“Megfelelő gondoskodással és türelemmel a borvidék borai hosszú életűek is lehetnek”
április 08. 10:48
Bognár Attila a Badacsony New Yorkban rendezvényen kóstolta a borvidék legjavát.
Ebben az évben is a New York Palota Róma terme adott otthont a Badacsonyi Borvidék borászainak és egyéb kiállítóinak, akik immár 13. alkalommal érkeztek Budapestre a szokásos borvidéki bemutatóra. A rendezvény a borvidék borászai számára kiemelt jelentőséggel bír, hiszen ilyenkor tudnak személyesen találkozni már meglévő és potenciális fogyasztóikkal. Badacsony immár túlnőtt a boros-strandolós helyszín jelentette sztereotípián, hiszen egész évben nyitva tartó borászatokkal és számos gasztro- és kulturális programmal várják az idelátogatókat. A kiemelt program persze továbbra is a júliusi kéthetes Badacsonyi Borhetek, de az év minden időszakában találni változatos programokat a borvacsoráktól kezdve az egyes szőlőfajtákra felhúzott programokig (Kéknyelű Piknik, Bortriatlon stb.).
Ilyen hosszú múltra visszatekintő borvidéki bemutatkozóval más borvidékünk nem nagyon jelentkezett. Pozitív példája ez a nálunk oly sokszor hiányzó kitartó összefogásnak, közös gondolkodásnak és közös munkának. A borászok mellett fontos szerepe van ebben az őket tömörítő és koordináló Badacsonyi Turisztikai és Borút Egyesületnek, mely a szervezésben is kiemelt szerepet játszik. Idén harmincnyolc kiállító borászat mintegy kettőszáz bora volt kóstolható a rendezvényen, de a borászatokon kívül minden évben helyi turisztikai szolgáltatók, termelők, programszervezők is részt vesznek. Nekem személyes kedvenceim a Szegi Családi gazdaság isteni finom sajtjai, melyek remek kísérői a borvidék borainak.
A sétáló kóstolón túl, folytatva az eddigi hagyományokat a Vivaldi teremben idén is egy teltházas, egyedülálló mesterkurzus színesítette a Badacsony New Yorkban eseményt: az informatív és finom humorral megfűszerezett Pásztoróra / Badacsonyi borok titkos találkára hívják illő s méltó párjukat című mesterkurzuson az ínyenc ételek és a badacsonyi borok közötti harmónia világába avatták be a résztvevőket.
A kóstolt borok mindegyike hibátlan volt, jól tükrözte a fajta és a terroir sajátosságait. Számomra az egyik izgalmas aspektusa a mostani kóstolónak az évjáratok közötti különbségek voltak. A kóstolt tételekből azt éreztem, hogy 2021 az egyik legjobb évjárat (lehet) az elmúlt húsz évből. 2022-ben a nagyobb meleg miatt a savak alacsonyabbak, a borok korábban érnek, akadnak borászok, akik először ezért inkább ezt az évjáratot viszik piacra. És ott van 2023, amelyet sokan még a 2021-esnél is jobbnak tartanak, de azok a borok még nagyon fiatalok, a bennük rejlő potenciált viszont már most is megmutatták. Nem mellékesen azért is kóstolhattunk ebből az évjáratból tételeket bizonyos pincéktől, mert a korábbi évjárataik már kifutottak. Jelen voltak a korábbi évjáratok már bizonyított tételei és néhány muzeálisnak számító ritkaság is.
