Adottságai különlegesek, jelene változó megítélésű. A mátrai, bükki, egri borvidékek alkotta régió évtizedeken keresztül csak a nagyüzemi, alsó kategóriás, olcsó borokat termelte, holott egyedisége és a hűvösebb klíma adta könnyed, virágos és gyümölcsös tónus valódi borélményt nyújt.
 

 

A Mátra-hegység déli lankáin az északról védett szőlőterületeken – az egykori mátraaljai borvidéken – már a középkorban is jelentős bortermelés folyt. Több világi és egyházi uradalmi szőlő és középkori pince hirdette a helyi bortermelés létezését. Leghíresebb a XVIII. század közepén épített gyöngyöstarjáni úgynevezett Haller-uradalmi dézsmapince, amelynek feneketlen gyomra nyelte el a környék musttermését, amiből kiváló fehérbor készült.

 

A XX. század első harmadában a Károlyi-uradalom debrői hárslevelűje szerzett világhírnevet. A gyöngyösiek mellett az abasári, domoszlói, nagyrédei és visontai borok is méltán híresek.

A Mátra hegyvonulatai a domboldalakat védik az északi széltől, a szőlőterületek többsége az erdők között húzódik meg. A múlt és a jelen jól megfér egymással: a modern borkészítés és a régi időket idéző magyar szüreti szokások egyaránt jelen vannak. Több középkori eredetű borospince található a vidéken, egy része felújítva ma is bort kínál.

Földrajzi behatárolás

A mátrai borvidék a Mátra-hegységtől délre helyezkedik el. A Mátra hazánk legmagasabb hegyvidéke, kelet–nyugati irányban húzódik mintegy 15-20 km széles sávban, a Tarna és a Zagyva folyók által határolt területen. Hatvantól Domoszlóig találhatók szőlőtermő területek, határa délen nagyjából az M3-as autópályával esik egybe. A borvidék teljes termőterülete 32 ezer hektár, de ennek alig ötöde, mindössze 6500 hektár telepített. A kunság után így is a második legnagyobb borvidékünk, „fővárosa” Gyöngyös.

 

 

 

A vidék mérsékelten kontinentális klímájú. A szőlőültetvényeket a Mátra hegyvonulata védi az északi szelektől, kedvező mikroklímákat kialakítva. Általában viszonylag későn érkezik a tavasz. A csapadék nagy részét felfogja a Mátra, ezért a borvidék éghajlata inkább száraz, általában tavasz végén, nyár elején, május–júniusban esik a legtöbb eső, míg a nyár második fele aránylag száraz.

Földtani viszonyai egyediek. A terület meghatározó képződményei a hallatlan változatosságban elterjedt savanyú és neutrális, kovasavban gazdag vulkáni kőzetek: az andezittufa és a riolittufa. A vulkáni tevékenység 14-16 millió évvel ezelőtt volt a legintenzívebb. A miocén – 23 millió évvel ezelőtti – tengerből kiemelkedő vulkáni hegység lábánál tengeri üledékek rakódtak le, pl. szarmata kori agyagmárga és homokkő, amit a felső miocén Pannon-beltó homokos-agyagos üledéke, valamint a mocsári eredetű, fás barnakőszén, a lignit lerakódása követett. Később folyóvízi kavics, lejtőagyag, mocsári agyag, glaciális vályog, löszvályog került az idősebb képződményekre.

 

 

Talajai változatosak, megtalálhatjuk köztük a többnyire pannon agyagon, löszön, andeziten, riolittufán kialakult csernozjom barna erdőtalajt, az agyagtalajt, a fekete nyiroktalajt, az agyagbemosódásos erdőtalajt, a barnaföldeket, de előfordul a humuszos homok is. A talajok mészben többnyire szegények, a borvidék egyes területein számottevő az erózió. A borvidék domborzata kevés meredek morfológiát – alaktant – mutat. A Mátra lábánál lankás dombok a jellemzők, annak előhegyein sok az Alföld felé nyitott sík terület.

 

Jellemző szőlőfajták

A Mátra elsősorban fehérbortermő vidék, hozzávetőleg 70% jelenleg a fehér fajták aránya, viszont az utóbbi időben a kékszőlő térnyerése figyelhető meg. A borízlés változásával egyre nagyobb igény van a Mátra dombjain termő gyümölcsös, szép savú, lendületes vörösborokra. Hagyományos fajták a környéken az elmúlt kétszáz évben az olaszrizling, a leányka és a kadarka voltak. A fehér szőlőfajták közül legnagyobb területen a rizlingszilvánit és az olaszrizlinget telepítették. Jelentős szintén a chardonnay, az Irsai Olivér, az ottonel muskotály és a szürkebarát, de emellett még további másfél tucat fehér szőlőfajta terem a borvidéken.

A kékszőlő fajták közül legnagyobb területen a kékfrankost és a pinot noirt termesztik, utánuk a zweigelt és a cabernet sauvignon következik. Abasáron, Nagyrédén, Markazon hagyományos oltványtermesztés fejlődött ki, ezek a községek adják a hazai oltványok jelentős részét.
Borstílusban a Mátra rengeteget változott az utóbbi évtizedekben. Az 1990-es évek kezdeti lendülete nagyüzemi szinten a Szőlőskert Szövetkezetnek volt köszönhető, mellette mostanra az önálló, független, agilis kistermelők, és fiatal borászok is megjelentek.
 

Meghatározó borászatok

Abasár, Apc, Atkár, Detk, Domoszló, Ecséd, Gyöngyös, Gyöngyöshalász, Gyöngyösoroszi, Gyöngyöspata, Gyöngyössolymos, Gyöngyöstarján, Halmajugra, Hatvan, Karácsond, Kisnána, Markaz, Nagyréde, Rózsaszentmárton, Szücsi, Vécs, Visonta településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.

Abasár
Jelentős bortermő település. Aba Sámuel király XI. századi állítólagos kriptáját a XVII. században hatalmas borpincévé alakították át. A faluban Bormúzeum is található, valamint szép pincesor a falu szélén.

Apc
XV. századi kőfallal körülvett gótikus temploma jelentős építészeti emlék.

Gyöngyös
A környéket a honfoglalás korában avarok lakták. A Szent Bertalan-templom a XIV. század közepén épült, ma főleg barokk jegyeket mutat. A Ferences plébániatemplomot és kolostort 1400 körül építették. Az Orczy-kertben, a volt Orczy-kastély épületében található a Mátra Múzeum. Lepkegyűjteménye.

Gyöngyöspata
XV. századi gótikus, támpilléres, háromhajós templom, valamint barokkos kőhíd látható a faluban. A közeli Vár-hegyen 1200 körüli földvár nyomai láthatók.

Gyöngyössolymos
Fő látnivalója a XIV. századi gótikus, támpilléres templom, amit 1711-ben barokk stílusban átépítettek.

Gyöngyöstarján
A gyöngyösi szőlővidék legnagyobb (271 méter hosszú, 6 méter széles), kupolás előcsarnokú borpincéjét Heller Sámuel tábornok készíttette 1740 körül. A barokk stílusú római katolikus templom az 1700-as évek közepén épült.

Hatvan
Már a XIII-XIV. században mezőváros volt. A római katolikus templom, valamint a Grassalkovich-kastély a XVIII. században épült.

Kisnána
A vár legkorábbi részei a XI-XII. századból származnak. 1596-ban elfoglalták a törökök és tornya kivételével az egészet lerombolták.

Markaz
A várat feltehetően a tatárjárás után építették. A törökök 1552-es rombolása következtében ma már csak a romjai láthatók.