogatják egymást. Olyanok, hogy a somlói bornak rezeda illata van. Értitek, úgy általában. Meg, hogy a bazalt alapkőzetből levezethető enyhén sós ízjegyekkel rendelkezik. Komolyan, ha a devecseri vasútállomás jegyárusával leíratom, hogy milyen a somlói bor akkor precízebb leírást kapok, mint amit a hivatalos termékleírás szerzői összehoztak.”

 

További elkeserítő tények itt.

A Magyar Sommelier Szövetség tavaly alapította a Par Excellence díjat, amelyet különböző kategóriákban adnak át.. Heimann Zoltán borászként kapta.