Első körben most is az olaszrizlingekre koncentráltam. Egyrészt mert kimondottan kedvelem, másrészt pedig mert ez igen sokrétű fajta. Termése megbízható, sokféle stílus készíthető belőle, a fröccsbortól a dűlőválogatásokig és a kései szüretelésű édes borokig. A borvidék kiemelt fajtája, szinte minden borász szortimentjében ott van. A nehezebb évjáratokban sincs vele akkora gond, mint a többi fajtával. A mostani kóstolón három tételt mindenképp kiemelnék. A Borbély pince 2021-es Bács-hegy olaszrizlingje nemcsak a fajta, de az egész rendezvény egyik legjobb bora volt. Ezt a koncentrációt, zamatgazdagságot, ha jól rémlik utoljára 2013 évjáratban éreztem. A másik az Éliás pince Fent a hegyen 2022-es olaszrizlingje, amely, ahogy nevéből is adódik, a pince körüli részről, a hegyről származó termés gyümölcse. Komplex, hosszú, szeretni való. A harmadik kedvencem pedig a Váli pince 2022-es olaszrizling válogatása. Váli Péter volt most az egyik olyan borász, akinél tökéletes sort kóstoltunk, minden bor nagyon tetszett. Ez a válogatott olaszrizling koncentrált, ásványos, hosszú, izgalmas. Az említett hármon kívül is akadt még több olyan olaszrizling, amely mindenképp az átlag fölé emelkedik. Ezek a következők: Málik Zoltán 2021-ese, Laposa 2021-es Apukám Világa olasza, Szászi Endre 2022-es Kabócás Olaszrizlingje, a Sipos Borház 2021-ese, az Illés Borászat 2022-es Napkő és Holdkő olaszrizlingjei, valamint a Sabar Borház 2022-es Single Vineyard Bács-hegy olasza.
Másik kedvenc fajtám a kéknyelű a borvidékről. Ez olyan unikális, máshol sehol nem található kincs, amelyet óvni kell. Minden tiszteletem azon borászoké, akik ezzel foglalkoznak, nem hagyják, hogy feledésbe merüljön, annak ellenére, hogy érzékeny fajtáról beszélünk, ami sok-sok munkát és törődést igényel. Viszont kiemelkedő borokat eredményez hozzáértő és türelmes kezekben. A türelmest azért mondom, mert minden évben kiemelem, így most is, hogy ennek a fajtának időt kell hagyni, míg összeáll. Kell neki egy palackos érlelés, hogy komplexebbé, kerekebbé váljon. Most is igyekeztem a szortiment lehető legtöbb tételét megkóstolni, és kb. ugyanazon borászok kéknyelűi tetszettek, mint az előző években. Ez talán nem véletlen, hiszen ők évek óta bizonyítanak ezzel a fantasztikus badacsonyi fajtával: Málik pince 2021-ese, Borbély pince 2021-es kéknyelű selection-je, Váli 2021-ese, a Csendes Dűlő Szőlőbirtok 2022-ese, Folly 2022-ese, Sabar 2022-ese, Istvándy 2021-es Kékderű kéknyelűje, a Fata pince 2020-asa és a Németh Pince 2023-asa voltak azok, amelyek kiemelkedtek. Ez utóbbi még nagyon fiatal, de már most is mutatja a benne rejlő potenciált.
Régebben a borvidék húzóereje a szürkebarát volt. Borászokkal beszélgetve ez a fajta mostanra inkább harmadik vagy negyedik számú fajta lett az egyes pincéknél. Egyre többen panaszkodnak arra, hogy nehezebb eladni, mint korábban. Persze ettől még továbbra is kiemelt figyelmet érdemel, mely szintén többféle stílusban készül Badacsonyban, a könnyedebbtől kezdve a dűlőszelektált tételeken keresztül, a hosszabb ideig héjon áztatott pinkes színűtől, a kicsit több maradékcukros verzióig. Az egyik legizgalmasabb a fajtából a Váli pince 2022-es pink színű tétele volt. Kiemelnék még két hagyományos stílusú, koncentráltabb, ásványosabb tételt 2022-ből: a Málik és az Éliás Fent a hegyen szürkebarátot. Különleges stílust képviselt a Domaine Edegger Pincészet 2021-es amfórás Kápolna szürkebarátja.
