A Fonó Szalonok három hétvégét ölelnek fel. Ezek központi eseménye a már nem először megrendezett Wine & Violin Hegedűkészítők Szalonja, amelyet idén február 9-én és 10-én tartunk. Itt Baráti Kristóf világhírű hegedűművész nevét mindenképpen szeretném kiemelni, aki – mások mellett – személyével és művészetével igazi prémium kulturprogrammá teszi a rendezvényt, ahol egyúttal vonós hangszerek kiállítását is megtekintheti a közönség.

 

A bort mi az egyik zászlóshajójának tekintjük a magyar népi kultúrának – és talán fölösleges is hozzátenni, hogy népi. Másfelől szerettünk volna hatni más érzékszervekre is, nemcsak a fülre és a lélekre, amely dimenziókat a zene elér. A bor, annál fogva, hogy a legfőbb kulturális italunk, a legmegfelelőbb társa a zenének, mármint az igazán jó zenének.

Aki már járt a Fonóban, tudja, hogy az előtér kiállítótérként is üzemel, aki pedig nem, az most ott megtekintheti Somogyi Márknak A borászat szépsége című fotókiállítását, s ugyanebben a helyiségben állítanak ki a meghívott borászok is – minden este mások. Múlt héten a Tarjányi Pince volt a vendég, február 8-án Bakonyi Péter Pincészete, február 9-én és 10-én Szentesi József nadapi borász látogat el hozzánk, míg február 15-én a Gepárd és Űrhajó Borbistro érkezik egy válogatással, február 16-án pedig a badacsonyi Sabar Borház és a Villa Tolnay gondoskodik a folyékony élvezetekről. Maga a borkóstolás benne foglaltatik a jegyárban, külön nem kell majd fizetni érte.

Külön figyeltünk arra, hogy a borkóstoltatás, a borbemutatók integratív részét képezzék a Szalonoknak, s ne csak másodlagos programként szerepeljenek a kínálatban. Ennek megfelelően például a február 8-i koncertesten, a Magyar és cigány táncok bálján, mikor a Romengo együttes már lejött a színpadról, és míg a Buda Folk Band készülődik, tehát amíg a technikai átállás zajlik, addig Bakonyi Péteré és boraié lesz a főszerep, melyekre minden bizonnyal nagy érdeklődést fog mutatni az aznapi első koncert után megszomjazott közönség.

Tulajdonképpen azt mondhatom, hogy ennek a három hétnek a fellépői, mintegy kvinteszenciaként demonstrálják a vendégeinknek, hogy mi is zajlik itt egész évben. A Fonó Budai Zeneház elsősorban azért jött létre, hogy a népzenének adjon helyet, de az évek során szinte magától értetődő lépés volt, hogy nyissunk a világzene és a jazz felé is, hiszen nagyon sok olyan művész lép fel nálunk, akiknek mindhárom műfaj – ha lehet azt mondani – a kisujjában van. Ha Dresch Mihályról van szó, akkor őt elsősorban mindenki jazz zenésznek tartja, pedig a muzsikája a népzenéből merít, s amit e fúzióból kihoz, az már úgymond világzenének hívható.

A komolyzene ugyan nem része rendszeresen a Fonó zenei programkínálatának, de a stábban tulajdonképpen egyhangú volt az egyetértés azt illetően, hogy Barát Kristófot egyszer meg kell hozzánk hívni. Most ez sikerült, aminek mi is és reméljük, hogy a február 9-én hozzánk ellátogató vendégek is nagyon örülni fognak.

Természetesen minden kultúrával foglalkozó intézménynek fontos a látogatottság, hiszen össze lehet rakni egy nagyon magas színvonalú, értékközlő programot, sorozatot, de a megfelelő kommunikáció hiányában ezek esetleg nem lesznek láthatók olyanok számára, akik az efféle értékekre szomjaznak. Ugyanakkor a Fonó számára nem az a fontos, hogy nagy tömegeket tudjon megmozgatni. Azokat szerettük volna elérni – s az elmúlt időszak azt igazolja, ez sikerült is – akik konkrétan a mi értékrendszerünkre nyitottak, s akik, mikor itt nálunk összejönnek, egy közösséget képezve, együtt tudnak rezdülni. Mivel szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy kulturális értelemben elit, vagy szebben szólva, prémium programokat igyekszünk életre hívni, így ennek megfelelően egy kimondottan nívós törzsközönséggel rendelkezünk. A Fehérvári útról minden bizonnyal kevesen fognak hozzánk beesni, de összességében azt mondhatom, hogy mégis egy növekvő tendencia jellemzi a látogatottságunkat.

Ami a zenészeket illeti, nos, róluk annyit még szeretnék megjegyezni: az elmúlt tizennyolc esztendőben olyan patinája alakult ki a háznak, hogy a Fonóban zenélni valóban rangnak számít. Ezt jelzi, hogy ha felkérünk valakit, nem az az első kérdése, hogy „mennyi lesz a gázsi”, hanem, hogy „hányadikán kell menni?” és esetleg: „melyik borász mellett fogok színpadra lépni?”.  

***