Eger az egykori Oszmán Birodalom északi határterületén fekszik, a kadarka mellett régi fehérbor-szőlőfajták termőhelye volt a Bükk-hegység déli lejtője. Riolittufa talajba vájt pincékben, Eger föld alatti labirintusaiban érnek ma is a híres egri borok. Az összenyitott pinceágakon keresztül a város a föld alatt gyakorlatilag teljesen átjárható. Az üregek egy része természetes eredetű, többségük viszont mesterségesen kialakított, faragásokkal díszített.

Eger a X. századtól lakott volt, a XI. század elejére már jelentős méretet ért el a település. Az első püspökségek egyikét Egerben alapította Szent István királyunk, az ide költöző szerzetesek magukkal hozták a saját szőlőfajtáikat. A tatárjárás megtizedelte a lakosságot, IV. Béla király a helyükre vallonokat telepített, akik a szőlőtermesztési és a borkészítési ismereteiket (pl.: a hordó használatát) meghonosították. Az Eger környéki dombok irtáshelyeit a XIII-XIV. században telepítették be szőlővel. A megtelepedő cisztercita szerzetesek ezekből a szőlőkből fedezték borszükségleteiket.

A város szerepe a magyar középkor első századaiban igen jelentős volt: a várban székelt a legnagyobb püspökségek egyike, amihez nemcsak Heves megye, hanem az egész északkeleti országrész is tartozott. Az egyházi központ hatásának tulajdonítható a szőlőművelés fejlesztése, hiszen az egyházi szertartások elengedhetetlen kelléke a bor. A bortermésből tizedet, dézsmát kellett az egyháznak és a világi intézményeknek adni királyi rendelet alapján. Az első pincéket is a dézsma tárolására építették.

Több évtizedes sikertelen ostrom után 1596-ban a törökök elfoglalták az egri várat, ezután 91 évig tartozott a felügyeletük alá, de a szőlőtermesztés nem tűnt el. Ennek oka, hogy ugyan a törökök nem nagyon fogyasztottak bort, de komoly bevételük származott belőle.

A XVII. században a vörösborszőlő-fajták egyre nagyobb teret nyertek a fehérborszőlők rovására. (A törökök elől menekülő rácok hozták magukkal a héjon erjesztéses vörösborkészítés technológiáját és a kadarka fajtát is.) A vár 1687-es visszafoglalása után a város és környéke gyorsan újra benépesedett, ebben a két évtizedben terjedt el a szőlő monokultúra. A szőlőhegyek többségének jelenleg is használt neve a XVII. század végén és a XVIII. században alakult ki.

1886-ban jelent meg Egerben a filoxéra, ami a szinte teljesen kiirtotta a szőlőket. Az újratelepítés (rekonstrukció) során új fajták is bekerültek a borvidékre.

Annak ellenére, hogy az ökológiai adottságok a fehérszőlő termesztésének kedveznek, az Egri Bikavér tette híressé a borvidéket. (Bár Szekszárdon előbb készült bikavér, az egri ismertebb.) Ez a bor több vörösborszőlő borának házasításával készül. Valaha a kadarka különböző változatai adták az alapját, ma gyakran a kékfrankos. Magyarország eredetvédett borai közül ez volt az első. A hegyközség 1997-ben alkotta meg a "Bikavér kódex"-et. Egyik legfontosabb szabálya, hogy termőhelyen javasolt fajták közül legalább három borából kell házasítani a Bikavért (egy fajta 50%-nál nagyobb arányban nem szerepelhet és minden felhasznált fajtából legalább 5% kell). A borvidéken híres bor még az Egri Leányka és a Debrői Hárslevelű, valamint a Verpeléti Olaszrizling is.

 

 

Az egri borvidék a Mátra és a Bükk-hegység között, az Északi-középhegység és az Alföld találkozási vonalán fekszik. A szőlőültetvényeket a Bükk vonulata védi az északi szelektől, kedvező mezo- és mikroklímát alakítva ki ezáltal. Éghajlata meglehetősen hűvös: viszonylag későn tavaszodik, rövid a tenyészidő. Az alacsonyabb hőértékek az északi elhelyezkedésen túl a nagyobb tengerszint feletti magassággal, valamint a terület erős tagoltságával magyarázhatók.

Eger teljes termőterülete 22 ezer hektár, amiből 18 ezer hektár első osztályú besorolást kapott. Ebből mindösszesen 5600 hektár áll művelés alatt.

 

 

 

Az Alföld találkozásánál a tengerszint feletti magasság 160-180 méter, kelet-nyugati irányban az egri völgyet már 2-300 méteres magas dombok határolják, a várostól északkeletre fekvő Nagy-Eged-hegy magassága pedig az 500 métert is eléri. Azonban éppen a tagoltság következtében alakultak ki szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas mikroklimájú termőhelyek, többnyire az északi szelektől védett, a völgyek hűvös párájából kiemelkedő, többlet-napsugárzást élvező déli-délnyugati lejtőkön, a „verőkön”.