Egyre több szerepet kap a borvidéken a rajnai rizling is, akár önálló fajtaborként, akár házasításokban. Ha rajnait kóstolunk, akkor elsőként a Villa Sandahl Rajnai rizlingjei ugranak be a borvidéken. Ők minden évben komoly sort hoznak a fajtából, több évjáratból is, idén például 2018 és 2022 közötti tételeket kóstolhattunk tőlük. Nagyon tetszett a Soild Ground névre keresztelt friss 2022-es, ahogy pedig léptünk visszafelé az évjáratokban, úgy erősödtek a palackérlelés jegyei. Most sem okozott csalódást egyik bor sem. Rajtuk kívül is volt néhány kiemelkedő tétel. Bejött nagyon a Nyári Pince 2021-ese, az A’Capella Szőlőbirtok 2021-ese, a Villa Tolnay Borház 2021-es Kápolna-domb rajnaija is. A Váli pince 2021-es Tabula Rasa rajnai rizling az egész kóstoló egyik legjobb bora is volt egyben. Míg a Németh pince 2022-es „Rajnai rizling szerintem” a fajta erőteljesebb stílusát mutatja, addig a szintén 2022-es „Csaknekedkislány” névre keresztelt töppedt szőlős édes bora azt mutatja, hogy a fajtából különleges természetes édes borok is készíthetők a borvidéken.
Minden évben kíváncsian kóstolom a badacsonyi vörösborokat is. A borvidéken jól érzi magát a syrah, a kékfrankos, a pinot noir és a bordeaux-i fajták is. Egyre több pincészet foglalkozik vörös szőlőfajtákkal, melyek általában gyümölcsösek, jól ihatók, ugyanakkor képesek visszaadni a borvidék ásványos jegyeit is. A vörös fajtáknál évek óta kiemelkedő szerepet játszik Török Csaba (2 HA pincészet). Idén négy vörösbort hozott a kóstolóra, a 2020-as syrah és szintén 2020-as cabernet franc komplex fajtajelleges tételek, a 2021-es Tabunello megmutatja, hogy az olasz sangiovese szőlőfajtából itthon is lehet komoly bort készíteni. Míg a 2019-es Courage egy olyan bordeaux-i házasítás, amely jelen pillanatban nemcsak a borvidék, hanem az egész hazai borszféra egyik legjobb vörösbora. Csaba vörösein kívül tetszett még a Jakab pince és Váli Péter egyaránt 2021-es syrah-ja, a Domaine Edegger Pincészet 2018-as Georg-ja (Cabernet sauvignon+merlot), Sike Balázs 2021-es Cabernet franc-ja.
A borvidéken számos más fajtából is készülnek nagyon izgalmas és egyedi tételek. Ezek közül most a Málik Pince 2021-es Zöldszilvániját emelném ki, ezzel a fajtával más pince nem nagyon foglalkozik. Málikék évek óta hisznek benne, és a 2021-es évjárat szerintem igazi minőségi ugrást jelent a korábbiakhoz képest. A pince 2021-es Zeus-a szintén kiemelendő. Ami szintén tetszett, az a Domaine Edegger 2020-as Qintessence sauvignon blanc-ja, és 2020-as Jakob chardonnay-ja, a Nyári pince 2021-es hárslevelűje (tőlük az Emese Álma cuvée is, melyben szintén van hárslevelű), a Szászi pince 2022-es Rózsakő, a Németh Pince 2022-es Budai zöld és 2023-as Rózsakő.
A végén pedig érdemes kiemelni, hogy a Szeremley pince idén hozott két nem akármilyen muzeális kincset: a 2005-ös késői szüretelésű édes Zeus-t és az 1998-as szinten kései szüretelésű édes olaszrizlinget. Ezek a borok ékes példái annak, hogy a borvidék borai hosszú életűek is lehetnek, megfelelő gondoskodással és türelemmel. Méltó zárása volt a kóstolónak ez a két bor.
