A Hajós-Bajai borvidék az Alföld három borvidéke közül méretét tekintve a Kunsági és a Csongrádi közé ékelődik. Az Alföldi borvidéket a rendszerváltás után, 1990-ben osztották három borvidékre: a Kunságira, a Csongrád-Szegedire és a Hajós-Bajaira. A legnagyobb a Kunsági a maga 21 ezer hektárjával, a két kisebb mindössze 1800, illetve 1000 hektár méretű. Viszont a Hajós-Bajai az a borvidék, ahol legtöbb a napsütéses órák száma, és ahol Mária Terézia sváb telepesei épített örökséget is hagytak ránk.
 

A többi magyarországi borvidékhez hasonlóan a hajós-bajai területen is önálló termelési ággá fejlődött a szőlőművelés, amiből jelentős bevételre elsőként a török hódítók tettek szert a dézsmabeszolgáltatásnak köszönhetően. A török kereskedők felismerték a borban rejlő lehetőségeket, nem egy közülük saját szőlőbirtokkal is rendelkezett. Idővel a szekszárdi térségből ide is megérkezett a balkáni származású kadarka és vele együtt a héjon való áztatás technológiája. Mária Terézia 1779. évi rendelete a homokos Alföld szőlővel történő betelepítéséről határozott, ami a homok megkötésére szolgált.

 

A szőlőműveléshez a munkaerőt a sváb telepesek jelentették, akikkel megjelent a nyugati szőlő- és borkészítési tradíció. A német pinceépítési kultúra nyomait őrzi az egyedülálló, mintegy 1000 pincéből álló pincefalu. A svábok jellemző építészeti stílusa a pinceutcás népi barokk: löszbe vájt, egymás utáni pincék hosszú sorában érlelték a bort. Ez maradt ránk Császártöltés és Nemesnádudvar településeken. 1990-ben a kunságiból kiválva jött létre az akkor még hajós-vaskútinak nevezett új borvidék. A vaskúti szőlőtermelés azonban olyan mértékben visszaesett, hogy a hegyközség 1996-ben kérvényezte a borvidék hajós-bajára történő átkeresztelését. Az átnevezés növelte a régió marketingértékét is, hiszen Baja akkor már nemcsak a halászléről, de a bajai borokról is ismert volt.

 

 

 

A borvidék 1800 hektárt foglal el a Duna-Tisza közének déli részén, a Bácskai-löszhát nyugati lejtőin terül el, 17 település tartozik hozzá. Északi és keleti irányban átmenetet képez a homokos talajú Kunsági borvidék felé. Éghajlata, klímaviszonyai hasonlóak, azt a Magyarországon uralkodó kontinentális éghajlat határozza meg, amire a szélsőségesen forró nyár (nagy hőösszeggel és napbesugárzással) és a kemény tél a jellemző. Ez Magyarország legmelegebb régiója, itt a legmagasabb a napsütéses órák száma, meghaladja az évi 2 ezer órát. Az éves csapadék mennyisége alacsony, eloszlása nem egyenletes, a viszonylag száraz klímát a szőlő mégis jól viseli.

 

 

A fagyveszély – különösen télen és kora tavasszal – jelentős. Az éghajlati viszonyok és a talaj mellett a borvidék fontos jellemzője a tengerszint feletti magasság. A Hajós-Bajai borvidék átlagosan 30-50 méterrel magasabban terül el, mint a Kunsági, ez általában megóvja a tavaszi fagyoktól. Amíg a Kunsági borvidék szőlőültetvényeiben a fagy súlyos károkat képes okozni, addig a Hajós-Bajai területeken az ültetvények többnyire épek maradnak.

 

 

Hajós-Baja bár, tipikus alföldi borvidék, földtani jellegében mégis eltér az Alföld többi bortermő területétől. Míg azoknál a homokos alapkőzet dominál, addig a Bácskát túlnyomóan pleisztocén lösz építi fel. Talajviszonyai a Kunsági borvidékénél kedvezőbbek: a Bácskai-löszháton a Duna folyóvízi üledékeire 1-3 méter vastagságban települ a lösz, a löszön és a löszös homokon kialakult talajok aránya jóval nagyobb, mint az említett másik borvidéken. Az itt megjelenő talajok jórészt löszös vályogtalajok és mészlepedékes csernozjomok. Domborzati viszonyait tekintve lankás dombvidék, 200 méternél alacsonyabb tengerszint feletti magassággal, nagyon kicsi lejtőszögekkel.

 

Talán elmondható, hogy a három alföldi borvidék közül a Hajós-bajai rendelkezik a legjobb adottságokkal. A lepel- és a futóhomok helyett nagyrészt löszre települt és talajszerkezetét tekintve lényegében a tolnai borvidék Duna túlpartján található folytatása. A hagyományos fajtákból jó minőségű asztali bor készül, a minőségi fajtákból zamattal rendelkező, kissé vékony, de elegáns bor kerül a palackokba.

 

A borvidéken néhány százalékkal a fehérek javára billen a mérleg. Ennek ellenére a hajósi borokkal kapcsolatban a fogyasztók szívesen gondolnak a szép, selymes szerkezetű, jól iható vörösborokra. A talajviszonyok következtében a régió fehérborai lágyak, savakban szegényebbek hegyvidéki társaiknál. Fehér szőlőben a generosa, a cserszegi fűszeres, az Irsai Olivér és az olaszrizling mellett a nemhzetközi fajták közül megtaláljuk a chardonnay-t, a sauvignon blanc-t és a pinot blanc-t. Kékszőlők közül az Alföld más borvidékeire is jellemző kadarka és a kékfrankos mellett a zweigelt, a cabernet franc, a cabernet sauvignon és a pinot noir is megterem itt.

Meghatározó borászatok

Jelentősebb települések, látnivalók
Baja, Bátmonostor, Császártöltés, Csátalja, Csávoly, Érsekcsanád, Érsekhalma, Hajós, Nemesnádudvar, Rém, Sükösd, Vaskút településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.

Baja
A római korban a szarmaták éltek itt. A város a XVIII-XIX. században vált az Alföld egyik legforgalmasabb kereskedelmi központjává. A ferences templom, valamint a hozzá csatlakozó rendház épülete, a római katolikus templom, és a görögkeleti szerb templom a XVIII. században épült.

Bátmonostor
A faluban középkori kolostor romjai találhatók.

Érsekcsanád
A községnek jelentős népművészeti hagyománya van.

Hajós
Az érseki kastély 1739-ben épült. A barokk kegytemplomot 1728-ban emelték, majd 1820 körül átépítették. A plébánia épülete valamint a Nepomuki Szent János szobor a XVIII. századból származik. A falutól délre védett pincefalu található, ezernél is több présházzal.

 

A magyarországi német építészet jeles képviselői a hajósi pincefalut alkotó jellegzetes présházak, amelyek - a magyar vendégszeretettel párosulva - igen vonzóvá teszik ezt a borvidéket a borkedvelők számára.