 

A borvidék éghajlatára a mérsékelt szárazföldi jelleg a jellemző. Csapadékszegény, száraz terület. Általában tavasz végén, nyár elején, május-júniusban esik a legtöbb eső, míg a nyár második fele aránylag száraz. Eger teljes termőterülete 22 ezer hektár, amiből 18 ezer hektár első osztályú besorolást kapott. Ebből mindösszesen 5600 hektár áll művelés alatt.

 

 

Alapkőzetei és földtani viszonyai kiemelkedően változatosak. Az Egri borvidék északi részének aljzatát a Bükk-hegység tengeri kőzetei alkotják: triász és jura mészkő, dolomit, agyagpala gazdag változatai. Ezeket a kemény kőzeteket a harmadidőszak eocén és oligocén mészkövei, agyagmárgái és homokkövei fedik. Aldebrő és Feldebrő települések határában a vulkáni eredetű riolittufán képződött (csernozjom, kovárványos vagy erodált) barna erdőtalaj a jellemző talajtípus.

 

A vulkáni képződményeknek a jelenléte kulcsfontosságú, hiszen a borvidék legtöbb magas alkoholtartalmú, testes bora a riolittufán terem. Az ültetvények egy-két kivételtől eltekintve fennsíkokon, enyhe déli és nyugati fekvésű lankákon találhatók. Ezekből emelkedik ki a tengeri mészkőüledékeken képződött barna erdőtalajjal rendelkező Nagy-Eged-hegy és az andezit alapú Mész-hegy.

 

Jellemző szőlőfajták

.A termőhelyi adottságok és a fajtaösszetétel kiváltságos helyzetet teremtett a borvidék számára, alkalmassá teszi arra, hogy vörös- és fehérborból egyaránt csúcsminőség készüljön. Fehérben két stílus különböztethető meg: a karcsú, magasabb savtartalmú szárazak és a fahordós érlelést követően, magasabb alkoholtartalommal, esetleg kevés maradékcukorral palackozott komolyabb tételek. Az előbbiek gazdag illatvilágukkal, az utóbbiak telt, húsos struktúrájukkal, olajos simaságukkal gyönyörködtetnek.

Az egri vörösborok általában közepesen testesek és tanninban gazdagok, sötét színűek, hűvösebb évjáratokban azonban színanyagban és tanninban is szegényebbek, miközben savdominanciát mutatnak. Az egyszerűbb, mindennapi fogyasztásra szánt egri vörösborok átlagon felül gyümölcsösek, szikárak, savhangsúlyosak. Hozamkorlátozással, teljes érettség állapotában leszüretelt termés esetén a vörösborok elegáns sav-tannin arányt mutatnak, koncentráltabbak, krémes textúrájúak. Bár a borvidék a csúcsminőséggel kapcsolatos tapasztalatait csak néhány éve gyűjti, az valószínűsíthető, hogy a kékfrankos és a pinot noir borok jobban érzik magukat ezen a hűvösebb klímán, mint a bordeaux-i házasítás fő fajtái.

Eleganciával kecsegtet az egri terroiron „Rhone királynője”, a syrah szőlőfajta is. A borvidék termelési szabályzata szerint az alábbi fajták Eger jegyzett kékszőlő fajtái: kékfrankos, kékoportó, kadarka, blauburger, kékmedoc, zweigelt, cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, pinot noir, menoire, turán, bíborkadarka, syrah.

Fontosabb borászatok

Eger
A várról az első írásos emlék 1363-ból származik, ekkor püspöki vár volt. Történetének egyik legfontosabb időszaka a török elleni harcok idejére esik. A 35 méter magas minaret hazánk legismertebb épen maradt török kori emlékei közé tartozik. A mai városkép nagyrészt a XVIII. században alakult ki. A cisztercita templom és rendház épülete török mecset helyén épült 1731-1733 között. A copf stílusú Líceum a XVIII. század második feléből való. Az 1780-ban épített Kispréposti lak Magyarország egyik legszebb rokokó palotája, s itt található az egyik legértékesebb barokk kori műemlékünk, a Minorita templom is. A Bazilika 1831-1836 között épült.

A Vármúzeum többek között ásatási, várostörténeti anyagokat mutat be. Megtekinthető a vár alatti híres kazamatarendszer is. Az egri gyógyvíz kiváló többek között a reumatikus jellegű izom-, ideg- és ízületi fájdalmak ellen.

Felsőtárkány
Egertől északkeleti irányban, a Bükk hegység alján fekszik. Főbb nevezetességei a XV. századból származó pálos kolostor és templom romja. Felsőtárkányból indul az ország egyik legszebb hegyi útja Lillafüred felé.

Noszvaj
A 4,6 hektáros parkban található a francia származású De la Motte márki által építtetett barokk stílusú kastély.

Feldebrő
XI. századi román altemplomra épült a barokk külsejű temploma. A XIII. századi freskók bizánci hatást mutatnak, ezek hazánk legrégibb falfestészeti emlékei közé tartoznak.

Verpelét
Tarna-völgyi község. Egy barokk templom található itt, amelyen román és gótikus elemek is felfedezhetők. Megtekintésre érdemes néhány szép kúria, valamint egy XVIII. századból származó kovácsműhely.